Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

ateista

Ugyan miért lenne bűn a maszturbáció?!

Címkék: diderot, bűnök, katolicizmus, erkölcs, játszmaelmélet

images.jpg
Egy bonmot-t átfogalmazva viccesen mondhatnánk azt, hogy "a vallás kiválóan alkalmas mind ama problémák megoldására, amelyek nem léteznének a vallás nélkül". A valóság nem ilyen vicces, mert a vallás nem is alkalmas eme problémák megoldására, illetve okoz olyan problémákat, melyeket semmiképpen nem lehet orvosolni. A maszturbáció kérdésében a vallás egy teljesen felesleges problémát erőltet a hívőkre, és aztán a megoldásában szerintem szintén nincs a helyzet magaslatán. Ott ugye az ember párja van.:)

Diderot "D'Alambert álma" c. könyvének utolsó dialógusáról nem írtam a materializmus kapcsán, mivel ez erkölcsi kérdésekről szól, viszont említettem ezt a dialógust, amikor a "Le Libertin" c. filmről írtam, amelyben a filmbeli Diderot többek között szenvedélyes és büszke beszédet tart a maszturbáció védelmében. A könyvre azért utaltam, mert az ember könnyen gondolhatná ezt a részt teljesen fiktívnek, de lám, van alapja, a "Le reve de D'Alambert" utolsó dialógusában a beszédhez igen hasonló érvelést mondat el a valódi Diderot Bordeau doktorral.

Nem írtam volna külön az önkielégítésről, mert hát a témát triviálisnak gondolom - olyannyira, hogy nem kell ehhez Diderot olvasni - és azt is gondolná az ember, hogy ma már legalábbis felnőtt embereknél ez nem kellene, hogy problémát, szégyent okozzon, a fiataloknak pedig a lassan egészséges és a sötét középkor hülyeségeiből legalább szexuális téren kinövő felnőttek segítenek leküzdeni a problémáikat, ha egyáltalán vannak ilyen problémák a vallás és a régimódiság bugyuta befolyása nélkül.

De aztán eme blog statisztikáiban felbukkant egy jezsuita blogról való hivatkozás, és ott a sok hülyeség mellett egy az önkielégítésről szóló postra bukkantam. Nos, hát igazán kíváncsi voltam, a jezsuita ki meri-e mondani a mai világban, hogy az onanizáció (hogy stílusos legyek) bűn, és mit mond, miért az?!

A post nem olyan bátor, hogy egyenesen az olvasó pofájába vágná: a maszturbáció bűn. A vége felé van egy pár mondat, ahol a fogalmazásból adódik, az onanizálást bűnnek gondolja, de rögtön nagyon is megértő kezd lenni a "bűnösökkel." Minden szentnek maga felé hajlik a keze (mily pazar képzavar:): Pacsy maga is bevallja, hogy korábban bűnözött. Azt gondolom, a postoló maga is érzékeli, hogy jelen társadalmunkban a keresztény egyházak teljesen elvesztek, ha tovább is ilyen bigott álláspontra helyezkednek. Ezért nem vágja oda az olvasónak a véleményét. Tudja, hogy ma már ez necces.

Gyakorlatilag semmi érvet nem találunk amellett, hogy miért volna az önkielégítés bűn. Az egyetlen olyan utalás, ami valamiféle halvány érv gyenge utánzata lehetne, az az, hogy a maszturbáció olyan, mint a dohányzás, egy káros szenvedély. Csakhogy itt két dolog sem stimmel:

1) A maszturbáció a legtöbb esetben nem függőség, és ahol kényszeres viselkedés, ott a pszichológusok szerint nem ok, hanem szimptóma.
2) A károssága nem stimmel. A dohányzással ellentétben a masztrubációnak nincsenek káros hatásai. Persze eltekintve az olyan dolgokat, amelyek a "törött lábbal ne biciklizz! szintjén vannak"

A dohányzás egyébként szintén nem mondható bűnnek. Egy szenvedély, amelynek káros hatásait a dohányzó ember felvállalja az élvezetekért cserébe. Magánügy. Talán a családtagokon kívül senkinek semmi beleszólása a dohányos döntésébe, ha az nem kér segítséget. Lehet érvelni a dohányzás ellen, de az értékek relativitása miatt soha senki nem tud abszolút érvet felhozni ellene. És ha a dohányzás bűn lenne, akkor nyilván egy jó kis pörkölt megevése is bűn lenne, hiszen az egészségre az is káros, miközben nagyon is finom. És hadd döntsem már el, hogy vállalom-e vagy sem! A társadalmunk nagyon helyesen ma arra az álláspontra helyezkedik, hogy a dohányzást csak akkor tiltja, ha mások kárára van. És ez tökéletesen megfelel a liberális de demokratikus eszméknek. "A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg." mondja az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata.

A maszturbáció, és úgy általában a szex viszont abban különbözik mindezektől, hogy ez az az örömforrás, amelynek nincs káros hatása, és nem is kell, hogy kerüljön semmibe. Ha az ember a párjával szexszel vagy magában maszturbál az tényleg ingyen is van, és semmi kivetnivaló nincs benne. A katolikus egyház azonban talál (?) a maszturbációban is kivetni valót, és a szexben is, ha a pár azonos nemű, vagy ha a házasság előtt történik a szex. Mindezek közül a maszturbáció a legnevetségesebb problémájuk.

masztrubaciokaroshatas.jpg

Ami a káros hatásokat illeti. A demográfiai hatást emlegetni nevetséges. Ugyan már, ki veszi be, hogy kevesebb gyerek születik azért, mert egy szingli férfi vagy nő maszturbál? No és a másik, hogy a katolikus egyház rögeszméi ellenére a Föld problémája nem a kihalás, hanem a túlnépesedés. Az önkielégítés nem okoz hajkihullást, és hasonló hülyeségeket. A pszichés hatásokról már szóltunk. Ha valaki rendesen utána néz, akkor látni fogja, a maszturbációnak inkább enyhén pozitív hatásai vannak, akár pszichésen, akár tágabb értelemben egészségügyileg. Egyébként józan paraszti ésszel sem várnánk mást egy ilyen természetes és ártatlan dologtól. És ha valaki nem közösülés helyett onanizál, akkor még a demográfiai hatások is enyhén pozitívak. Az evolúció ugye ritkán "talál ki" felesleges dolgokat, és ritkán tart fent haszontalan dolgokat. Ahogy Bordeau doktor fogalmaz Diderot-nál:

"A természet nem szenved hiába. És hogyan lehetnék én bűnös, ha segítek neki? Soha ne provokáljuk [a természetet]; hanem adjunk neki segítő kezet."

A segítő kéz arra utal, hogy Diderot szerint a maszturbálás segít levezetni bizonyos feszültséget, és felgyülemlett folyadékot.  A 175. oldalon arról ír, hogy bizonyos kamasz lányoknál komoly pszichés problémát okozhat, ha nem folyamodnak ehhez az egyszerű megoldáshoz. A jelenlegi tudományos elképzelés szerint ez kicsit túlzás, de a stressz oldásában van pozitív szerepe. Hasonlóan, a Wikipédia szerint kutatások kimutatták azt a nem meglepő tény, hogy a maszturbáció a régi spermákat üríti, és a frissek hatékonyabbak. Ez pedig megfelel Bordeau vagy Diderot gondolatainak. Megint csak azt látjuk, hogy ahhoz képest, milyen fejletlen volt még a tudomány, annyira nagy hülyeséget nem mondtak. Azt az egyházak mondják még ma is.

Miután bemutattam, hogy a maszturbáció nem bűn, vessünk egy kis figyelmet itt az egyház taktikájára! A jól bevált módszer az, hogy az egyház bűntudatot ébreszt az emberekben, aztán a gyónással, vagy az isteni megoldással magához köti őket.

No persze, mert elhisszük Pacsynak, hogy Isten először az erős hormonális ingerekkel maszturbáltatta, majd kegyelembe részesítette és megszüntette a kényszert? Először is, ha egy isten így játszana az emberekkel, az olcsó játék hülyegyerekeknek, és igazán megvetendő lenne. Másodszor a hormonok játszottak Pacsyval, nem isten. És a hormonok és isten között az a különbség, hogy a hormonok nem felelősek a játékaikért. Miközben ne feledjük, a dolog nem bűn, csak a katolikus egyház szemében az! Erről jut az ember eszébe George Carlin bonmot-ja: "ha az isten azt akarta volna, hogy ne maszturbáljunk, rövidebb kezekkel teremtett volna minket".

Jó, ez vicces, és nem komoly érv, de Carlintől a viccek között is többet lehet tanulni, mint Pacsytól.

Pacsy lelkipásztor egész postjában semmi mást nem csinál, mint hogy dicsekszik, hogyan játszadozik ő is ártatlan áldozataival. Hogy játszik istent. Mert hiszen az áldozatai teljesen ártatlanok. A bűnt Pacsy és az egyháza ébresztette bennük. Erre mondom, hogy Pacsy a vallást arra használja, hogy megpróbálja megoldani mind ama problémát, amik nem lennének a vallás nélkül. Vallás nélkül szegény áldozata nem hinné, hogy bűn, amit csinál, és nem az lenne a foglalatossága, hogy ezzel küzdjön élete egy jelentős részében. Nem kellene gyónásra járnia, és nem kéne az egyházzal semmi dolga, hogy legyen. Vallás nélkül egy egészségesebb társadalomban élnénk, ahol a szex, a meztelenség nem valami elvetendő, hanem a legtöbb esetben természetes dolog lenne.

Itt utalnék a játszmaelméletre, amely szerint nagyon tömören az emberek nagyon sokszor választanak irracionális, és károsnak tűnő viselkedésmintákat. De vajon miért? Azért, mert ezek a minták strukturálják az életét, és akármilyen szenvedést okoznak is, az emberi psziché tudattalanul sokkal jobban irtózik a mintanélküliségtől, mint a butaságoktól. A legjobb példa erre az alkoholista és a párja, akik minden nap eljátsszák azt, hogy az alkoholista leissza magát, a párja meg leszidja őt. Az alkoholista azért teszi ezt, mert ez strukturálja a mindennapjait. Nem csupán arról van szó, hogy nehéz leszoknia az alkoholról, hogy ez függőség, de arról is, hogy igazából tudattalanul irtózik attól, hogy mi lesz, ha nem lesz meg a napi programja. Mit fog akkor ő csinálni?! A párja mit fog vele csinálni, ha már le se szidhatja?! A leszidás lehet közöttük az egyetlen kommunikáció, ha ez nincs, teljesen megszűnik minden kapcsolat köztük. "Hát már belém se rúgsz?!" Vagy kicsit hasonló esetben: "hát már meg sem versz?!" A párja pedig szintén úgy van vele, ha nem az alkoholizmusért szidná a párját, akkor mit kezdene vele? Itt most nemre való tekintettel semlegesen fogalmaztam, miközben az alkoholisták nagyobb része férfi.

Teljesen hasonló a helyzet a maszturbációval, de nem úgy, ahogy Pacsy beállította, hogy ez valami szenvedély. A maszturbáció egy egészséges társadalomban és embernél éppenséggel lehet akár rendszeres is, és így valóban részét képezi az élete struktúrájának. De ez egy normális struktúra. A normális programok ugyanis szükségesek és egészségesek egy ember életében. A maszturbáció önmagában nem játszmázás. Amíg nem kényszeres viselkedés, addig nem is beszélhetünk függőségről sem, a maszturbáció ilyenkor nem képezi a férfi vagy a nő rögeszméjét.

A dolog pont akkor válik játszmázássá, amikor a maszturbáló emberben elültetik, hogy bűnös, és le kell szoknia. Az alkoholizmussal ellentétben, ahol a leszokás maga helyes cél, itt még arról sincs szó, hogy egy helyes célból alakult ki a játszmázás. A játszmázás itt teljesen magának való. A bűnös elmegy az atyához gyónni, az atya kiró rá valami büntetést, megbeszélik a dolgot. Megvan itt kérem a struktúra is, a kommunikáció is, a leszidás is, az adok-kapok. Az áldozat egy maszturbációért kap egy leszidást. Mindez strukturálja az atya és az áldozat életét is. Mindez teljesen felesleges és hiába való. És ahogy Pacsy maga bevallja, ez elfajulhat rendszeres, napi játszmázássá, amikor a maszturbáló áldozat naponta maszturbál, és naponta jön a leszidásért. Csakúgy, mint az alkoholista.

Őszintén szólva az egészben az a szánalom, hogy emberek erre pazarolják az életük egy jelentős részét. Az áldozatok arra pazarolják, hogy bűnösnek érezzék magukat, és leszokjanak egy egyáltalán nem káros nem szenvedélyről. A papok pedig arra pazarolják, hogy gyónásokat hallgassanak és penitenciákat osztogassanak egyáltalán nem bűnös embereknek. Az egész egy önjáró, önfenntartó, felesleges gépezet. Pontosabban a dolog csak azért önfenntartó, mert a természet már csak olyan, hogy a "probléma" újra és újra előjön, pont azért, mert teljesen természetes, és valójában nem probléma.

Diderot miután megírta művét esetleg evett, ivott, szexelt vagy maszturbált egyet, és aztán esetleg írt egy újabb szócikket az Enciklopédiába. Hasznos életet élt. Én, ha befejeztem ezt a postot kimegyek a tó mellé napozni, közben elolvasok még egy jó könyvet az inkvizícióról, később írok még valami jó cikket, dolgozok, és hasonlók. Mi nem azzal töltjük az időnket, hogy ilyen álproblémákkal foglalkozunk. A vallás viszont az álproblémáival visszatartja az embereket, a társadalmat. Társadalmilag káros jelenség.

Ahogy már többször írtam, a vallásoknak szerintem várhatóan gyakorlatilag vége lesz nemsokára, mivel az emberiség leghülyébb ideológiáiról van szó a nácizmus és a kommunizmus mellett. Ez utóbbiaknak meg már befellegzett, majd rájön a társadalom, hogy a vallásoknak is véget kell vetni. Ha valamely egyház úgy dönt, hogy kitart bornírt erkölcsi előírásai mellett, például a maszturbáció vagy a fogamzásgátlás tiltása mellett, akkor annál gyorsabban mennek a levesbe. Úgyhogy én örülök minden egyes papnak, aki ezekben az ártatlanabb kérdésekben bornírtkodik, mert ezekben az egyháznak már alig van befolyása az emberekre, és minden erőlködéssel csak magukat teszik nevetségessé.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Vallási tisztogatás: a buddhisták sem angyalok

Címkék: buddhizmus, bűnök, népírtás

Persze, egymásnak lehet ugrasztani embereket más alapon is, de nincs olyan "fantasztikusan" eredményes eszköz, indok, vagy ürügy, mint a vallás.

***

Amikor az ember vallásokról vitázik, és általánosítani próbál, hogy minden vallás rossz, tehát maga a hit a rossz, akkor az egyik leggyakoribb ellenpélda a buddhizmus szokott lenni. Ugye nehéz letagadni a kereszténység bűneit (inkvizíció, pedofília,...). A hírekből szinte mindenki ismeri az iszlám bűneit (terrorizmus, szélsőséges elnyomás egyes vidékeken, nők elnyomása,...).  A különféle nem monoteista vallások általában kisebbek, de itt is mindenki ismer negatív eseteket, vagy el tud képzelni ilyeneket, meg ezek ugye eleve nem a jóságos, és szerető istenről szólnak, hanem kézenfekvő módon eleve egymással harcoló istenekről, tehát eleve nem lehetnek a világra boldogságot és békét elhozó ideológia jelöltjei. Nem is nagyon aspirálnak erre. Ezek a politeista vallások a monoteista hívők számára eleve a régi, történelmi korok realitásait tükröző, nevetséges, emberi, túlságosan is emberi vallások. Nekünk persze a monoteizmus is egykutya.

A buddhizmus azonban látszólag egy furcsa eset, kivétel, egyedi vallás. Ugyan a politeista hinduizmusból gyökerezik, de egyetlen igazi prófétája, kimagasló alakja van, aki a vallás elvont abszolút jellegét kidomborítja, és ezzel már-már monoteista vallásnak számít. Buddha végül is a buddhizmus egyetlen istenfigurája, különösen ahogy az a nyugati kultúrába eljut. El lehet képzelni, hogy Ázsiában a buddhizmusnak sokkal hangsúlyosabb a politeista, pogány jellege, amelyről az előbb azt mondtam, hogy még egy monoteista, nyugati hívőnek is megmosolyogtató. De ahogy azt a nyugatra eljövő buddhista tanítók tolmácsolják, az a buddhizmus-kép mindjárt több tiszteletet ad, mondom, sokszor még akár a kereszténységnél is szentebbé magasztosul. Messziről jött ember, ugye azt mond, amit akar. Csak hát modern korunkban már itt az Internet, szóval mégsem. Ma már nehezebb beadni az embereknek a vallásos marhaságokat is, és egy vallásról szóló feltupírozott képet is. De mi nem hátrálhatunk meg holmi elhibázott udvariaskodásból, nem szabad a buddhizmust sem szent tehénnek tekinteni.

Pont ezért is fontos egy kicsit figyelni bizonyos hírekre a világról, melyek a napokban például arról számolnak be, hogy Burmában (Myamar) buddhisták és muszlimok csaptak össze. Sok tucatnyian haltak meg, még többen sérültek meg, sok ezreknek kell menekülniük, semmisül meg az otthonuk. Nem kicsinyes dologról van tehát szó, minimum a koptok irtásához hasonló, durva jelenségről. Az összecsapásnak tartós zavargás jellege van, régi történet, nem most kezdődött, és vélhetően nem is most fejeződik be.

Burma, mint tudjuk, egy zárt, diktatórikus ország, és emiatt nem sok hír szivárog ki onnan. Körülbelül úgy titkolhatják, mint a szovjetek az ukránok irtását. A hatalom nyilván nem a muszlim oldalon áll, de nem is szereti, ha az országban bármiféle zavargás van, legfeljebb kicsit szemet huny egy kis népirtás felett.

A két fél tehát az iszlám és a buddhizmus. Mint mondom, nem sok részletet lehet tudni, de egy kicsit utána lehet járni más nyelven hozzáférhető hírekben, és annyi biztosnak látszik, hogy mindkét fél durván benne van az erőszakban. Egyik sem passzív, egyik sem szenvedő. A buddhisták már csak azért sem, mert ők vannak abban az országban többségben, és a muszlimok tulajdonképpen az elnyomott kisebbség. Amiből nem következik, hogy ne lennének agresszívek. Ha egy kicsit nézegetünk, a képeken ugyanolyan hétköznapi, tuskó embereket látunk, amilyenek a világon bárhol vannak, bármely vallásban.

Ahogy felvázoltam, az iszlámot a terrorizmus, a Talibán, Irán és hasonlók után nem nagyon kell ekéznem. A cím, és a hangsúly éppen ezért a buddhistákon van itt. És fel lehet vetni, hogy Buddha békés tanításainak mi köze ehhez az erőszakhoz? Hát Jézus sokszor békés tanításának mi köze az inkvizícióhoz? Nos, a vallásban ilyen dolgok is előfordulnak, a szentírások homályos fogalmazása, ellentmondásossága miatt, és mert a hitben eleve nem az empirikus-logikai módszer a lényeg. Ha a szentháromság illogikus marhasága belefér, akkor a békés Buddhától eljutni a muszlimok irtásáig igazán semmisség. Ez is belefér abba a bizonyos nagy ugrásba, amelyet a hívő tesz meg, amikor a józan észből a hitbe ugrik.

Eközben egyáltalán nem kell egyik oldal pártjára sem állnom, nem kell igazságot tennem. Leginkább azért, mert ateista szempontból mindkét félen kívül állhatok, és mondhatom, hogy lám-lám a vallás. És itt lám-lám még a buddhizmus is. De mit is jelent ez a lám-lám egész pontosan? Nyilván nem arról van szó, hogy csak a vallás a hibás, a konfliktus két fele etnikailag és nyelvileg is különbözik. Lehet mondani, hogy a bevándorlással van a  gond, de a hírek szerint azok a muszlimok részben egészen régóta ott vannak Burmában.

A világban fellelhető összes eset, a történelemből közelmúltból és jelenből összerakható hírek azt mutatják, hogy az ilyen villongások mögött ugyan legtöbbször etnikai, nyelvi különbségek is vannak, és persze a politika, különböző érdekek is szerepet játszanak, de van pár eset, amikor a vallás negatív szerepe nagyon egyedüli (szunita-siita ellentétek), és az, hogy a vallás szinte minden ilyen konfliktusban jelen van, jelzi, hogy a vallás ha nem is egyedül bűnös, de egy roppant durván negatív elem. A történelmi bizonyítékok tömege lesújtó (the sheer volume of historical facts:), és nem nagyon lehet ártatlan vallást mondani.Fel kéne már ocsúdni végre, meg kéne már látni ebben az óriási mintában az összefüggést! Az összefüggést, amely logikai szempontból is ésszerű. Ma már szinte bűn, vakságnak mondható, hogy ezt nem akarja a világ nagy része észrevenni.

Ha nem volna vallás, sokkal sokkal jobb lenne a világ, sokkal kevesebb ilyen eset volna. Persze, egymásnak lehet ugrasztani embereket más alapon is, de nincs olyan "fantasztikusan" eredményes eszköz, indok, vagy ürügy van, mint a vallás.

Az egyébként is kicsinyes védekezés, hogy más negatív dolog is van a világban, hunyjunk már szemet a vallás felett! Az pedig szintén, hogy a vallásnak pozitív oldala is van, mert ahogy azt már sokszor kifejtettem, ha egy eszköz pozitív eszközei kevésbé negatív eszközökkel helyettesíthetőek, negatív hatásai azonban elkerülhetetlenek, akkor nem értelmes alkalmazni ezt az eszközt.

És mivel a vallás erre ennyire nagyon alkalmas, ezért az indok vagy ürügy kérdésén nem is kell annyira lovagolni. Inkább elgondolkodni, miért is alkalmas ennyire?!

Azért, mert a vallás, és itt már a hitre is általánosíthatunk, lényege az, hogy dogmákat fogadnak el, és azokat nem kell igazolni. Ezért valóban a valóságtól függetlenül, könnyedén manipulálható, kezelhető, exportálható, importálható.

Például: nehéz bőrszín alapján összeugrasztani két sötét bőrű népet. Mert hát "akinek szeme van, mindenki lássa." Nehéz nyelvi alapon összeugrasztani két azonos nyelven beszélő népcsoportot. Mert hát, "akinek füle van, hallja". Ellenben tényektől függetlenül marha könnyű két vallás alapján egymásnak ugrasztani két azonos etnikai és nyelvi gyökérrel rendelkező népcsoportot, mint például szunitákat és siitákat, katolikusokat és protestánsokat, ortodoxokat és nyugati katolikusokat. Hiszen pont az a  lényeg, hogy nem látható, nem hallható, nem érzékelhető, nem mérhető, nem megfigyelhető, nem igazolható, nem ellenőrizhető baromságokon alapul.

A genetika és a nyelv sokkal nehezebben manipulálható, a vallás viszont fantasztikusan kezelhető fegyver. Mert a nem ellenőrizhető dolgok lényege, hogy úgy csűröm-csavarom, ahogy akarom. Hát ha egyszer a credo quia absurdum a vezérelve, akkor mi állítaná meg a manipulációt?! A legveszélyesebb tehát a vallás.

Komment 0 | Reblog! 0 |

ateista

Van élet a transzcendencián túl! Brendel Mátyás blogja

Facebook

Ateista és Agnosztikus Klub on Facebook

Címkefelhő

Utoljára kommentelt bejegyzések