ateista

Mint ahogy azt mindenki tudja, a világ egyik legkedveltebb turisztikai célpontja Menjország. Ugyanakkor kevesen gondolnak bele, mennyire abszurd, hogy ez így van, hiszen az egyetlen olyan idegenforgalmi látványosság, amely tényleg csak célpont: soha, egyetlen iroda sem vitte el oda a klienseit, senki nem tért vissza, nincsenek fotóalbumok, élménybeszámolók, diavetítések. Emlékek sincsenek, olyan kézzelfogható utóélményekről nem is beszélve, mint mondjuk a Menjországban lebarnult arc által kiváltott irigy elismerés.

Mi több, az irodák plakátjai sem szólnak Menjország szép tájairól, épületeiről. De még csak a bárokról, kávézókról sincs kép. Ha szerepelnek a plakáton vidám emberek, azok mindig csak készülődnek. Az irodák sokat beszélnek a felkészülésről, a pakolásról. A legfőbb témának az látszik, hogy mit kell még itthon tennünk ahhoz, hogy oda is érjünk. Úgy tűnik, Menjország az egyik legnehezebben megközelíthető turisztikai cél a világon. Ennek ellenére nem ejtőernyős tanfolyamon kell részt venni, sem raftingolásból nem kell felkészülni, nem mountainbike edzéseken kell részt venni. Mindezek ugye egészen kellemes, és némileg csak hasznos dolgok volnának. Nem, Menjország az egyetlen célpont, ahol kalandtúrának számít, hogy valami ócska könyveket bújunk, és kétséges tanításokat magoljunk.

És még azt se mondhatnánk, hogy ez valami minőségi szellemi kalandtúra. Szó sincs arról, hogy érdekes könyveket olvasnának a kliensek, vagy mélyenszántó színházi darabokat néznének, vagy a legjobb koncerteket hallgatnának. Nem, ez a "szellemi" felkészülés sekélyes, unalmas, egyoldalú, beszűkült. Mint amikor az öregek otthonában csak egyféle szerzőtől vannak krimik a minikönyvtárban.

Azt se lehet tudni, hogy Menjországban végül is mivel töltheti idejét az ember. Vannak-e történelmi látványosságok?! Kastélyok, paloták, múzeumok, várak, romok?! "Ne adj isten", esetleg templomok?! Természeti látványosságok, mint vízesések, barlangok, vulkánok, hegyek?! Lehet-e ott síelni, snowboardozni, van-e tenger vagy tó? Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? S vannak-e kávézók, bárok, bárdok, lokálok, éjjeli szórakozóhelyek esetleg koncertek?!

Az egyetlen dolog, amit lehet tudni, hogy az utazók nagy része idős ember, egy nyugdíjas klub vasárnapi kiruccanása ehhez képest fiatalos mulatság.

Menjországnak érdekes módon vannak idegenvezetői, de ezek sem tudnak igazán semmit sem mondani a konkrét látnivalókról, az ország elhelyezkedéséről, a tájairól. Az idegenvezetők is leginkább a "szellemi" felkészüléssel vannak elfoglalva, illetve az itteni templomok fenntartásával. Az idegenvezetők tehát nem a Menjországban vezetik az idegeneket, hanem itt, a Földön vezetik meg azokat, akik pedig legalább annyira otthon vannak, és legalább annyira eligazodnak a környéken, mint ők, tán még több tapasztalatuk is van az életben. Érthetetlen, hogy miért dőlnek be ezeknek a szélhámosoknak, és miért látogatják a nagy utazás helyett azokat a templomokat, amelyeket egyébként már unalomig ismernek.

Menjország turizmusához is szervesen kapcsolódik a souvenirüzlet, sőt, ez talán a másik nagy bussines, amelyből az utazási irodák élnek. Érdekes módon nem annyira hűtőmágneseket, bögréket és kulcstartókat lehet venni, hanem még haszontalanabb dolgokat, és meglehetősen egyoldalú motívumokkal. Az ismert emberekkel való üzletelés itt is megy, de furcsa mód az egyik legnépszerűbb souvenir egy kínzóeszköz szimbóluma, ami se nem hasznos, se nem vicces, és nem is emlékeztet semmire. A kliensek közül igen ritkán van bárkinek is bármiféle élménye valami keresztre feszítéssel. Létezik ilyen extrém túlélőtúra is, de az egy kicsit más branch.

Az utazás Menjországba elvben majdnem ingyenes. Ez nem csoda ahhoz képest, hogy az ember egyedül megy el, és nem garantálják, hogy odaérkezik, utólagos reklamációra nincs mód. Az egyetlen tényleges utazási költséget adott esetben csak a temetőig számolják el, illetve az ottani búcsúceremónia költségeit, ami totál értelmetlen, ugyanis aki elutazott, ő már pont nincs ott, és egyáltalán nem búcsúzkodik.

De a Menjország utazási irodái mégiscsak üzletek, valahol beszedik a pénzt. Ezek olyan szélhámos utazási irodák, amelyek államtól is támogatást kapnak erre a mesebeli utazásra. Sőt, már ott tartunk, hogy az idegenvezetők a gyerekeinknek állami pénzből reklámozhatják fiktív szolgáltatásaikat.

Hát nem őrültség, emberek?! Nem inkább valódi utazásokra érdemes költeni, ahonnan valódi élmények, tapasztalatokkal jövünk haza? Ahol tényleg szórakozunk, kikapcsolódunk pihenünk vagy kirándulunk? Ahol a valós életet éljük, és nem mesékről álmodozunk?

Ideje volna most már, ha az emberek számon kérnék, hogy ezektől az irodáktól milyen szolgáltatást kapnak a pénzükért vagy pénzünkért! Ideje volna reklamálni és perelni. Ideje volna, ha az illetékes fogyasztóvédelmi szerv a körmük alá nézne! És logikus következményként ideje volna felszámolni ezeket a szélhámos utazási irodákat!

Frankó dolog a Facebookon a Sceptical Inquirert bejelölni, mi sem demonstrálja ezt jobban, mint a napok hírei. Egyik nap az Inquirertől megkaptam egy szkeptikus kritikát egy bizonyos könyvről, és pár nappal később  már meg is érkezett a nagy felhajtás Magyarországra is az eredeti hírről. Én az origo.hu portálon olvastam először.

Felhajtást mondok, mert a hír, és a benne foglalt interview ugyan azt mondja, hogy fantasztikus, hihetetlen dolog történt, egy orvos kómába esett, és mindenféle spirituálisnak és halál utáninak mondott élménye volt. De hát mi ebben az extraordinális? Persze, nem minden emberrel történik ez meg, nem minden nap, de nem is ő az első ember, akivel ez megtörténik. Tudjuk, hogy léteznek ilyen jelenségek, és valamennyit tudunk arról is, hogy mi történik ilyenkor. Ismerjük a testen kívüli érzés jelenségét, ismerjük a spirituális élmény jelenségét, és ismerjük a hiperreálitás érzés jelenségét. Tehát az extraordinális hír először is marhára nem extraordinális, és csak az illető maga fújja fel. És újságok és portálok meg sajnos asszisztálnak ehhez.

Ami ebben az esetben mégis speciáis, hogy az orvos, dr. Eben Alexander azt mondja, hogy amíg kómában volt, nem volt neurális aktivitása, és ez az, ami miatt a tudomány materialista alapon nem tudja megmagyarázni az élményeit. De ahogy a Neurologica blog felveti, nyilván nem egyik pillanatból a másikba "kapcsolták le a villanyt". Nyilván órákig hatalmasodott el a betegsége rajta (mivel fertőzés volt, nem is lehetett máshogy), amíg kómába vitte, és nyilván órákig, vagy napokig tartott, amíg visszaállt a tudata. Ebben az átmeneti periódusban pedig mindenféle megváltozott tudatállapotban volt. Egész jól megmagyarázható, ami vele történt, de legalábbis semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy materialista alapon megmagyarázhatatlan. Az, hogy egy gyulladás hogy üti ki az agyának bizonyos részeit, és az milyen élményeket fog okozni, őgy általában beláthatatlan, szinte bármi benne van.

Ezt még Dr. Alexander is el kell, hogy ismerje, hiszen említi, hogy egyébként szakértőként korábban el tudta fogadni azt, hogy a zavart tudatállapotokban történhetnek ilyen jelenségek. Másoknál mindenképpen. Dr. Alexander azt hiszi, hogy az ő esete abban más, hogy nem volt agytevékenysége, de pont ebben téved  nagyot, hiszen nyilván nála is volt egy átmeneti állapot.

Fontos azt is megjegyezni, hogy az ilyen élmények esetén az agy nagyon nem képes a reális időérzékelésre. Gondoljunk csak bele, hogy amikor álmodunk, akkor pár perc álmot sok órás élménynek gondolhatunk! Ennek megfelelően Dr. Alexander a kómában esés és a kómából kijövetel sok órás periódusa alatt tökéletesen végig élhette a hallucinációit az átmeneti tudatállapotban, és érzékelheti ezt utólag akár egy hetes élménynek, akár folytonosnak, bármikor megtörténtnek. Fogalma sem lehet arról, hogy amire emlékszik, mikor történt meg vele, és milyen hosszú volt valójában. Tehát nem zárhatja ki, hogy az átmeneti pár órában történt.

Amikor a visszatéréséről beszél, az nagyon is arra utal, hogy a "túlvilági" élményei a tudat elvesztése és a visszanyerése (kóma és felébredés közötti) átmeneti állapotában történhetett. Dr. Alexander maga is említi, hogy ez egy lehetséges hipotézis, de elveti. Nem mond semmi valódi érvet, hogy miért ne lehetne ez a magyarázat. Figyeljük meg, hogy Dr. Alexander mindig azt mondja, hogy "primitív" redukcionizmus. Szóval érzelmi elfogultság van az érveinek hiánya mögött.

Azt, hogy az egész jelenség az agy különböző területeinek fokozatos kikapcsolásából ered, igazolja, hogy Dr. Alexander arról beszél, hogy nem voltak nyelvi képességei. Ez tökéletesen megfelel ennek a fokozatos kikapcsolás hipotézisnek. Viszont teljesen megmagyarázhatatlan a dualista felfogásban. Miért ne volna a transzcendens léleknek a túlvilágon nyelvi képessége, ha mindenféle más képessége állítólag van?!

Egy másik, általános megfigyelés, hogy ezek a beszámolók ugyan sok mindenben kulturálisan hasonlítanak, és ilyenkor jellemzően helyi kultúrától is függenek, de a beszámolók nem számolnak be egy interszubjektív túlvilágról. Nem úgy van, mint mondjuk New Yorkkal, ami jó messze van, de aki járt ott, az egész pontosan azonosíthatóan, részletesen, és egymástól függetlenül, de egybehangzóan hasonlóan számol be arról, hogy mik vannak ott. Márpedig ez a részletesség, interszubjektivitás az, ami megkülönbözteti a létezőt a hallucinációtól. Dr. Alexander esetében sincs ez máshogy. Persze, vannak felhők meg fények, meg angyalok, de nincs olyan konkrét, azonosítható egybeesés, mint mondjuk a Brooklyn Híd, a Szabadság Szobor, az Empire State Building, amelyekről mindenki hasonlóan számol be, és ugyanott vannak a beszámolók szerint, azonosíthatóak, és összevethetőek, tehát jó indokkal gondoljuk őket valósnak.

Dr. Alexander egyetlen kísérlete arra, hogy mi nem volna magyarázható az, hogy az élménye olyan hiperreális, hogy nem lehet hallucináció, és nem lehet megmagyarázható materialista alapon. De hát ez olcsó, ezt az "érvelést" ismerjük! Dr. Alexander előtte, amikor másokkal történt ilyen, maga is simán elfogadta, hogy az ilyen dolgok megmagyarázhatóak. Miközben persze azok, akik hallucinálnak, sokszor ezt nem fogadják el, de ebben semmi objektív érv nincs, ez tisztán érzelmi makacsság. És persze, amikor Dr. Alexander kerül a hallucináló szerepbe, ő is pont így viselkedik. Amikor átesik a másik ló oldalára, akkor ő is csak ugyanolyan.

Az egész eset csak arra jó illusztráció, hogy miért kell szkeptikusan gondolkodni, miért kell a tudományos módszer. Nagyon fontos, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy az élmények beszámolói, a személyek maguk ítéljék meg, hogy minek mi a magyarázata. Hiszen ők ilyenkor teljesen elfogultak, ha valakikre, akkor rájuk nem szabad hallgatni. Persze, hogy a fülig szerelmes emberek sokszor nem tudnak józanul gondolkodni saját szerelmükről. Persze, hogy aki átélt egy ilyen élményt, az nem képes objektíven megítélni saját élményét. Ezért nem szabad hinni egy sztársebésznek, hanem csakis a tudományos közösség konszenzusának. Egy sztársebész nem csinál túlvilágot.

A tudomány pontosan ezért alapul interszubjektivitásra, kritikára, tesztelésre, ahol lehet, reprodukálhatóságra, a cikkek elfogadásánál peer-reviewra. Mert tudjuk, hogy az emberek esendőek. Tudjuk, hogy az emberek elfogultak, és saját élményeikkel kapcsolatban nagyon is azok. Persze, hogy olyan nem érvekkel jönnek, hogy "ezt nem lehet megmagyarázni materiálisan, érzem, hogy nem lehet".  De az, hogy mit nem lehet megmagyarázni, nem érzelem kérdése.

Normális esetben ha egy tudós átél valami hasonlót, és esetleg furcsa dolgokat érez, megzavarodik, akkor nem ír könyvet erről, nem csinál hülyét magából, hanem vár, gondolkodik, megvárja, míg elmúlik az elfogultsága. Normális esetben ez az idő el is jön, és utólag úgy nevet az egészen, mint egy tinédzser-szerelem botorságain. De vannak olyan emberek, akik nem ilyen bölcsek.Szomorú, hogy Dr. Alexander abba fekteti energiáját, hogy könyvet ír, de abba nem hogy kritikusan elgondolkozzék az élményén. De lehet, hogy tudja ő nagyon jól, hogy kissé nagy vetítés, ahogy következtet, de hát a könyv az könyv, az üzlet, az üzlet, most már végigcsinálja, van annyi pénz, amiért végig csinálja.

Vagy az is lehet, hogy az a bizonyos kóma mégiscsak károsította Dr. Alexander agyát. Az eset nem azt demonstrálja, hogy cáfolja a kóma a materzilizmust vagy redukcionizmust, hanem inkább azt, hogy hogy veszi el egy orvos eszét.