ateista

Mielőtt elkezdtem írni ezt a postot, megnéztem az Interneten, nehogy valami közhelyet írjak, és nem, ez eddig még nem jutott eszébe senkinek. Csak ellenkező előjellel. Olyat ugyanis találtam, hogy valaki KRESZ táblákhoz Bibliai igehelyeket keresett, ami nem nagy kunszt, egy akkora és szerteágazó könyvnél, mint a Biblia csak lehet mindenféle táblához valamit találni, bár sok eset így is eléggé erőltetett lett.

No de az, hogy egy-egy KRESZ táblához valaki lazán odaasszociál egy igehelyet, még nem jelent semmit. A Biblia ugyanis igencsak messze van attól, hogy olyan jó legyen, mint a KRESZ. Nem mintha a KRESZ tökéletes volna, de azért egészen jól meghatározza, hogy a közlekedésben mikor mit kell tenni. Ha belegondolunk, akkor ez az emberi társadalomnak egy meglepően jól sikerült alkotása. Nem úgy, mint a Biblia.

Mert milyen is volna a KRESZ, ha olyan lenne, mint a Biblia?

1. A legfontosabb szabályok többször, több változatban volnának benne.
2. Két nagy részből állna, az első rész azzal kezdődne, hogy hogy építette meg hajdan egy mitikus közlekedési miniszter hét nap alatt az összes autópályát, aztán elsősorban bosszúálló rendőrökről, tömegszerencsétlenségekről volna szó, és arról, hogy hogyan üssünk el minél több nagymamát.
3. A második rész nagyobb részt toleráns, békés közlekedésről szólna, csak némi anyázással megfűszerezve. De ez is négy részben és eltérő változatban ismétlődne. Majd következne egy mitikus rendőrfőnök egypár jóindulatú levele a néphez, aztán egy régi sci-fi író utópisztikus látomásai a jövő közlekedéséről.
4. A KRESZ értelmezéséről különböző rendőrségek alakulnának, akik abban sem értenének egyet, hogy az írott szöveg, vagy a szóbeli szabályok a lényegesek, hogy a KRESZ-t milyen nyelven kell tanítani, hogy kell-e rendőrfőnök, hogy melyik rendőrkapitány az országos rendőrkapitány, és hogy vajon a közlekedési miniszter a miniszterelnök fia, vagy vele egylényegű.
5. A rendőrök azon vitáznának, hogy a sebességkorlátokat szó szerint vagy metaforikusan kell-e értelmezni, miközben mindenki azt a sebességkorlátot és úgy értelmezné, ahogy éppen kedve tartaná.
6. Néha kitüntetnék pár igen furcsa vezetőt, akik állítólag két csepp benzinnel vezettek le százezer kilométert, a csomagtartóban élték le életüket, és állítólag egy szál egészségügyi készlettel megmentették egy tömegszerencsétlenség összes halottját. A KRESZ könyv szabályok helyett tele volna ilyen bogarasok történeteivel.
7. Gyorshajtásokért rossz pontokat kapnánk, tíz rossz pont felett pedig a közlekedési minisztérium pincéjében sütögetnék a talpunkat tüzes kerékkulccsal és forró motorolajban, hogy soha többé ne tudjunk a gázra lépni. Állítólag. Mert még senki nem tért vissza.
8. Baleset és szabálysértés nélkül levezetett ötszázezer kilométerért viszont svédasztalos fogadás várna ránk a közlekedési minisztérium padlásán, a fogadási teremben. Állítólag. Mert még innen sem tért senki sem vissza.
9. Mindenki az ígéret földjére vezető útról beszélne, csak a GPS-ben nem volna benne.
10. Különböző országokban különféle szabályok volnának. Míg egyik országban tilos volna disznószállítóval lakott településen belül közlekedni, másik országban ezt nap mint nap tennék. Izraelben tilos volna szombaton vezetni, Szaudi-Arábiában pedig nőknek. (Ja, ezt most is tilos.)
11. A rendőrök sorra buknának le, hogy a rendőrtanonc kisfiúkkal a hátsó ülésen fajtalankodtak.
12. Rendőr csak az lehetne, aki nem tud vezetni, és nem is volna neki szabad.
13. A közlekedési jeleket csak a különlegesen elragadtatott személyek látnák, azok össze-vissza beszélnének róla, de mindenkin számon kérnék a betartását.
14. Minden évben kiállna pár őrült rendőr, hogy az év végén felszedik az autópályákat, és mindennek vége lesz. Aztán a következő évben minden menne tovább.
15. A rendőrök kínvallatás útján szereznék meg a tanúvallomásokat a gyorshajtásokról, és az út oldalán rögtönzött máglyákon (feu-rouge:) égetnék meg a másként közlekedőket.
16. Nagy-Britannia esküdt ellensége lenne a Kontinensnek, sok kamionos hadjáratot vezettünk volna ellenük a történelem folyamán. A jelenkorban pedig terroristákat küldözgetnének a kontinensre, akik felrobbantanák a jobboldalon közlekedőket.
17. A világ összes útján ahol éppen nincs dugó, tömegszerencsétlenségek lennének, vitáznának, anyáznának az emberek, egymást ütnék, vágnák, nyolcféle rendőr jönne ki a helyszínre, és az egész közlekedési rendszer egy nagy káosz lenne.
18. Az autóiskolák tele volnának aggatva Raffaello, Michelangelo, Leonardo és mások által festett oktatótáblákkal, melyek aranyozott keretekben lógnának az aranyozott falakon, oszlopokon.
19. Útdíjat fizetnénk, amelyből soha egyetlen út nem épülne, hanem csak az autóiskolák aranyozására és a rendőrök dőzsölésére menne a pénz.

Soha nem volt még randevúja server szobában. Penny azon gondolkodott, hogy egyáltalán hány emberrel fordulhatott ez valaha is elő a világon. De hát kellett neki egy geekkel szóba állnia a társkeresőn: Sheldon kutató volt a Notre Dame Katolikus Egyetemen, informatikus kutató. De, hát végül is pont ezt akarta, oda volt az okos srácokért. Leonard tehet róla, a korábbi pasija. Szintén informatikus. És legalább nem a szokásos, unalmas kávézós "kalanddal" kezdődik az egész. Azt igazán nem mondhatja, hogy megeszi az unalom.

Bár most Sheldon éppen megváratta, mert volt olyan naiv, hogy időben érkezzen. El kellett ismernie, volt benne egy feszült várakozás. Vajon már bent van a teremben, és bújócskázik, vagy az ajtón fog belépni?! Vagy van másik bejárata is a teremnek valahol hátul?

A számítógépek hatalmas, plafonig érő rekeszekben sorakoztak. Ilyet is csak fényképeken látott korábban. Elindult egy kicsit a sorok között. Nemsokára már távol volt az ajtótól, egészen eltévedt. Nekitámaszkodott az egyik oldalon az állványnak. Életében először fogott meg ilyen számítógépeket, amelyeknek nincs is monitorja, hanem csak dobozok, mindenféle villogókkal az oldalukon. Végigsimította az egyik LED-sort. Ekkor simított végig valami a vállán is. Ijedten megpördült, szőke haja lebbent a fényben... arcon csapta a mögötte álló férfit. Penny a szájához kapta a kezét a meglepetéstől, és mert nevetnie kellett. Sheldon volt az. Felismerte a társkeresőn látott képről.  Megnyugodott.

- Szóval itt dolgozol?! - kezdte Penny zavarában a beszélgetést mindjárt  a közepén, mintha csak a félbehagyott chatet folytatná, és nagyjából így is volt: fél órája még Interneten beszéltek.

- Nem egészen, odafent, irodában dolgozok - mutatott Sheldon a plafonra - de gondoltam, ezt érdekesebb megmutatni - Penny még mindig mosolygott, de most már azon, ahogy Sheldon a plafonra mutatott kézzel magyarázott. Magas volt, és ahogy a napfény beszűrődött a sötétben, és rávetült, mintha aurája lett volna, mintha egy szent lett volna. A plafonra mutató ujja pedig Platonhoz hasonlított Raffaello híres képéről.

- Azt mondtad, kutató vagy, informatikus tudós, és sokat programozol.

- Ennek a teremnek több, mint felét én használom - jelentette be Sheldon nagy büszkén, körbemutatván birodalmán.

- Ez valami Mátrix?

- Valami olyasmi, komolyabb formában. Világokat szimulálunk. 

- És vannak benne bolygók, és emberek, mint a mi világunkban?!

- Igen, azt hiszem, jobb lesz, ha mégis felmegyünk, mert a monitoron bele tudunk nézni a szimulációba.

- Jó.

- Pontosabban a szimuláció vizualizációjába. Gyere!

Sheldon megragadta a kezét, és Penny nem bánta különösebben, jó volt az első benyomása a férfiról. A "szent" férfi hamar végigvezette a labirintuson, és hamarosan egy profán irodában ültek. Legfeljebb annyi volt benne a furcsa, hogy egy feszület volt szemben a falon, középen. Viszont egy profán íróasztalnál egy profán monitor előtt helyezkedtek el.

- Látod, valami ilyesmik a lények a szimulált világban - Sheldon kicsit feléje fordította a képernyőt.

Az említett lények hummanoidok voltak, kicsit szellemszerűek.

- Ez persze hamis színes vizualizáció, az általunk látható fénytartományban ezek a lények teljesen átlátszóak lennének. 

- Olyanok, mint valami tündérek, szárnyak nélkül. Üvegből vannak?

- Nem pont, de valami olyasmi. Én egyébként nem ezt a nézetet szoktam nézni - és azzal átkapcsolt valamit a programban, és különféle hisztogrammok, számok tömegei és mindenféle ábrák jelentek meg, ezernyi ponttal.

- Neked ezek a tündérek csak ilyen diagrammok?!

- Nagyjából igen, nem az egyedi lények sorsa érdekel.

- Jó, de ezek a lények ugyanúgy születnek, meghalnak, mint mi, nem?!

- Igen, persze, nézd, itt van egy gyerek, éppen megfullad. Árvíz öntötte el a 9-es körzet nagy részét.

A kép egy szobabelsőt mutatott, amelyben a víz lassan a plafonig ért. És egy gyerek ott kapaszkodott valami oszlopban, és semmiféle kijárat nem látszódott sehol, nyilván már víz alatt volt.

- Jajj, ne mutasd, te ezt végig tudod nézni?!

- Nem, különösebben nem nézem, mert ugye engem a statisztikus összefüggések, a szimulált világ nagy trendjei, a végeredmény érdekelnek. Egy lény ide vagy oda, az nem számít.

- De ez a gyerek, ez fulladozik, ez sír, ez szenved, hogy nézheted ezt tétlenül?!

- Nem avatkozhatunk bele a világba, ez a kutatás lényege.

- Miért nem, hogyhogy nem?! Hogy tehettek ilyet?!

- Értsd meg, szabad akaratuk van. Meg aztán ha beavatkoznánk, akkor meghamisítanánk a kutatás eredményét, pont azt nem tudnánk meg, hova fejlődik a világ magától.

- Akkor miért nem teremtesz olyan világot, amelyik jobb?! Amelyikben nincs árvíz?!

- Nem ez érdekel minket. A mi világunkban is vannak katasztrófák. Ha valami fontosat akarunk megtudni a mi világunkról, akkor hasonlót kell szimulálnunk. És még mindig jobb, ha egy szimulált gyermek fullad meg, mintha a mi világunkban egy igazi.

- De mennyivel jobb? Ez a gyermek talán nem sír? Ez a gyerek talán nem szenved? Ő talán nem fullad meg?! Nem hal meg?

- De nincs lelke.

- Mit jelent, hogy nincs lelke, ha egyszer sír és szenved?!

- Hogy valójában nem szenved.

- Sokat érek a szóvirágaiddal, ez a gyermek számomra szenved, és nem tudom végignézni, ahogy meghal.

- Jó, akkor elkapcsolom - és Sheldon úgy is tett, mintha ezzel el lett volna intézve a dolog.

- Nem tudom, Sheldon, én ezt nem tudom elfogadni, hogy te ezt csinálod, és ezt nem csak a randevúra mondom, az világos, hogy nem tudnék beléd szerelmes lenni, de azt sem tudom, hogy viselhetem el egyáltalán a gondolatot, hogy te ezen az egyetemen, ezen a katolikus egyetemen ezt csinálod, és csinálják biztos mások is. És más egyetemeken is. Hogy tehettek ilyet?! Pont egy katolikus egyetemen?! Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy egyáltalán ilyen lehet a Földön.

- Miért, gondolod, hogy Isten gonosz, csak mert árvizek vannak a Földön?!

- Ebbe még idáig nem gondoltam bele, de látod, nagyon is fontos, hogy találkoztunk, mert most már látom. És igenis, nem látom, hogy lehetne Isten jóságos, miközben árvizek vannak.

- De hát bölcs, és jóságos kell, hogy legyen. Legfeljebb nem tudjuk, hogy miért az. Hogy miért csinálja, amit csinál. Isten útjai kiszámíthatatlanok.

- Sheldon, nem látod?! Isten te vagy. Te teremtesz világokat. És minek teszed ezt?! Nincs jó indokod rá, mert a kutatás bullshit. Nem engedhetsz meg embereket megfulladni egy kísérlet kedvéért!

- De Istennek jó indokai lehetnek.

- Nem fogod fel?! Lehet, hogy Isten is csak egy nyomorult informatikus, egy sötét kis szerverszobában valahol egy másik világban, aki ugyanolyan meggondolatlanul kísérletezik a mi világunkkal, ahogy te egy másikkal. Lehet, hogy ugyanúgy valami ürügy mögé bújik, miközben csak felelőtlen, érzéketlen. Akárcsak te.

Penny hátrarúgta a székét, és felpattant. 

- Én ezt nem bírom tovább, nem is vitázok veled. Nem fogok veled vitázni, miközben egy kisgyerek fullad meg a képernyőn.

- De hát nincs is a képernyőn!

- Jajj, csak ezzel az ócska dumával ne jöttél volna, te is tudod, hogy nem az számít, hogy látom-e, tudom, hogy megfullad ott lent, valahol a server teremben az egyik számítógép egyik memóriatartományában - most Penny mutatott lefele a padlóra, mint egy Arisztotelész.

- Még látjuk egymást! - kapta fel a kezét vészt jóslóan. Elindult volna, de aztán még visszafordult.

- És nehogy azt hidd, hogy bármi közünk is lesz egymáshoz, hánynom kell egy ilyen tudóstól, mint te! Ha látjuk egymást, akkor tüntetésen, hogy tiltsák be a kísérleteiteket, vagy bíróság előtt, hogy ítéljenek el titeket. Nehogy azt gondolod, büntetlenül megúszod, csak mert isten vagy!

Bajorország k. vallásos állam, így nálunk holnap, áldozócsütörtök ünnepnap, a hétvége hosszú, aminek az előnye, hogy el lehet menni Olaszországba egyet kirándulni. Majd erről itt beszámolok. És emiatt ezt az írást még gyorsan postolom.

Nos, ez az áldozócsütörtök annak emléknapja, amikor Jézus ugyebár állítólag a mennybe ment. Egyébként furcsának tartom, hogy ez nem minden "keresztény országban" állami ünnep. Jó, az állítólagos szülinap minden embernél nagy ünnep, az állítólagos feltámadás nagy dolog (nem minden embernél:), de azért az állítólagos mennybemenetel se lenne semmi. Mutatványos látványosságnak van ez is akkora, mint az állítólagos feltámadás. 

A sok "állítólagos" jelzőt nyilván jogosan és hangsúlyosan tettem ki, de amiről most írni fogok, az az, hogy most tekintsünk el mindettől, és fogadjuk el az egész történetet! És akkor vegyük azt az állítást, amellyel a keresztények bombázni szoktak minket, hogy Jézus bazi nagy áldozatot hozott az emberiségért, hogy olyan óriási áldozatot hozott, hogy az megváltotta minden bűnünket.

"Később a kereszten az emberiség által kieszelt legkegyetlenebb módon halt meg. Szenvedésével, halálával és feltámadásával legyőzte a testi és a lelki halált, azt a két akadályt ami lehetetlenné tette az Istenhez való visszatérést." És ez megjelenhet így a Wikipédián a semleges nézőpont jegyében!

Nos, képzeljük el!

Először is Jézus halála nem volt olyan szörnyű. Persze egy halálba alváshoz képest, vagy egy mai kegyes halálhoz képest az volt. Egy mai injekciós kivégzéshez képest is az volt. Kegyetlen volt egy lefejezéshez, egy sortüzes kivégzéshez képest is, és egy akasztáshoz képest is. A keresztre feszítés Rómában kifejezetten a kegyetlen megtorlás halálneme volt.

De azért kérem, ha ki kéne találni, tudnék kegyetlenebb kínzásokat elképzelni. Erre lehet azt mondani, hogy jó, persze, hogy lehet elképzelni, de mi van a valóságban?! Az a helyzet, hogy a valóságban is haltak meg emberek jóval durvább halált. Vegyük csak az olyan betegséget, mint a rák, amelyben sokan halnak meg (állítólag isten hallgatólagos asszisztálása mellett)! Vagy vannak ennél durvább betegségek, mindenféle élősködők által. Most nem részletezném. Aztán ott vannak a szadista kínzási módok, a különféle háborúkban elkövetett megtorlások áldozatai. Az inkvizíció áldozatai, akik például máglyahalált haltak. A szadista, kegyetlen kéjgyilkosok vagy sorozatgyilkosok áldozatai, a pszichés beteg szadisták foglyai is mind sokkal rémesebb halált haltak. A híres Spartacus felkelésben sok ezer embert feszítettek keresztre, ők mind Jézushoz mérhető halált haltak. Van egy olyan sajnos gyakori halálnem, amelyhez egyáltalán nem mérhető bármely férfi halála, ez pedig az, amikor egy nőt megerőszakolnak és abba hal bele, vagy megölik. Melyik férfi meri azt mondani, hogy ez nem szörnyűbb mindennél?!

Most mielőtt átmennénk szadistológiai értekezésbe, én egyértelműnek veszem, hogy Jézus halála viszonylag kegyetlen volt, de közel sem a legkegyetlenebb a világtörténelemben. Ha valakinek a szenvedése megválthatná más emberek bűneit, akkor nem Jézus volna az, aki a legtöbbet váltott volna meg, hanem nagyrészt ismeretlen emberek tömegei. És ez a vallási kérdésen kívül is elég szomorú, hogy miközben Jézus Krisztus Szupersztár, addig nagyon sok ember szenvedett az emberiségért még többet, és teljesen ismeretlenek. Olyanok is vannak, akiknek pedig tudhatjuk a nevét, csak nem raktak alájuk egy olyan propagandagépezetet, mint Jézusnak.

Bizonyos értelemben nemtelen volna ennek a kérdésnek a felvetése is, ha nem a keresztények maguk kérkednének ezzel: "a mi vezérünk kínosabb halált halt, mint a tied, bibíííí!". De van még egy vetülete a kérdésnek.

Először is, Jézus hitt a Mennyországban és a túlvilági életben. Ergo nem tudom, mit félt annyira a haláltól. Általában nem értem, mit félnek a keresztények a haláltól, minek gyászolnak annyira. Az ateista szovjet katona, aki nekiment a náci tanknak, és otthagyta a fogát, az kérem százszor inkább hős, mint bármelyik keresztény, aki hisz a  túlvilágban. 

De még itt sincs vége. Tovább is van, írom még. Jézus ugyebár isten volt maga, és egyben a fia is. Kicsit hát skizofrén volt, de ezt hagyjuk, elcsépelt toposz! De gondolj bele, azt mondják neked, hogy akkor most meg fogsz halni, de harmadnapra fel fogsz támadni, és 40 nap múlva mész vissza a mennyországba. Így ez az egész már egészen más. Ez ugye már úgy hangzik, hogy: "Jézus, volna itt egy küldetés, kicsit megkínoznak, ki kéne bírni egy teadélutánt a keresztre feszítve, kicsit meg fogsz halni, de majd jön az apache helikopter, és kihoz onnan. Utána 40 napig turnézhatsz a világban, majd mész a Bahamákra nyaralni az életed végéig!". No, ezt bármelyik Rambo bevállalja, nem?!

Jó, én értem, hogy az ebben a kavarás, hogy Jézus tudta is, meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is, de hát ugye ilyen csak a mesében van. Most akkor vagy tudta, vagy nem tudta, döntsük el! Vagy skizofrén volt, vagy nem volt az, és ha skizofrén volt, vagy szóba állt magával, vagy nem. 

Nehéz persze egy ilyen elmebeteg mesénél egy ilyen kérdést megítélni, de azért szerintem elég sok szempontból és eléggé kétségbe vontam a dolgot, nem állítható, hogy ha Jézus az evangéliumok szerint halt meg és, az evangéliumok szerint támadt volna fel, és ment volna a mennybe, akkor az olyan óriási dolog lett volna, hogy itt a fél világnak szabadságra kell menni (most a húsvétra gondolva mondom a fél világot).

Nyilván nem valami eddig hallatlan bölcsességet írok le azzal, ha azt mondom, a vallás lehet a 21. század egyik nagy válságokozója. Nem új keletű az a gondolat, hogy a hidegháború végével, megerősödő harmadik világbeli államokkal, ugyanakkor továbbra is fennálló szegénységgel, gazdasági válságokkal, a globalizáció terjedésével a vallások legalább átmenetileg óriási gondot okozhatnak az emberiségnek. Még akkor is, ha ez a válság a vallások letűnésének kísérőjelensége lehet.

A gondolatnak most az ad különös okot, hogy a vallásháború mintha az indiai szubkontinensen egy forrongó gócponttá alakulna. Az utóbbi időben sokszor beszámoltam a buddhistákról, akik Sri Lankán és Burmában a muszlimokat üldözik. De Sri Lanka és Burma között éppen két másik ország húzódik, amelyeknek többségi vallása hindu és muszlim. Tegnap pedig a többségében muszlim országból, Bangladeshből jöttek elképesztő hírek.

A hírek arról számolnak be, hogy Dakkában egy Hefajat-e-Islam nevű iszlám szélsőséges ellenzéki mozgalom szervezett egy sok százezres tüntetést (akár egy magyarországi tüntetés kapcsán, itt is különféle számok röpködnek, de ez nem lényeges). A sok százezer felhergelt muszlim a mozgalom irányításával azt követelte, hogy az ateizmust terjesztők ellen hozzanak istenkáromló törvényt, amely alapján akár ki is végezhetnék azokat. A tüntetés jelszava ezért az "Akasszátok fel az ateistákat!" volt.

A szervezők vidékről buszoztattak fel sok embert (nem ismerős ez valahonnan?!), elkezdtek utakat lezárni, rombolni, felgyújtottak egy rendőrségi épületet, nekimentek a rendőrségnek. Az egyik képen az látszik, hogy sok száz ember megy egy utcán, méteres husánggal a kezében. Ilyet a rendőrség nyilván nem hagyhatott annyiban: elkezdték oszlatni a tüntetést, először gumilövedékekkel.

Az eltérő hírek szerint 10 vagy 22 ember halt meg, akiknek a halálát fejlövés okozta, éles lövedékkel. A rendőrség tagadja az éles lövedék használatát, elképzelhető hogy valaki más lőtt, de az is lehet, hogy mégiscsak a rendőrség lőtt. Ebben a kérdésben érdemes megvárni, mi derül még ki, de az vesse rájuk az első követ, aki egy rendőrséget felgyújtó, méteres husángokkal érkező tömeget máshogy fogadna, ha rendőrségi parancsnok lenne és a rend fenntartása a feladata!

Nyilván érdemes kivárni az eset kapcsán, hogy mi fog még kiderülni. Hány ember halt meg, és pontosan miért és hogyan?! Az is nyilvánvaló, hogy ha meghaltak tüntetők, akkor kár az emberhalálért. Ugyanakkor elvben nagyon nehéz mást mondani, hogy ha a tüntető tömeg rombolni kezd, és az állam biztonsága van veszélyben, akkor a rendfenntartó erők feladata a rend fenntartása, akár halálos áldozatok árán is. Mert még több halált követelne, ha az iszlamisták átvennék a hatalmat, különösen, ha egy iszlamista zavargó tömeg randalírozna egy sok milliós fővárosban. Erre nem lehet mást mondani, hogy ha valakik azzal mennek tüntetni, hogy: "Akasszátok fel a..." és méteres husáng van a kezükben, és törnek zúznak, akkor a végén valaki meg fog halni, és inkább ők, mint ártatlanok!

Ismerve egy hasonló magyar esetet 2006-ból, szinte biztosra vehető, hogy a radikálisok mártírnak fogják tekinteni a halottaikat, és elnyomónak a rendszert. Jelenleg is ateista, elnyomó rendszernek tekintik azt a kormányt, amely csupán szekuláris, és nem engedte, hogy hívők kivégezzenek ateista embereket csupán azért, mert leírják a véleményüket.

Ha a radikális muszlimok azt mondják, hogy a "mártírjaik" ártatlanok, nem csináltak semmit, és megölték őket, akkor mit mondanak az ateistákra, akiket ők akartak kivégezni?! Az ateisták nem gyújtottak fel rendőrségi épületeket, és nem méteres husángokkal akartak "érvelni". De ugye mivel is érvelne egy hívő, ha sem a logikát, sem az empiriát nem tekinti döntőnek?! Például nyilván husángokkal.

A tüntetés persze nem ex nihilo termett Dakkába, utána lehet nézni, hogy több hónapos előzménye van ennek. És az iszlamistáknak nem is az ateistákkal van a legnagyobb baja: Bangladesh bár muszlim alapon létrejött ország, mégis rendelkezik hindu kisebbséggel, és azokat támadták csak igazán a muszlimok a korábbi hónapokban.

Ha tehát Bangladeshben a zsigeri muszlimoknak engedve kiirtanák az ateistákat, utána jönnének a hinduk. Ha pedig azzal is végeztek, akkor mit gondoltok, mi lesz?! Hiszen épp az imént hivatkoztam, hogy a határ másik oldalán, Burmában meg a buddhisták irtják a muszlimokat. Mit gondoltok, egy iszlám egyházállam, amely Bangladeshben átvenné a hatalmat, tétlenül nézné, hogy a határon túl, egy köpésre ölik a muszlim testvéreiket?! Nyilván nem.

És mit gondoltok, India tétlenül nézné, ahogy Bangladeshben, a határon túl, egy köpésre kiirtják a hindukat?! És gondoljátok, hogy Pakisztán, amely egyébként is hadban van Indiával Kashmir és a muszlim-hindu ellentétek miatt, nem védené meg a bangladeshi testvéreket?! Azokat, akik hajdan Nagy-Indiából szintén vallási alapon váltak ki, mint ők, és ugyanabban a vallásháborúban formálódtak állammá.

Aztán ki mondja meg, a többi muszlim állam mikor lépne be? Buddhista oldalon szerencsére Kína és Japán elég szekuláris állam, de ki tudja, nem lépnének-e be egy ilyen háborúba. És ha egy Kína az egész muszlim világ ellen háborút képzelünk el, az már világháború.

Így tehát e távoli eseményekre ne legyintsünk azzal, hogy kit érdekel! A vallás mindannyiunk oldalát böködi, ilyen és csakis ilyen értelemben közügy.

Mint ahogy azt mindenki tudja, a világ egyik legkedveltebb turisztikai célpontja Menjország. Ugyanakkor kevesen gondolnak bele, mennyire abszurd, hogy ez így van, hiszen az egyetlen olyan idegenforgalmi látványosság, amely tényleg csak célpont: soha, egyetlen iroda sem vitte el oda a klienseit, senki nem tért vissza, nincsenek fotóalbumok, élménybeszámolók, diavetítések. Emlékek sincsenek, olyan kézzelfogható utóélményekről nem is beszélve, mint mondjuk a Menjországban lebarnult arc által kiváltott irigy elismerés.

Mi több, az irodák plakátjai sem szólnak Menjország szép tájairól, épületeiről. De még csak a bárokról, kávézókról sincs kép. Ha szerepelnek a plakáton vidám emberek, azok mindig csak készülődnek. Az irodák sokat beszélnek a felkészülésről, a pakolásról. A legfőbb témának az látszik, hogy mit kell még itthon tennünk ahhoz, hogy oda is érjünk. Úgy tűnik, Menjország az egyik legnehezebben megközelíthető turisztikai cél a világon. Ennek ellenére nem ejtőernyős tanfolyamon kell részt venni, sem raftingolásból nem kell felkészülni, nem mountainbike edzéseken kell részt venni. Mindezek ugye egészen kellemes, és némileg csak hasznos dolgok volnának. Nem, Menjország az egyetlen célpont, ahol kalandtúrának számít, hogy valami ócska könyveket bújunk, és kétséges tanításokat magoljunk.

És még azt se mondhatnánk, hogy ez valami minőségi szellemi kalandtúra. Szó sincs arról, hogy érdekes könyveket olvasnának a kliensek, vagy mélyenszántó színházi darabokat néznének, vagy a legjobb koncerteket hallgatnának. Nem, ez a "szellemi" felkészülés sekélyes, unalmas, egyoldalú, beszűkült. Mint amikor az öregek otthonában csak egyféle szerzőtől vannak krimik a minikönyvtárban.

Azt se lehet tudni, hogy Menjországban végül is mivel töltheti idejét az ember. Vannak-e történelmi látványosságok?! Kastélyok, paloták, múzeumok, várak, romok?! "Ne adj isten", esetleg templomok?! Természeti látványosságok, mint vízesések, barlangok, vulkánok, hegyek?! Lehet-e ott síelni, snowboardozni, van-e tenger vagy tó? Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? S vannak-e kávézók, bárok, bárdok, lokálok, éjjeli szórakozóhelyek esetleg koncertek?!

Az egyetlen dolog, amit lehet tudni, hogy az utazók nagy része idős ember, egy nyugdíjas klub vasárnapi kiruccanása ehhez képest fiatalos mulatság.

Menjországnak érdekes módon vannak idegenvezetői, de ezek sem tudnak igazán semmit sem mondani a konkrét látnivalókról, az ország elhelyezkedéséről, a tájairól. Az idegenvezetők is leginkább a "szellemi" felkészüléssel vannak elfoglalva, illetve az itteni templomok fenntartásával. Az idegenvezetők tehát nem a Menjországban vezetik az idegeneket, hanem itt, a Földön vezetik meg azokat, akik pedig legalább annyira otthon vannak, és legalább annyira eligazodnak a környéken, mint ők, tán még több tapasztalatuk is van az életben. Érthetetlen, hogy miért dőlnek be ezeknek a szélhámosoknak, és miért látogatják a nagy utazás helyett azokat a templomokat, amelyeket egyébként már unalomig ismernek.

Menjország turizmusához is szervesen kapcsolódik a souvenirüzlet, sőt, ez talán a másik nagy bussines, amelyből az utazási irodák élnek. Érdekes módon nem annyira hűtőmágneseket, bögréket és kulcstartókat lehet venni, hanem még haszontalanabb dolgokat, és meglehetősen egyoldalú motívumokkal. Az ismert emberekkel való üzletelés itt is megy, de furcsa mód az egyik legnépszerűbb souvenir egy kínzóeszköz szimbóluma, ami se nem hasznos, se nem vicces, és nem is emlékeztet semmire. A kliensek közül igen ritkán van bárkinek is bármiféle élménye valami keresztre feszítéssel. Létezik ilyen extrém túlélőtúra is, de az egy kicsit más branch.

Az utazás Menjországba elvben majdnem ingyenes. Ez nem csoda ahhoz képest, hogy az ember egyedül megy el, és nem garantálják, hogy odaérkezik, utólagos reklamációra nincs mód. Az egyetlen tényleges utazási költséget adott esetben csak a temetőig számolják el, illetve az ottani búcsúceremónia költségeit, ami totál értelmetlen, ugyanis aki elutazott, ő már pont nincs ott, és egyáltalán nem búcsúzkodik.

De a Menjország utazási irodái mégiscsak üzletek, valahol beszedik a pénzt. Ezek olyan szélhámos utazási irodák, amelyek államtól is támogatást kapnak erre a mesebeli utazásra. Sőt, már ott tartunk, hogy az idegenvezetők a gyerekeinknek állami pénzből reklámozhatják fiktív szolgáltatásaikat.

Hát nem őrültség, emberek?! Nem inkább valódi utazásokra érdemes költeni, ahonnan valódi élmények, tapasztalatokkal jövünk haza? Ahol tényleg szórakozunk, kikapcsolódunk pihenünk vagy kirándulunk? Ahol a valós életet éljük, és nem mesékről álmodozunk?

Ideje volna most már, ha az emberek számon kérnék, hogy ezektől az irodáktól milyen szolgáltatást kapnak a pénzükért vagy pénzünkért! Ideje volna reklamálni és perelni. Ideje volna, ha az illetékes fogyasztóvédelmi szerv a körmük alá nézne! És logikus következményként ideje volna felszámolni ezeket a szélhámos utazási irodákat!