Az, hogy a reinkarnációhoz hasonló örök élet lenne a legjobb, legszebb, legigazságosabb módja az emberi életnek, régóta meggyőződésem, és már kifejtettem. Igazából egy büntetéses rendszer is igazságos volna, ha lehetne nagyon jól igazolt forrásból, pontosan ismerni a játékszabályokat.
Ám az élet ezzel szemben, mint tudjuk véges, és ezt az ember nehezen fogadja el, hiszen evolúciós okokból bár ugyan nem egészen az örök életre van berendezkedve még pszichológiailag sem, de a halál elkerülése alapvető emberi ösztön. A legtöbb ember teljesen természetes, és leküzdhetetlen módon irtózik a haláltól. Ezzel összhangban az elméje szintén legtöbbször értelmetlennek tartja a véges életet. Bár ebben az ítéletben valójában semmi logika nincs, de az érzelmi alap ezt erősíti meg benne, ezért logikusnak "érzi". Mindenesetre a véges élet érzelmileg nem felel meg a legtöbb embernek, ez a vallásos hitek egyik fő motivációja: az örök élet hitének kínálata.
Igen ám, de az örök élet gondolata bár az embernek, ha csak elvontan szemléli, pozitív, de ahogy mondtam, pszichésen még sem egészen erre van berendezkedve. Az egyik tanmesémben rá is mutattam, hogy egy olyan keresztény stílusú mennyország, amelyben örökké élünk - amely valószínűleg nem azt jelenti, hogy a földi élethez hasonló életet élünk - szóval ez így szintén nem megfelelő az ember karakterének. Mert például az emberek igazából a véges életük végére is sokszor már nagyon unják azt, hogy ugyanolyanok, és ugyanolyanok a mindennapjaik. Az emberi psziché evolúciósan arra van berendezve, hogy gyakorlatilag mindenre ráunjon, és mindig új dolgokat keressen. No de le lehet-e foglalni az emberi psziché eme kalandvágyát egy örök életen keresztül? Ehhez valami igen extravagáns dolgot kell kitalálni, ami újra és újra érdekessé teszi azt.
Ami sokkal inkább megfelelő lenne, az egy olyan örök élet, amelyben mindig van egy drasztikus megújulás, például egy újjászületés. Ezt az vallások a reinkarnációs rendszerben már kitalálták. De nem csak vallásos, reinkarnációs módon képzelhető el a dolog, hanem másfajta, egyelőre még fantasztikumnak számító variációk is lehetségesek. Az egyik ilyen, időutazásos rendszert jól illusztrálja az egyik régi amerikai sorozat, amelyre mostanában bukkantam rá, az a címe, hogy Quantum Leap. Hogy pontosabban fogalmazzak, a Quantum Leap az örök életet nem mutatja be, de bizonyos újjászületések szüntelen sorozatát igen.
A sorozat technikai szempontból nagyon rossz. A kerettörténet tudományos szempontból totál naiv és kidolgozatlan. Ezért nem is neveztem sci-finek, mert a "sci" része totál gyenge. A filmben "elméletként" egy szalagként összegabalyodó idővonalakat adnak elő, de ez nem több, mint egy üres metafóra. Az elméleti hipotéziséből az időutazás nem adódik. Az pedig, hogy mit jelent a kvantum gyorsító, és miért, hogyan tudna időutazást előidézni, az nyitott kérdés. Az naiv butaság, hogy az ember belép egy mondjuk részecskegyorsítóba, és időutazik egyet. Inkább meghal a sugárzás keltette ráktól.
Az sincs kidolgozva, és ez megint kapcsolódik a vallásokhoz, nevezetesen az emberi elme szubsztanciadualista elképzelésekhez, hogy egész pontosan mi az, ami az időutazásban részt vesz. A legtöbbször világos, hogy Sam Beckett személyisége, emlékeinek egy jelentős része, elméleti tudása időutazik. Az emlékei kissé hiányosak (swiss cheesed), és különösen nem emlékszik jelenkori helyzetére, feleségére, ami ahhoz kell is, hogy nyugodtan kalandozhasson. Nem tudom, miért kellett nős emberként kitalálni Sam Beckettet, de a sorozat vége felé egészen elképesztő dolgokat csinál, legalábbis ahhoz képest, hogy házas, és elég konzervatív erkölcsei vannak.
Nos, de nagyon sokszor Sam megörökli a célszemély bizonyos képességeit. Máskor meg nem. Például beszéli a nyelvet, amelyen beszél, vagy tud baseballozni, és hasonlók. Legtöbbször eme képességek azonban hiányosak, és ebből származik is nehézsége. Ez ahhoz kell, hogy a sorozat elég érdekes legyen.
Sokszor, különösen a vége felé pedig úgy tűnik, mintha Sam egész testével tenne időutazást, de a múltbeli személyek mégsem az ő testét látják, és érzékelik. Hogy ez hogyan működik, az nincs megoldva. Gondoljuk meg, hogy a látás a tesről visszaverődő fotonok segítségével történik, amely fotonok ugyanolyan fizikai kölcsönhatásban vannak a testtel, mint mondjuk egy érintő kéz. Tehát ha a szem mondjuk egy nőt lát (Sam néha nőbe kerül bele), akkor a kezének is női mellett kell például érzékelnie. Ha viszont a szem és a kéz is egy nőt érzékel, akkor mit jelent az, hogy Sam testi valójában férfiként van ott jelen? Ha meg testileg nincs ott, akkor megint a szubsztanciadualizmus problémájába ütközünk, hiszen például Sam nyelvtudása bizony az agyának neuronjaiban van kódolva.
Nehéz megmondani, hogy hol végződik a test, és hol kezdődne az a nem anyagi lélek, ha létezne ilyen. A tudományos ismereteink szerint, ha valakinek nem az agya utazik az időben, akkor semmiképpen nem vihet magával olyan tudást, képességet, amelyről tudjuk, hogy az agy kódolja azokat. Márpedig ma már szinte mindenről elég jól tudjuk, hogy mely agyterület kódolja azt a képességet, vagy elmebeli tulajdonságot.
De nézzük a sorozat tartalmát a "reinkarnációs" rendszerünk szempontjából! Sam Beckett különféle személyek helyében találja magát, egy csomó kihívás elé néz, sok problémát kell megoldania, és mivel egy nagyon intelligens, sok mindenhez értő, és jónak tekintett ember, mindig sikerül is jól megoldania. Egyfajta hőst játszik, aki az időben utazva korrigál kisebb dolgokat. Az ismert, jelentős világtörténelmi eseményeken nem tud változtatni. Ez különös, hiszen ha valamely "felsőbb hatalom" egy ilyen messiást küldözgetne a világban, akkor a legfontosabb dolga bizonyára bizonyos világtörténelmi események megváltoztatása lenne. Márcsak azért is, mert a legtöbb jót is ezzel lehet elérni. És bizonyos politikai vezetők bőrébe bújva ezt meg lehetne csinálni.De Sam sokszor nem a legkézenfekvőbb személybe érkezik bele, ez is arra szolgál, hogy a sorozat izgalmasabb legyen. Az egyszerű volna, de unalmas, ha valaki hibázna valamiben, és Sam a helyébe lépve egyszerűen helyesen csinálná a dolgot helyette. Ehelyett általában más személybe bújva próbál bonyolultabb módon változtatni. A világtörténelmen azért nem változtatnak, mert ez bonyodalmakat okozott volna a forgatókönyvírásban. Egy eset van erre, a Kennedy gyilkosságban Sam menti meg Jackie Kennedy életét, aki eredetileg meghalt volna. Nyilvánvaló, hogy a dolog csak így működhet a néző felé: ki kell találni egy eredeti, alternatív történelmet, amelyet Sam az ismert történelmi eseménybe változtat meg. De akkor erősen kéne magyarázkodni, hogy miért csak ezt sikerült megváltoztatni, miért nem akadályozza meg Sam Kennedy halálát, vagy például Hitler hatalomra kerülését. A Honeymoon.Express c. részben a szemére is hányják a Quantum leap projektnek - amely egy kormány által támogatott fizikai kísérlet - hogy semmi jelentős változást nem ér el.
Aki egyébként az egész időutazást szervezi, eldönti, azt legtöbbször istennek mondják, de sokszor nyitva hagyják a lehetőséget ateista értelmezésnek is. A sorozat régi, és amerikai, szóval azért az istenhit hangsúlyos benne.
A kalandok többsége egyébként humanista jellegű. Sok a feketéket, homoszexuálisokat, nőket, és más elnyomottakat védő epizód. Ilyen szempontból a sorozat liberális, vagy pontosabban demokrata párti (Az Egyesült Államokat tekintve).
Ami viszont viszont biztos, hogy Sam Beckett élvezi ezt az életet. A színész maga is bizonyára élvezte a szerepét. A sorozat egészen bizonyosan pozitívnak mutat be egy ilyen életet, amely állandó kalandokból és változásokból áll. Néha persze Sam szomorkodik, hogy mennie kell, hogy sehol nem marad több ideig. De az alaphangulat boldog, elégedett. Még ha Sam folyton bosszankodik is azon, hogy már megint hova került. Igazából élvezi. És a néző is ezt élvezi: az állandó kalandtúrát.
Az is biztos, hogy olyan élményei vannak, amelyek egy embernek normálisan nem lehetnek, akármennyire is kalandvágyó. Olyan még lehet, hogy egy heteroszexuális személy kipróbálja a homoszexualitást, még az is előfordul ma már, hogy nővé válik egy férfi. De fehér ember feketévé nem, és a különböző korokat is belevéve ennyire különféle élettapasztalata senkinek nem lehet. Ennyi különféle élethelyzetbe nem kerülhet.
És azt gondolom, a sorozat ezért szórakoztató, és érdekes, és ez azt mutatja, hogy igenis, valami ilyen életet pozitívnak tartanánk. Arra is rámutat a sorozat, hogy a személyiség bizonyos megtartása fontos, a hallhatatlanság miatt, de az új személyiség, a változás is fontos. Az nem volna örök élet, ha mindent elfelejtenék, de az meg nem elég érdekes, ha én, mindenféle személyi változás nélkül elutaznék Japánba, ami merőben új kultúra számomra. Azt most is megtehetem, ha van elég pénzem hozzá (van). Bár ez is érdekes, de egy örök életben fokozni kéne azzal, ha az ember bizonyos új tulajdonságokat eleve kap az új életében.
Amit semmiféle emberi fantázia nem láthat be, hogy mi a lehetséges életek, kalandok halmaza, mekkora változatosság lehetséges, működőképes lehet-e ez egy örök életen át. Ugye nem szükséges az emberi történelmi múltra korlátozódni. Az meglehetősen véges, és hamar kimerítenénk, unalmassá válna. A sorozat 5 évadig bírta, de csak amerikai, újkori történelemre szorítkozott. Az emberiség egész története esetleg 9 évadra is elég lehetett volna.Így egy hindu típusú reinkarnációs rendszer, amely, ha jól tudom azért csak a mi világunkra korlátozódik, előbb-utóbb kimerül. Ennek megoldására ott van a nirvána, amely azonban vagy halál, vagy haláli unalmas kell, hogy legyen. Amivel csak odébb toltuk a problémát: nem sikerült valóban örök, és érdekes életet kitalálni.
Ám lehetségesek a mi világunktól teljesen különböző világok. És a lehetséges világok végtelensége lehet, hogy kimeríthetetlen. De elképzelhetőnek tartom azt is, hogy egy ilyen állandó "reinkarnációkból" álló életet is kimerítenénk, és az ember a potenciálisan végtelen világok változatosságát is megunná egyszer. Nem tudom, ezt nem tudom belátni.
No de mindegy is, mert mindez ugye csak fantáziálgatás, és mindezek egyikében sem hiszek. Csak azért írtam, hogy végül is a vallások örök élet ígéreteivel kicsit olyan szempontból is legyünk szkeptikusak, hogy nem is olyan nagyon rózsásak ezek az ígéretek. A keresztény megoldás haláli unalmasnak látszik, a hindu reinkarnáció pedig kicsit unalmasnak, aztán pedig vagy a halál, vagy az unalom. Egy ténylegesen izgalmas megoldást a vallások nem találtak ki, ahhoz a vallások gyermeteg fantáziája kevés.
