ateista

Nemrég írtam egy postot, amely a szeptembertől kapható egyik ismert, és kritizált etika-könyvet figurázza ki, egy bizonyos hírt felhasználva, amelyben egy pap szinte egész biztosan szexuális jellegű "balesetet" szenved egy szexuális játék meggondolatlan használata miatt. A post maga az etika-tankönyv egyoldalúságát, agymosó jellegét, primitívségét, bugyutaságát kifigurázza, több oldalról, nem kulturálatlanul. Olyan kulturáltan, ahogy ez egy ilyen szatirikus posttól elvárható. Körbe lehet nézni ezen a blogon, itt nagyon sok mély, kulturált, népművelő, tudományos is filozófiai anyag szerepel. Doktori címem van, három idegen nyelven beszélek, olvasok, sok cikkem van igen rangos újságokban, kutató tudós vagyok, és nyilván tudományos cikkeim is vannak, de filozófiában, politikában és tudományos ismeretterjesztésben is sok cikkem jelent meg olyan újságokban, ahol nem akármiket fogadnak el. Senki nem nevezhet kulturbunkónak.

 A postban többek között a pap erkölcsének kétszínűségét, a hazugságát is célba vettem. Illusztrációképpen kereshettem volna olyan képet is, amelyik a legtöbb ember számára sokkal disznóbb és undorítóbb lett volna, mint ez, amelyiket használtam. Én kifejezetten keresgéltem az interneten képeket, úgy gondoltam, hogy egy esztétikusabb, és művészibb képet választok, amely azonban illusztrálja mind a vallást, mind a szexet, mind a kétszínűséget, mind pedig konkrétan azt az aktust, amelyről a hírben szó van.

A post linkjét postoltam a Hivatlanul zárt Facebook csoportra is, ahova meghívást kaptam, amely hangsúlyosan foglalkozik az etika-tanítás kritikájával, annak egyoldalúságával és mondhatni ízlésdiktatúra jellegével. Több olyan postot is felraktak, amelyek ugyanezt a könyvet kritizáltak. Az én postom ezek közül nyilván a legprovokatívabb, legradikálisabb volt.

A Hivatlanul csoportjában ezek után sokan felháborodtak. Hangsúlyoznom kell, hogy miközben volt vagy 5-6 hangos kritikus, aközben idővel akadt 3-4 olyan ember is, aki kiállt amellett, hogy az etikai és esztétikai pluralitás nevében el kell tudni viselni egy ilyen képet a keresztényeknek. Én hozzátenném, hogy különösen ama keresztényeknek, akik pont eme etikai pluralitás nevében prédikálnak.

Nemsokára törölték az oldalról a postomat. Nemsokára töröltek a csoportból. Idáig a történet azt gondolom, hogy visszás lenne, a csoport ama tagjai számára, akik nagy hanggal követelték a törlést, és az admin számára, aki végrehajtotta a törlést szerintem totálisan lejáratta a hitelességét, hiszen teljesen ama szemlélethez hasonlóan jártak el, mint amit kritizáltak: ízlés és erkölcsdiktátorok voltak, és nem csak szóban, hanem végre is hajtották. Szembe köpték azt, amiért állítólag küzdenek.

A történet ezzel részemről le is lett volna zárva, bár a Hivatlanul csoport elvben világnézetileg semleges, és bár ezzel ellent mond az a világnézeti egyoldalúság, amelynek érvényt szereztek, ezzel csupán hiteltelenné vált a szememben a csoport. Remélem, mások szemében is. De ugye az ember ne erőlködjön, hogy abba a klubba bevegyék, amelybe nagyon nem akarják bevenni. Hát ha ez egy keresztény fundamentalista irányítású csoport, akkor semmi keresnivalóm nincs ott.

Ha a történet itt zárult volna, én nem írnék erről blogpostot, nem kiabáltam volna össze a Facebookot, az internetet, mert pitiáner dolog lett volna. Annyira a Hivatlanul csoport nem fontos, hogy az ember meg akarja váltani őket. Meg is ígértem egy barátomnak, aki megkért, hogy ebből ne csináljak botrányt. Abban a tudatban ígértem meg, hogy el nem tudtam volna képzelni azt, hogy mi jön még.

Még mielőtt erre rátérnék, arra kitérek, hogy ugyanezt a cikket az ateista Facebook csoportomban is megosztottam. A Hivatlanulból oda is odajöttek emberek, és vitatkoztak. Gondolom, hogy ezen kívül sokan küldtek reklamációt a Facebooknak.

Így kerülhetett arra sor, hogy a Facebook valószínűleg kapott egy csomó reklamációt bigott keresztényektől, és hát meghajlott előttük, amiben nyilván van szerepe annak, hogy a Facebook adminjainak többsége nyilván keresztény. Tehát keresztény besúgók tömege keresztény adminoknak felnyomtak engem, és hát az eredmény az lett, hogy most nem postolhatok az egész Facebookon.

Ismétlem, nem postolhatok az egész Facebookon. Másik csoportban sem, másik oldalon sem, a saját falamon sem, sehol sem. Nem küldhetek üzenetet az ismerőseimnek, és azoknak, akik közel állnak hozzám. Mivel külföldön élek, nekem a Facebook a fő kommunikációs eszköz. Ezt vették el tőlem. Ez kérem a keresztény erkölcs! 

Kösz, keresztény bigottság, kösz, keresztény gyűlölködés, kösz, keresztény üldözés! Az egész tanulsága az, hogy akik eme bigott kormány, eme bigott rendszer kritikusai, azok attól még lehetnek ugyanolyan bigottak.

Pontosan ezért, ilyenekért kell küzdeni a szekularista elvek mellett, mert ez most csak egy Facebook tiltás, de ha nem teszünk semmit, akkor ezek nem állnak meg, lesz még durvább is!

Egyik kedvenc témám a buddhizmus negatív oldalának bemutatása, melyhez nemrég ismét két hír jött külföldről. Az első a "jó öreg" burmai iszlámüldözésről szól. Így nem is újdonság: Burmában továbbra is a buddhisták vannak többségben, továbbra is irtják az iszlám híveit, éppen csak egy új képet kaptunk egy (valójában több) felgyújtott mecsetről. Semmi újdonság: business as usual. A buddhizmus már csak ilyen, legalábbis ott, ahol hatalmon van.

Néhány részlet, amelyet én ebből a hírből tudtam meg. Az szilámüldözésben fő szerepe van az ú.n. 969 imamozgalomnak, melyet Buddha fő tanításáról neveztek el így. Tehát nem arról van szó, hogy a valakik írtanak valami népet, és mellékesen buddhisták, nem, a dolog a szerzetesektől, a vallásból indul ki. Buddha tanításaiból eredeztetik. A templom ellen három buddhista szerzetes vezette a népet.

A második hír különösen akkor kap jelentőséget, ha erre az elsőre valaki legyint, és azt mondja, ugyan már, Burma egy speciális ország, nagyon beteg állapotban, hát előjön az ilyen.

Szóval a második hír Sri Lankáról jön, ahol szintén buddhista szerzetesek és szintén muszlimok ellen randalíroztak. Kővel kiütötték a biztonsági kamerát, és tönkrezúztak egy muszlim üzletet. Itt is a szerzetesek vezetik a mozgalmat, tüzelik a népet, és az incidensek visszatérőek, lehet, hogy súlyosbodni fog a helyzet.

Közben Bangladeshben, ahol a muszlimok vannak többségben, háborús bűnös, iszlamista párt küzd a "jogaiért", és mások elnyomásáért az állam és mérsékeltebb muszlimok ellen. Az iszlám eme agresszív arcát Magyarországon is jól ismerik. Itt az az érdekes, hogy az elnyomott iszlám és az elnyomó iszlám földrajzilag milyen közel kerül egymáshoz, és egyidőben. Azt is lehet sejteni, hogy a világnak ez a sarka esetleg egy nagy vallásháborús tűzfészekké válhat.

Minderről Magyarországon azért fontos hírt adni, mert "messziről jött ember azt mond, amit akar" alapon itt nyugaton a buddhistákról más a kép. De ugye azért mégsem mondhat ma már a messziről jött ember se akármit, mert van az internet, és a valós hírek hamar utolérik a sánta kutyát. Amit a naiv hívő bevesz, mert hát eleve olyan a természete, azt azért a kritikus gondolkodásúm tájékozott ember nem.

De nem csak arról van itt szó, hogy a távoli, naiv hívőt meg lehet vezetni. Van itt egy másik jelenség is. A vallások általában valóban kettős természetűek. A legtöbb vallásnak van békés arca, és van agresszív arca is. És a kettő váltakozása nem is olyan esetleges.

A hírekben kulcsfontosságú az, hogy ezekben az országban a buddhisták többségben vannak, hatalmon vannak. Ezért agresszívek. Nyugaton pedig azért békés a buddhizmus, mert itt nincsenek többségben. Azt mondtam, jellemző ez minden vallásra. Igen, az iszlám kettős arca egészen heves és aktuális vitákat vált ki szerte a világban.

És a vitát így el sem lehet dönteni: ugyanis a Koránban valóban vannak agresszív szúrák, és békés szúrák is. A békés szúrákat Mohamed Mekkában íratta, amikor kisebbségben volt, még csak bimbózott az új vallása. Mohamednek egyszer menekülnie kellett, és még kopt keresztényeknél is bujdokolt. Természetesen Mohamed ekkor is békés volt. Amikor aztán Medinában megerősödött a hatalma, akkor onnan kezdődött az agresszív korszak, a dzsihád.

És végül a keresztényeket se hagyjuk ki! Amikor Rómában az oroszlánok elé vetették őket, akkor természetesen a békét papolták. De amikor a középkorban hatalomra jutottak, akkor már az inkvizíció és a keresztes hadjáratok lett az eredmény. Ma, amikor ismét visszaszorítottuk a hatalmaskodásukat, amikor egyre kevesebb a befolyásuk, akkor ismét elkezdtek békések lenni.

De a történelem, és a világhírek emlékeztetnek minket arra, hogy nálunk nyugaton csak azért békés a vallás, mert nem hagyjuk, hogy hatalmon legyenek, mert szekularizmus van. Ez a szekularizmus teszi békéssé a vallásokat, csak ez az, ami féken tartja őket, és amint borul a szekularizmus, ismét valamelyik agresszívvá váló vallás önkényében élnénk. Ezért fontos a szekularizmus, és ez még a különböző vallásoknak is jó, mert egy agresszív vallás általában sok másik vallás kárát jelenti.

Ez pedig azt is jelenti, hogy amíg a vallás jelentős, addig az agresszió mindig is benne lesz a pakliban. Nem lehet kiküszöbölni, az agresszió a hit, mint olyan szükségszerű részleges következménye. Értve ezalatt, hogy a feltételektől függően szükségszerűen ez is kijön. Mert amíg a vallás jelentős, addig valamelyik vallás hatalmon van, és szinte mindegyik vallás hatalmon van valahol. Naiv elképzelés, hogy a vallást valami szellemi eszközökkel, megtisztítással, őrködéssel, vagy az igazi hittel meg lehet javítani. Naiv azt hinni, hogy valahogy, sok szeretettel, sok papolással elérhető, hogy a vallásból csak a jó oldal jöjjön ki. Nem lehet. A vallással csak akkor nincs gond, ha nem jelentős. Még egyszerűbben: ha nincs.

A nagy muszlim zavargások közepette kevés figyelmet kapott egy kis hír a Dalai Lámáról, aki egészen megdöbbentően a vallások szerepét jelentősen csökkentő nyilatkozatot közölt a Facebookon. A mai média működését leplezi le, hogy ebből lett a hír, holott ez egy könyvből vett részlet. A könyve megjelenésekor, és a nyilván megjelent könyvismertetésekkor nem vertek ekkora port, de egy Facebook post, na az már igen!:)

Az idézet ugyanakkor tényleg összefoglalja a lényeges gondolatot:

"All the world's major religions, with their emphasis on love, compassion, patience, tolerance, and forgiveness can and do promote inner values. But the reality of the world today is that grounding ethics in religion is no longer adequate. This is why I am increasingly convinced that the time has come to find a way of thinking about spirituality and ethics beyond religion altogether."

azaz:

"A világ összes vallása képes belső értékek erősítésére a szeretet, együttérzés, türelem, tolerancia és megbocsátásra való fókuszálásukkal. De a mai világ valósága az, hogy az etika vallásra való alapozása nem megfelelő. Ez az, amiért egyre inkább meg vagyok győződve, hogy eljött az idő, hogy közösen találjuk meg a valláson túli spiritualitást és etikát."

Ez egyrészt egy olyan nyilatkozatnak tűnik, amely a vallás végének kezdetét jelzi. Egy fő vallási vezető jelentősen visszavonja a vallás szerepét az életünkben. Gyakorlatilag haszontalan hobbivá zülleszti. Lényegében az egyetlen nagy szerepet veszi el, amelyet még mindig tulajdonítanak neki: az erkölcsi nevelés szerepét. Ha megnézzük, hogy ma Magyarországon az egyház, a jobboldal, a hatalom milyen ideológiát nyomat, akkor talán nem kell tovább magyaráznom.

Ez pedig ahhoz hasonló, mint amikor Gorbacsov elkezdte a glasznosztyot. Látszólag reform, de olyan változás, erózió, amely óhatatlanul a bukáshoz vezetett. A különbség annyi, hogy a Dalai Láma bár tekintélyes vallási vezető, de még a buddhizmus irányítása sincs a kezében. Szóval nem tudom, valószínűleg olyan hírtelen, mint a kommunizmus még a buddhizmus sem fog ettől most összeomlani. Sajnos.

De nézzük az idézetet, amelyre mi ateisták azt mondhatjuk, hogy szép, szép, de ez csak az első lépés, ennél sokkal tovább is lehet menni! Miért?

Először is, ismerjük fel, hogy abban, amit a Dalai Láma mond, az égadta világon semmi új nincs.  Az etika megalapozásának nagyon sok filozófiai iskolája volt és van, ezek közül csak nagyon kevés hagyatkozik istenre vagy vallásra, és gondolja azt, hogy valami isten vagy más vallásos dogma alapja lehet az etikának.

A napokban Diderot filozófiájával foglalkozom, aki Shaftesbury munkáinak fordítója volt, és filozófiája sokat merít Shaftesbury filozófiájából. Ez a Shaftesbury már a XVII. században olyanokat mondott, hogy (i) az etika független a teológiától, hogy (ii) van egyfajta természetes etika, amely az emberből magából fakad, és hogy (iii) a helyes etika az érzelmek ész általi megfelelő egyensúlyozásából fakad. Szögezzük le, Shaftesbury hívő volt!

Azóta számos nagy etikai irányzat van sokféle variációban, és aki kicsit is olvasott ezekről, annak nem meglepő, hogy ezen iskolák nagy része istentől teljesen függetlenül beszél az etikáról. Én ebben a témában nem rendelkezek nagyon részletes ismeretekkel (A Dalai Láma léthatóan még ennyivel sem), és nem is akarok most egy nagy, átfogó elemzést adni. Nincs is erre szükség. Csak utalnék arra, hogy a Dalai Láma mennyire spanyolviaszt talált fel, és hogy minő abszurdum, a világ ott "fetreng a lábai előtt", csak mert ő a Dalai Láma, és most elismételt egy közhelyet. Kb, mintha arról írnia, hogy a napokban járt a városban, és jé, nemcsak a Tescoban lehet vásárolni.

A Dalai Láma ráadásul nem ilyen elméleti megfontolásokra hivatkozik, hanem inkább praktikusakra. Azt mondja, hogy a globalizált világban a vallások túlságosan regionálisak. A Dalai Láma, egy tibeti enklávéből Indiába menekült ember, aki sokat utazik nyugatra, ahol rajonganak érte, ráébredt, és ez jó, hogy a világlátása során legalább erre ráébredt, hogy a demokrácia, a nyugati felfogás, a felvilágosodás, a racionalizmus és a szekularizmus valahogy sokkal általánosabb, meggyőzőbb világszemléletek, és nagyobb esély van, hogy ezen az alapon lehet olyan nézeteket kifejteni, amelyek a világ nagy részét egyesíthetik, amelyet közösen el lehet fogadni, amelyek eladhatóak, legalább az értelmes embereknek. Amiről beszélek, az a felfogás ugyanis Japánban, Indiában, Kínában is meghatározóvá válik, még ha sajátságos módokon is.

Ezzel szemben a vallások megosztják a világ embereit, és a legnagyobb vallások is tulságosan helyi jelenségek. Mi persze erre azt mondjuk, lám-lám, a vallások ezen diverzitása, és az, hogy az égadta világon nem tudnak mit kezdeni egymással, legfeljebb vallásháborúzni, nagykövetségeket rombolni, robbantgatni, és hasonlók, azt demonsrálják, hogy a vallás, mint olyan, mekkora baromság. Elvégre arról van szó, hogy a világban az emberek azt hiszik el, amit éppen beléjük plántálnak, mindenféle kontroll nélkül. Télapó, fogtündér, stb. Csak istenről elfelejtették megmondani, hogy az is csak gyerekmese volt. És persze a világ különféle helyein különféle dolgokat plántálnak a gyerekek fejébe, és aztán legtöbbször gondolkodás nélkül azt hiszik egész életükben. Na jó, a télapóval ellentétben óriási ipar alapult arra, hogy istenben miért is higgyenek mégis. Bizonyos kivételektől eltekintve, amikor ide-oda megtérnek emberek, az a jellemző, hogy egy bizonyos, teljesen esetleges, furcsa dolgot hisznek.

Nézzük ezt a természetes etikát! Fontosnak tartom ismét leszögezni, hogy az etika alapvetően szubjektív, és emiatt nem igazság kérdése. Erről már sokat írtam. Ha tehát valaki azt gondolja, hogy márpedig az az etikus, hogy össze-vissza hazudozzon, akkor mi ez ellen semmiféle objektív érvet nem tudunk felhozni, mert nem igaz, hogy a hazugság per se bűn. Tudunk praktikus érveket felhozni, hogy a "hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát", és hasonlók, amelyre azonban a mi emberünk szintén vállat vonogathat, mert lehet, hogy őneki nem azok a szempontjai az életben, mint nekünk. Ízlésről márpedig vitatkozni hülyeség. Tehát szögezzük el, nincs igaz, nincs egyetlen helyes etika!

Mégis, ezen a praktikus szinten megállapíthatjuk, hogy nagy vonalakban van egy bizonyos természetes etika, melyet az emberek többsége elfogad, amelyek törvényekben is megnyilvánulnak, például a Dalai Láma által is emlegetett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában. Olyan intellektuális elvek mondjuk abban sincs, hogy ne hazudj, és ne fogadj el igazolatlan dolgokat létezőnek! Az ilyenekről valahogy jellemzően megfeledkeznek.

A Dalai Láma azt mondja, hogy nem elég a jog, kell ez a közös, világi erkölcs. Én azt mondanám, hogy nem kell ezt ennyire túllihegni! Az a közös természetes erkölcs, amelyben meg tudunk egyezni, és közös törvényekben nyilvánul meg, szerintem elég, és nem szabad ezen nagyon túl menni, és misztifikálni a dolgot!

Nem kell annyira túllihegni a dolgot, ahogy például Sam Harris teszi. Úgy tűnik, Sam Harris és a Dalai Láma itt összeérnek, és azt kell, hogy mondjam, nincs igazuk, ez már túlzás. Túlzás Sam Harris ama állítása, hogy tudományos alapon egy teljes etikát le lehet fektetni. Csak nagyon vázlatosan, nagyon leíró módón lehet megállapítani bizonyos közös jegyeket.

Mert nem tetszik nekem ebben a nyilatkozatban és Sam Harris szühasználatában sem a "spiritualitás" szó. Arra jó, hogy misztifikálják, elmossák a dolgokat, és a visszacsempésszék az etikába a miszticizmust. Pedig nem kell, nem kell valami nagy, misztikus alapját keresni a természetes etikának, adódik ez magától. Egyszerűen meg kell figyelni, milyenek az emberek, mi adódik a genetikai örökségünkből, életmódunkból. Mert ebből adódik, hogy mit tartunk etikusnak: azt, ami számunkra, illetve társadalmunk számára jó. Az egyedi és a csoportszelekció alakította ki azt a vázlatosan közös természetes etikai felfogásunkat, annak felel meg. És ismétlem, ez szükségképpen nagyon vázlatos, és nem mindenkire érvényes.

Azon sem kell szerintem erőlködni, hogy ezt a közös alapot erőltetve tágítsuk, mélyítsük, erősítsük. Elég erős, mély és tág az már. Valamiféle nagy spirituális mozgalom óhatatlanul ilyen erőltetett marhaságba torkollna, mégpedig a racionalitás róvására. Amire inkább törekedni kell, az az, hogy az emberek tudatosabban, racionálisabban kezeljék ezt a természetes etikát. Az emberek különféle érzelmeivel szerintem nincs nagy gond. Ha nem volnának buta ideológiák, mint a vallások és szélsőséges politikai ideológiák, akkor olyan óriási gond nem lenne az emberekkel általában (most az egyedileg megzakkant bűnözőktől eltekintve).

Nem nagy gond, ha az egyik ember kicsit jobban nacionalista, másik jobban szereti a nőket, a harmadik jobban szeret enni, és a többi, és a többi. Nem a különféle érzelmeinkkel, vágyainkkal, szenvedélyeinkkel van a baj. Az ész, az értelem, ha megvan, ha működik, mindezt harmóniába tudja rendezni, és kezelni tudja úgy, hogy az emberek ne ártsanak egymásnak. Lehet az ember otthon, normálisan nemzeti érzelmű, mérsékelten szexmániás, józanul szerethet enni, ha az eszével tudja, hol vannak a határok, illetve, hogy milyen megoldások vannak az ő speciális mániájának kielégítésére. Semmi baj nincs a különféle szenvedélyes emberekkel, per se. A hülye emberekkel van a gond. Nincs abban semmi nagy baj, ha az embernek van valamiért élnie, és szenvedélyesen odateszi magát a dologért. A megoldás nem a vallás, nem a spiritualitás, hanem az értelem: ennek kell megtalálnia a határokat, egyensúlyokat, kontrollt, megoldásokat, nem pedig valami misztikus dolognak.

A Dalai Láma nyilatkozatában ez az, ami nem tetszik, amire azt mondom, hogy ez csak egy nagyon kis lépés, a felvilágosodás kicsi utánzása. És ezért nem jó az, hogy a spiritualitáshoz ragaszkodik. Illetve az sem, hogy mintha kicsit felfújná ezt a dolgot, hogy kell, egy nagyon erős, közös értékrendszer. Szerintem pont elég jó az, ami például az emberi jogok nyilatkozatában van, és nem a közös etikát kell erősíteni, hanem az emberek átlagos intelligenciaszintjét és műveltségét.

A Dalai Láma lépése szép volt, jó volt, de csak az első baby step. Nem csak a szekuláris erkölcsig, de a szekuláris világnézethez, majd az ateizmusig is el kell jutni!

(Akinek elsiklik felette a figyelme: a képen az irány a lényeg!)

***

A nyári, nagy átnevezési hullámban nagyobb figyelmet kapott a Moszkva tér átnevezési ügye, mint a Köztársaság téré. Nyilvánvalóan azért, mert egy jobban szeretett, forgalmasabb hely. Pedig a Köztársaság tér átnevezése sokkal súlyosabb álnokság volt Tarlós Istvántól.

Itt az idő,.... itt az idő, hogy a Köztársaság tér ügyét is elővegyük. A Moszkva tér átnevezéséhez ugyanis legalább szállított a jobboldal egy ideológiát - melynek őszinteségét és érveit is lehet vitatni- de a Köztársaság tér átnevezése merő bigott katolicizmus, és természetesen az Orbán kormány diktatórikus ösztöneinek megnyilvánulása.

Az átnevezősdi, ahogy erről sok szó esik, sok névtáblacseréjével jár. Némi zűrzavarral, sok adminisztrációval, az ott lakóknak sok fáradtsággal, valakinek sok pénzt is hoz a konyhára. De a névtáblacsere egyik lehetséges mellékhatása lehet az is, hogy különféle hibákat követnek el.

Ugyebár van az az alapelv, hogy "ami működik, azt ne próbáld megjavítani!" Azért nem, mert a változás mindig hibák lehetőségével jár. A képen látható hiba, a gyengébbek kedvéért az, hogy az új táblán a házszámozás irányát fordítva adják meg. Semmi nem utal arra, hogy ez photoshopolás lenne. Bizonyos kommentek megerősítették, hogy a tábla valóban így van kint. Ha pedig így van, akkor erről azt gondolom, hogy persze valószínűleg véletlen,  de mindenképpen szimbolikus, freudi elszólás.

Szimbolikus, hogy ezt a teret egy pápáról nevezték el, és efféle "csodák" hozzá is asszociálhatóak lennének. De természetesen vicc lenne az, ha a Vatikán ilyen huncut "csodát" tulajdonítana egy pápájának. Ennyi humorérzékük nekik nincs. Mindenesetre, amennyire vicces ez az elképzelés, pont olyan ironikus a nem igazán mélyen katolikus Budapest közepén egy lengyel pápáról elnevezni egy teret. Ez viszont nem véletlen, ez Orbán II. uralkodásának egyházállami törekvéseiből fakad. Ez is egy intő jel. Bár sokkal komolyabb baj ennél az egyház nyomulása az oktatásban, hogy minél több fiatalt tudjanak agymosással magukhoz kötni. Sajnos emiatt sem háborodnak fel elegen.

Ugyanerről egy bővebb, politikai kritikát is magában foglaló cikket itt olvashatsz.