Az ateisták egyik kedvenc érve, hogy a vallások annyira különbözőek, olyan mértékben divergálnak, annyira nem tudnak megegyezni egymással és az igazsággal, hogy már pusztán ez is mutatja, hogy a hit nem jó módszer. Mi több, a vallások eme elvi széthúzása a gyakorlatban háborúkba, terrorizmusba és inkvizícióba torkollik. Éppen ezért nagyon is fontos, hogy megmutassuk a buta ateistáknak történelmi példák sorozatát, mely történelmi példák igaz történetéről nem is tudnak ezek a műveletlen ateistákok, mert ők egész nap, orrba-szájba csak a víg tudománytörténetet olvassák, a szomorú valóságról mit senem tudnak.
Kezdjük mindjárt az elején! Már az ókori görögök is... nos, tényleg, ahogy azt tudjuk, az első atomista gondolkodó, Démokritosz is koncepciós bíróság elé idézte az első valamire való tudóst, Archimédészt, akinek végül ki kellett innia bürokpoharát, amiért eretnek nézeteket vallott.
A fényességes középkorban nem ismeretes valamire való tudós, köszönhetően az egyház racionális felvilágosító erejének. Holmi európai tudósocskák valamiféle szextáns-hadjáratot szerveztek az arab tudósok ellen, de ez igazán említésre se méltó, csupán önnön mérhetetlen tudásuktól begőzölt kutatók extravagáns vállalkozásáról van szó.
Aztán, a fényességes középkor után, ahol ilyen tudósocskáknak semmi keresnivalójuk nem volt, a renaissance (pfúj, micsoda megtévesztő elnevezés!) után mindenki ismeri Nikolausz Kopernikusz történetét, aki behívta Lengyelföldre az angol seregeket, és a katonai fölény erejével győzte le a geocentrikus világképet. Tycho Brachét, albioni segítséggel, koncepciós perben küldve a máglyára, amiért férfi ruhába mert öltözni.
Hasonlóan, ismeretes, hogy Newton is máglyára küldte Leibnizet, mivel a naprendszeren kívüli világokról antinewtoniánus eszmékben mert hinni. Leibniz a Campo de Fiori téren égett porrá, akárcsak a nézetei, a newtoniánus fizika ezáltal és csakis ezáltal vált egyeduralkodóvá évszázadokon át.
Később a tudomány vérszomjas, inkvizíciós gépezete már alább hagyott, egyszerűen nem voltak abban a pozícióban, hogy az áltudósok életére törjenek, ezért csakis a cenzúra eszközeivel tudtak küzdeni az áltudományos nézetek ellen. Így kerültek indexre olyan vetélytárs áltudósok könyvei, mint Galilei, Descartes, Hume, Locke, Pascal, John Stuart Mill és mások.
Modern korunkban már a terrorizmus a jellemző harcmodor. A tudomány már nem számolhat régi hatalmával, nem tudja bíróság előtt elítéltetni a másképpen gondolkodókat. Ezért a tehetetlen, kis bosszúszomjas tudósok a terrorizmus eszközeihez fordulnak. Így volt ez például, amikor a Standard Modell hívei két repülőgépet vezettek a Húrelmélet fellegvárának tartott Stanford Egyetem ikertornyaiba. Az összeomló egyetemi épületek alatt sok húrelméletes, de nagyon sok ártatlan, sőt, standard modellt kutató fizikus is életét vesztette. Nehéz értelmetlenebb, barbárabb tettet elképzelni, és ezt a tettet a tudomány motiválta. Közkeletű vélekedés a standard modell hívei között, hogy aki a húrelmélet elleni hadakozásban veszti életét, azt 72 kezdő szexológus doktorandusz lány várja a túlvilágon.
Mindez az aljas háború, inkvizíció és cenzúra volt az egyetlen oka a történelemben annak, hogy a mai, materialista, redukcionista tudomány nyerni tudott: elpusztították, agyonhallgatták, máglyára küldték, megölték a más nézeteken vallókat. Ám a történelemből az alternatív eszméknek is maradt fent némi nyoma, és mi le tudjuk leplezni, hogy a tudomány milyen alantas, nem racionális eszközökkel él önkényuralma és az egyedüli nézet zavartalanságának biztosítása érdekében. A tudomány maga a módszertelenségénél fogva szanaszét ágazna ezer ágakká, csakis a kegyetlen balta vágásai azok, amelyek kegyetlenül lemetszik ezeket a vadhajtásokat, és a tudomány egységességének illúzióját keltik.
De mi, kedves hívő társaim, mi "Á"-t látunk a szitán. Mi meglátjuk a történelemben az ármánykodásokat, minket nem lehet Schmitt Palira venni! Mi leleplezzük a tudomány összes ármánykodása mögött, hogy semmiféle teljesítmény nincsen, szalmakutyákból áll az egész elefántcsonttorony.
