ateista

Nemrég írtam egy postot, amely a szeptembertől kapható egyik ismert, és kritizált etika-könyvet figurázza ki, egy bizonyos hírt felhasználva, amelyben egy pap szinte egész biztosan szexuális jellegű "balesetet" szenved egy szexuális játék meggondolatlan használata miatt. A post maga az etika-tankönyv egyoldalúságát, agymosó jellegét, primitívségét, bugyutaságát kifigurázza, több oldalról, nem kulturálatlanul. Olyan kulturáltan, ahogy ez egy ilyen szatirikus posttól elvárható. Körbe lehet nézni ezen a blogon, itt nagyon sok mély, kulturált, népművelő, tudományos is filozófiai anyag szerepel. Doktori címem van, három idegen nyelven beszélek, olvasok, sok cikkem van igen rangos újságokban, kutató tudós vagyok, és nyilván tudományos cikkeim is vannak, de filozófiában, politikában és tudományos ismeretterjesztésben is sok cikkem jelent meg olyan újságokban, ahol nem akármiket fogadnak el. Senki nem nevezhet kulturbunkónak.

 A postban többek között a pap erkölcsének kétszínűségét, a hazugságát is célba vettem. Illusztrációképpen kereshettem volna olyan képet is, amelyik a legtöbb ember számára sokkal disznóbb és undorítóbb lett volna, mint ez, amelyiket használtam. Én kifejezetten keresgéltem az interneten képeket, úgy gondoltam, hogy egy esztétikusabb, és művészibb képet választok, amely azonban illusztrálja mind a vallást, mind a szexet, mind a kétszínűséget, mind pedig konkrétan azt az aktust, amelyről a hírben szó van.

A post linkjét postoltam a Hivatlanul zárt Facebook csoportra is, ahova meghívást kaptam, amely hangsúlyosan foglalkozik az etika-tanítás kritikájával, annak egyoldalúságával és mondhatni ízlésdiktatúra jellegével. Több olyan postot is felraktak, amelyek ugyanezt a könyvet kritizáltak. Az én postom ezek közül nyilván a legprovokatívabb, legradikálisabb volt.

A Hivatlanul csoportjában ezek után sokan felháborodtak. Hangsúlyoznom kell, hogy miközben volt vagy 5-6 hangos kritikus, aközben idővel akadt 3-4 olyan ember is, aki kiállt amellett, hogy az etikai és esztétikai pluralitás nevében el kell tudni viselni egy ilyen képet a keresztényeknek. Én hozzátenném, hogy különösen ama keresztényeknek, akik pont eme etikai pluralitás nevében prédikálnak.

Nemsokára törölték az oldalról a postomat. Nemsokára töröltek a csoportból. Idáig a történet azt gondolom, hogy visszás lenne, a csoport ama tagjai számára, akik nagy hanggal követelték a törlést, és az admin számára, aki végrehajtotta a törlést szerintem totálisan lejáratta a hitelességét, hiszen teljesen ama szemlélethez hasonlóan jártak el, mint amit kritizáltak: ízlés és erkölcsdiktátorok voltak, és nem csak szóban, hanem végre is hajtották. Szembe köpték azt, amiért állítólag küzdenek.

A történet ezzel részemről le is lett volna zárva, bár a Hivatlanul csoport elvben világnézetileg semleges, és bár ezzel ellent mond az a világnézeti egyoldalúság, amelynek érvényt szereztek, ezzel csupán hiteltelenné vált a szememben a csoport. Remélem, mások szemében is. De ugye az ember ne erőlködjön, hogy abba a klubba bevegyék, amelybe nagyon nem akarják bevenni. Hát ha ez egy keresztény fundamentalista irányítású csoport, akkor semmi keresnivalóm nincs ott.

Ha a történet itt zárult volna, én nem írnék erről blogpostot, nem kiabáltam volna össze a Facebookot, az internetet, mert pitiáner dolog lett volna. Annyira a Hivatlanul csoport nem fontos, hogy az ember meg akarja váltani őket. Meg is ígértem egy barátomnak, aki megkért, hogy ebből ne csináljak botrányt. Abban a tudatban ígértem meg, hogy el nem tudtam volna képzelni azt, hogy mi jön még.

Még mielőtt erre rátérnék, arra kitérek, hogy ugyanezt a cikket az ateista Facebook csoportomban is megosztottam. A Hivatlanulból oda is odajöttek emberek, és vitatkoztak. Gondolom, hogy ezen kívül sokan küldtek reklamációt a Facebooknak.

Így kerülhetett arra sor, hogy a Facebook valószínűleg kapott egy csomó reklamációt bigott keresztényektől, és hát meghajlott előttük, amiben nyilván van szerepe annak, hogy a Facebook adminjainak többsége nyilván keresztény. Tehát keresztény besúgók tömege keresztény adminoknak felnyomtak engem, és hát az eredmény az lett, hogy most nem postolhatok az egész Facebookon.

Ismétlem, nem postolhatok az egész Facebookon. Másik csoportban sem, másik oldalon sem, a saját falamon sem, sehol sem. Nem küldhetek üzenetet az ismerőseimnek, és azoknak, akik közel állnak hozzám. Mivel külföldön élek, nekem a Facebook a fő kommunikációs eszköz. Ezt vették el tőlem. Ez kérem a keresztény erkölcs! 

Kösz, keresztény bigottság, kösz, keresztény gyűlölködés, kösz, keresztény üldözés! Az egész tanulsága az, hogy akik eme bigott kormány, eme bigott rendszer kritikusai, azok attól még lehetnek ugyanolyan bigottak.

Pontosan ezért, ilyenekért kell küzdeni a szekularista elvek mellett, mert ez most csak egy Facebook tiltás, de ha nem teszünk semmit, akkor ezek nem állnak meg, lesz még durvább is!

Az ateisták egyik kedvenc érve, hogy a vallások annyira különbözőek, olyan mértékben divergálnak, annyira nem tudnak megegyezni egymással és az igazsággal, hogy már pusztán ez is mutatja, hogy a hit nem jó módszer. Mi több, a vallások eme elvi széthúzása a gyakorlatban háborúkba, terrorizmusba és inkvizícióba torkollik. Éppen ezért nagyon is fontos, hogy megmutassuk a buta ateistáknak történelmi példák sorozatát, mely történelmi példák igaz történetéről nem is tudnak ezek a műveletlen ateistákok, mert ők egész nap, orrba-szájba csak a víg tudománytörténetet olvassák, a szomorú valóságról mit senem tudnak.

Kezdjük mindjárt az elején! Már az ókori görögök is... nos, tényleg, ahogy azt tudjuk, az első atomista gondolkodó, Démokritosz is koncepciós bíróság elé idézte az első valamire való tudóst, Archimédészt, akinek végül ki kellett innia bürokpoharát, amiért eretnek nézeteket vallott.

A fényességes középkorban nem ismeretes valamire való tudós, köszönhetően az egyház racionális felvilágosító erejének. Holmi európai tudósocskák valamiféle szextáns-hadjáratot szerveztek az arab tudósok ellen, de ez igazán említésre se méltó, csupán önnön mérhetetlen tudásuktól begőzölt kutatók extravagáns vállalkozásáról van szó.

Aztán, a fényességes középkor után, ahol ilyen tudósocskáknak semmi keresnivalójuk nem volt, a renaissance (pfúj, micsoda megtévesztő elnevezés!) után mindenki ismeri Nikolausz Kopernikusz történetét, aki behívta Lengyelföldre az angol seregeket, és a katonai fölény erejével győzte le a geocentrikus világképet. Tycho Brachét, albioni segítséggel, koncepciós perben küldve a máglyára, amiért férfi ruhába mert öltözni.

Hasonlóan, ismeretes, hogy Newton is máglyára küldte Leibnizet, mivel a naprendszeren kívüli világokról antinewtoniánus eszmékben mert hinni. Leibniz a Campo de Fiori téren égett porrá, akárcsak a nézetei, a newtoniánus fizika ezáltal és csakis ezáltal vált egyeduralkodóvá évszázadokon át.

Később a tudomány vérszomjas, inkvizíciós gépezete már alább hagyott, egyszerűen nem voltak abban a pozícióban, hogy az áltudósok életére törjenek, ezért csakis a cenzúra eszközeivel tudtak küzdeni az áltudományos nézetek ellen. Így kerültek indexre olyan vetélytárs áltudósok könyvei, mint Galilei, Descartes, Hume, Locke, Pascal, John Stuart Mill és mások.

Modern korunkban már a terrorizmus a jellemző harcmodor. A tudomány már nem számolhat régi hatalmával, nem tudja bíróság előtt elítéltetni a másképpen gondolkodókat. Ezért a tehetetlen, kis bosszúszomjas tudósok a terrorizmus eszközeihez fordulnak. Így volt ez például, amikor a Standard Modell hívei két repülőgépet vezettek a Húrelmélet fellegvárának tartott Stanford Egyetem ikertornyaiba. Az összeomló egyetemi épületek alatt sok húrelméletes, de nagyon sok ártatlan, sőt, standard modellt kutató fizikus is életét vesztette. Nehéz értelmetlenebb, barbárabb tettet elképzelni, és ezt a tettet a tudomány motiválta. Közkeletű vélekedés a standard modell hívei között, hogy aki a húrelmélet elleni hadakozásban veszti életét, azt 72 kezdő szexológus doktorandusz lány várja a túlvilágon.

Mindez az aljas háború, inkvizíció és cenzúra volt az egyetlen oka a történelemben annak, hogy a mai, materialista, redukcionista tudomány nyerni tudott: elpusztították, agyonhallgatták, máglyára küldték, megölték a más nézeteken vallókat. Ám a történelemből az alternatív eszméknek is maradt fent némi nyoma, és mi le tudjuk leplezni, hogy a tudomány milyen alantas, nem racionális eszközökkel él önkényuralma és az egyedüli nézet zavartalanságának biztosítása érdekében. A tudomány maga a módszertelenségénél fogva szanaszét ágazna ezer ágakká, csakis a kegyetlen balta vágásai azok, amelyek kegyetlenül lemetszik ezeket a vadhajtásokat, és a tudomány egységességének illúzióját keltik.

De mi, kedves hívő társaim, mi "Á"-t látunk a szitán. Mi meglátjuk a történelemben az ármánykodásokat, minket nem lehet Schmitt Palira venni! Mi leleplezzük a tudomány összes ármánykodása mögött, hogy semmiféle teljesítmény nincsen, szalmakutyákból áll az egész elefántcsonttorony.

Származási hely: 2012.09.17-patrimonie-louvre-diderot

Párizsi vándorlásaim egyik utolsó vétele volt Diderot "Pensees philosophiques" (Filozófiai gondolatok) c. könyve, amelyet aztán a párizsi parkokban, kertekben, többek között éppen a Palais Royal-ban (ld. Rameau unokaöccse) olvastam el. Igen, már tudok olvasni. Franciául. Diderot-t.:)

Származási hely: 2012.09.17-patrimonie-louvre-diderot

Ugyanezekben a hetekben valamelyik nap egy Diderot-sétát is tettem Párizsban, megnéztem egyik lakását a 3 rue de l’Estrapade-on...

Származási hely: 2012.09.26.paris-pantheon

...és másikat, ahol meghalt a 39 rue de Richelieu-n,

Származási hely: 2012.09.17-patrimonie-louvre-diderot

ezeken emléktábla is van, egyébként még rengeteg helyen lakott. Hasonlóan, vacsoráztam a Cafe Procope-ban,...

Származási hely: 2012.09.17-patrimonie-louvre-diderot

...ahol sokat időzött elv társaival, akárcsak a korabeli és későbbi korok értelmisége. Sajnos a könyveken kívül nem sok maradt hátra, nincs múzeuma, sőt, sírhelye sem, mert az Eglise Saint Roche-ban temették el, de a forradalomban eltűnt a sírja, és emiatt nem is került a Pantheonba, Voltaire és Rousseau mellé. Pedig megérdemelte volna.

Egyébként a Pantheonban meg Rousseau kiállítás volt, és többek között egy eredeti Enciklopédiát is láthattam. Ezek az utolsó napok ilyen sűrűk voltak, és Diderot egy visszatérő motívum volt.

Származási hely: 2012.09.26.paris-pantheon

A Pensee-s egy rövid írás, egy olyan kiadásban olvastam, amelyben szerepel még egy Addition, és sok bevezetés, illetve magyarázat a könyvhöz. A tanulmányok egyik fontos kérdése, hogy végül is Diderot ateista vagy deista volt-e. Ezen kívül megtudhatjuk, hogy a könyvet a kor szabadgondolkodó szokásai szerint névtelenül adták ki, mert akkoriban könnyű volt emiatt börtönbe kerülni, ahogy Diderot be is került Vincennes börtönébe pár évvel később, leginkább a "Lettre sur les aveugles" miatt.

A Pensee-s leginkább pontokba szedett aforizmákból áll, melyek között azonban hosszabbak is vannak. Formájában Nietzsche könyveihez hasonlít, és tartalmukban sem áll nagyon messze tőlük. A legérdekesebb kérdés talán nem is az, hogy Diderot ateista volt-e, hanem az, hogy milyen érveik voltak abban a korban.

Nagyon sok egyházkritikus és Bibliakritikus aforizmát találhatunk, amely az akkori hiedelemvilágot figurázza ki.

"Ez az Isten, aki megölte Istent, hogy kibékítse Istent", XL

"Azt mondják, hogy visszavonult az Olajfák hegyére, és, hogy imádkozott. És kihez imádkozott? Magához imádkozott.", XXXIX.

A legélesebben kritizált hittételek közé tartozik az eredendő bűn, illetve az örök szenvedés a pokolban.

"És minek büntetni a bűnöst akkor, amikor már semmi jó nem származik a büntetésből?", Addition, XLIX

Az ilyen érvekkel manapság kevés hívőt kell szembesíteni, mert ma Magyarországon a többség a maga módján hívő, és legalább ezekben az eszeveszett badarságokban nem hisz.De azért mindig lehet találkozni ilyenekkel is sajnos.

A pensees azért is érdekes, mert nem csak a kor legjobb egyházkritikai érveit gyűjti össze, hanem egészen jó ateista érveket is. Ugyanakkor még nem ismerték a Darwini evolúciót, emiatt a legerősebb istenérv a világ, főleg az élővilág látszólagos tervezettsége volt. Érdekes módon ennek ellenére léteztek már ateisták, és érdekes érvvel hozakodtak elő. A hipotézis azért is érdekes, mert akkoriban a Világegyetem véges voltát, és véges korát sem ismerték, amely segített az érvben. Az ateisták, akik akkoriban az atomista materializmust fogadták el legtöbben, azt mondták, hogy a világ atomok mozgásából áll. Az atomizmust ugyan istenhívők is elfogadták, akik úgy érveltek, hogy azért van szükséges istenre, mert az atomok véletlen mozgása nem hozná létre az élővilágot, az értelmet.

Az ateisták, és Diderot azonban előjöttek a végtelen sok majom példával, amely egészen régi időkre vezethető vissza.

"Egy híres professzor jegyzeteiben olvasom: Ateisták, egyetértek, hogy a mozgás az anyag lényege, mi következik ebből? Hogy a világ az atomok véletlen szökelléseiből származik. Szeretném, ha azt is kimondanátok, hogy Homérosz Íliásza és Voltaire Henriásza a karakterek véletlen ugrálásából származik". XXI.

Egyszerűen azt mondták, hogy ha elég sok idő vagy tér áll rendelkezésre, akkor a véletlenszerűen összeálló világok közül a mi, mostani, egészen értelmes világunk is megtörténik egyszer. Mi szerencsések vagyunk, mert éppen ebben az idáig rendezettnek, tervezettnek, otthonosnak tűnő világban születtünk. Megjegyzem, ebből az is következik, hogy akár mától hirtelen minden elromlik, mert véletlenül egy olyan világban vagyunk, amely mostanáig volt jó.

Ebben a vitában szerepel a test elme probléma ama kérdése is, hogy mi különbözteti meg a valódi intelligens embert egy utánzó géptől. Diderot így fogalmazza meg tulajdonképpen a Turing tesztet:

"Ha valaki talál egy papagájt, aki mindenre válaszol, habozás nélkül kijelentem, hogy egy gondolkodó lényről van szó." XX.

Technikailag, azaz matematikailag és fizikailag az érv tökéletes. Ha a Világegyetem végtelen idejű, akkor a véletlen történésekből kijöhet bármilyen világ. (Bár egyébként ez is megérne egy alaposabb vizsgálatot, mert sokdimenziós térben a véletlen bolyongás sok esetben nem jár be egy valószínűséggel minden pontot, de ki mondta, hogy véletlen bolyongás szerint működik a világ?!) Minden esetre valamiképpen az érv működött, csak nagyon hátborzongató, és furcsa elképzelés volt.

Azóta nekünk véges lett a Világegyetem, viszont itt van nekünk az Evolúció, amely magyarázatot ad, így manapság Diderot könnyen ateista lehetne. A könyv, a tanulmányok szerint ugyanis Diderot a Pensees-ben deista volt. A deisták pedig hisznek istenben, de nem hisznek a csodákban, nem hisznek az egyházban, a Bibliában, és abban sem, hogy a jó erkölcs keresztényi, és szükség lenne rá istenhez. Egy olyan istenben hisznek, aki felelős az Univerzum megalkotásáért, de utána nem avatkozik bele a világba, nem büntet, nem küldi el fiát (vagy fiában magát).

A deista szerzők gondolatai közül ez az erkölcsi az, amely ma is nagyon fontos, ugyanis még ma is nagyon sokan gondolják azt, hogy etika csak istentől származhat, erkölcsi tartás csak a vallásból. Diderot Shaftesbury-től tanulta az első olyan gondolatokat, amely szerint ez nincs így. Shaftesbury szintén hívő volt, de szintén deista (vagy ahhoz közel álló).

Az Addition szintén aforizma-gyűjtemény, szintén névtelenül lett kiadva, és itt Diderot szerzősége kicsit kétségesebb is. Közben Diderot járt a börtönben, az Enciklopédiát kiadták, de elvesztette privilégikus jogait, Rousseau-t betiltották, Voltaire kiadta sok egyházkritikus művét, és emiat üldöztetésben részesült. A király udvarában egy komédiában (les Philosophes) kifigurázták a filozófusokat, köztük Diderot-t.

A kísérőszöveg ezzel magyarázza, hogy az Additions kritikusabb, sőt, szerintük már-már ateista. Szerintem továbbra is deista, az LXVIII. gondolat miatt, melyben kifejti, hogy minden vallás a természetes vallás (deizmus) szektája.

De nem is ez a fontos. Mint láttuk, Diderot korában más vallásúnak, deistának, egyházkritikusnak lenni is veszélyes volt. Voltaire és Diderot az életével játszott, amikor az egyházat kritizálták. A gondolkodás szabadságát ekkor vívták ki Franciaországban (pár országban már jobb volt akkor is a helyzet), és ezáltal terjedt el az egész szekuláris, felvilágosult, nyugati világban.

Ma, modern korunkban nagyon szomorú, hogy ezeket a harcokat újra kell harcolnunk, mert vannak, akik visszatérnének a középkori cenzúrához, vannak, akik gyengítenék az egyház és állam szétválasztását. Vannak, akik még azt a deista tézist sem fogják fel, hogy igenis van erkölcs a vallásokon kívül (hozzáteszem, sőt, csak ott van igazán jó erkölcs). Vannak, akik hittant erőltetnének a gyerekeinkre, és egyházi iskolákban akarják kényszeríteni őket. Ma Magyarországon vannak falvak, ahol már nincs más választása a szülőknek, mint az egyházi iskola.

Ma, Magyarországon a vallásszabadságot korlátozza a kormány az egyháztörvénnyel, a gondolat szabadságát például azzal, hogy az "Alaptörvényben" egyoldalú, kereszténypárti megfogalmazások szerepelnek, melyekkel nem értünk egyet.

Ma a világban van, ahol embereket ölnek, rombolnak azért, mert mások karikatúrákkal, ironikus filmekkel kritizálják a vallást. Akárcsak Diderot és Voltaire, még, ha a kritika színvonala nem is mindig éri el az övékét. De az félelmetes, hogy ma itt tartunk, ma megint itt tartunk, ma megint ugyanezekért kell küzdenünk. Mert az emberiség hülyébbik fele nem tanul sem rációból, sem tapasztalatból, konkrétan a történelemből.

Diderot korában merészség volt ezekért harcolni, akár csak deistaként. Az evolúció hiányában az ateizmust vállalni, megértem, nem feltétlenül lehetett olyan alapokon, mint ma. Ma csak és kizárólag ateistának lehet tisztességesen lenni. Sokszor nincs sok értelme a "mi lenne, ha" kérdéseknek, de azért hadd fejezzem ki úgy magam: ma Diderot valószínűleg ateista lenne. Értve ezalatt pontosan azt, amit fentebb elmagyaráztam.