Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

ateista

Az ateizmus és a kommunizmus rémtettei

Címkék: ateizmus, kommunizmus, vallás, politika, bűnözés, inkvizíció

Amikor a vallások bűneiről beszélünk a történelem folyamán, akkor gyakran kapjuk vissza azt a reakciót vagy feleletet, amely a kommunizmust vagy a nácizmus bűneit kapcsolja az ateizmushoz. Ami a nácizmust illeti, az, hogy Hitler ateista lett volna, egyszerű tudatlanság és butaság. Ami kérdéses lehet, hogy Hitler mennyire volt keresztény, illetve mennyire volt egy sajátságos, viking vallás, vagy még attól is különböző, saját, new age vallás követője. A válasz valószínűleg az, hogy meglehetősen nagy zavar lehetett a fejében különböző vallásos darabokból összeállítva. Aki tehát Hitler ateizmusát akarja igazolni, azzal itt nem vitázok, sőt, valószínűleg máskor sem.

Ami a kommunistákat illeti, többségük tényleg ateista volt, és a kommunizmushoz általában ideológiailag is inkább az ateizmus kapcsolódott. Kommunizmus alatt itt megkülönböztetés nélkül értek marxizmust, leninizmust, bármiféle létező szocializmust, amely akár államkapitalizmus is lehet. Itt most nem a politikai fogalmak tisztázása a téma, tehát ezekre nem térek ki, és a továbbiakban ezeket a "kommunizmus" gyűjtőszóval illetem, nem foglalkozva azzal, hogy ezek mennyire "igazi" kommunista ideológiák.

Először is szoktak itt számokat összehasonlítani: mennyi áldozata volt a vallásoknak, és mennyi a kommunizmusnak? A vallások részéről inkább a kereszténységet szokták felhozni, és lehet az inkvizíciótól, a boszorkányüldözésen át a vallásháborúkig válogatni. Az iszlám bűneit a műveletlenebb emberek nem ismerik, a maja vallás bűnei távol állnak, és nem élő probléma, a buddhizmus pedig valamivel békésebb vallás, de egyébként a buddhizmus is követ el elég csúnya dolgokat,

Ne legyenek illúzióink! Ahol a vallás hatalomra kerül, ott vissza is él a hatalommal, és a vallásnak van egy olyan hajlama, hogy egyházzá szokott formálódni, és hatalomra szokott kerülni. Van még egy olyan szokása is, hogy különböző vallásháborúkban egymás ellen fordulnak, mint például a buddhizmus is Sri Lankán, Burmában és Thaiföldön. De térjünk a fő témára!

A kommunizmus rémtettei között vannak koncepciós perek, néha népirtások, és háborús bűnök. A számok összehasonlításánál felmerülhet az a kérdés, hogy az abszolút értékek a lényegesek, vagy inkább valamilyen relatív arány. A kommunista diktatúrák nemrég uralkodtak a Földön, amikor sokkal népesebb államok voltak, és az emberülésnek is sokkal "hatékonyabb" módszerei álltak rendelkezésre. A relatív összehasonlítás megfelelőbbnek látszik, de nem ez lesz a mondandóm fő csapása.

A fő mondandómhoz közelebb áll egy olyan probléma, amely akkor merül fel, ha a bűnök fajtáját vesszük sorra, és azt próbáljuk meg eldönteni, hogy mit is vegyünk bele. A vallás, konkrétan a kereszténység felelőssége egy inkvizíciós per és máglyahalál esetében nyilván sokkal nagyobb, mint a keresztes háború áldozatainál. És ha csak egy sima, középkori háborút veszünk, abban a vallás inkább ürügyként szerepel, mint felelőssé tehető ideológiaként. A modern, vallási alapú terrorizmusnál pedig a vallást a hívők szeretnék ürügyként látni, de azért mégiscsak jelentős köze van az elkövető motivációihoz.

Hasonlóan óvatosan kell viszont bánni a kommunizmus áldozatinál is! Ugyanis azon pap szenvedéseiben, akit hite miatt mondjuk börtönbe vetettek, nyilván közvetlenül szerepet játszik az ateizmus, ugyanakkor az Ukrajnában Sztálin őrültsége miatt éhen halt parasztok, vagy üldözött kulákok halálában az ateizmusnak semmi szerepe nincs.

Ha ezt vesszük, akkor az jön ki, hogy ha körülbelül azonos felelősségi szintnél, és azonos súlyosságnál húzunk határt, akkor a vallásnak egészen sok rémtette marad meg, míg az ateizmusnak egészen kevés. Vegyük például csak az emberölést, és csak a közvetlen ideológiai alapon véghezvitt emberöléseket! Ha ezt tesszük, akkor kiderül, hogy a hitük miatt megölt papok száma a kommunizmusban igen kevés, és mindenképpen kevesebb, mint a hitük miatt megöltek száma az inkvizíció történetében. Hitük miatt megölt papokról beszéltem a kommunizmusban, hiszen a kommunista diktatúra mezei embereket a hitük miatt nem nagyon ölt meg. Nem folytattak akkora hittérítést, inkvizíciót, mint a keresztény hatalom.

Ez már nagyon közvetlenül kapcsolódik a mondandómhoz. De végül meg fogjuk látni, hogy alig kell embereket számolgatnunk ahhoz, hogy rájöjjünk, a kommunizmus rémtettei az ateizmus kritikája szempontjából egyáltalán nem olyan erős érvek, mint a különféle egyházak rémtettei a vallásokat illetően.

Miért is? Az általános kérdés itt az, hogy mennyiben tehető felelőssé egy bizonyos ideológia bizonyos történésekért a történelemben. Nyilván minden cselekedetnek sok motivációja, sok oka van. Minden egyes embernek egyedi motivációi vannak, és a legalapvetőbb felelősség magáé az emberé, és nem holmi ideológiáé. Ugyanakkor, ha egy ideológia túl sokszor játszik szerepet nagyon negatív cselekedetek elkövetésénél, akkor az ideológia felelőssége is felmerül.

Hangsúlyoznom kell, hogy határozottan úgy gondolom, hogy itt nem relativizálhatunk el minden ideológiát, minden bűnt! Ha valamit erős konszenzussal bűnnek tekintünk, annyira, hogy például egy bírói ítéletet és büntetést jogosnak tartunk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy milyen ideológia játszhatott szerepet. És azokat az ideológiákat, amelyek nagyon sok ilyen esetben játszanak szerepet, igenis felelőssé kell tenni, és fel kell hívni a társadalom figyelmét a káros voltukra!

Ha a középkorban egy inkvizítor megégetett egy eretneket, akkor lehet azt mondani, hogy gonosz volt, perverz volt, részeg volt, utasításra cselekedett, nem is ő vitte véghez a kivégzést, stb. Hasonló gondolatok felmerülhetnek kommunista diktátorok rémtetteinél is. Amiben azonban vallás és az ateizmus itt jelentősen különbözik, hogy a vallás a felemlegetett rémtettek idejében egyeduralkodó, és fő ideológia volt. A kereszténység és az iszlám egyeduralkodó, fő, és gyakorlatilag egyetlen ideológia volt a középkori Európában és az arab államokban. A kommunizmus is egyeduralkodó ideológia volt a kommunista diktatúrákban, de a kommunizmus volt az, és nem az ateizmus. Vegyük észre! Az ateizmus a kommunizmus mellett csak egy igen kis jelentőségű ideológiai elem volt.

Bár igaz, hogy a kommunista diktatúrákban a kommunizmus szinte mindenhol ateista volt, de elvben létezik, és létezett is vallásos kommunizmus, és ami még fontosabb, létezik ateizmus kommunizmus nélkül is. Ezzel szemben nem létezik nem hit nélküli kereszténység vagy iszlám.

És pontosan ez az, ami miatt a kommunizmus áldozatainak igen kis részéért tehető felelőssé az ateizmus. Ugyanis az ateizmus motivációként valójában ritkán lépett fel a kommunizmus alatt. Kevés embert öltek meg ténylegesen a hitük miatt.

A kommunizmus és az ateizmus együtt járása nem teljesen véletlen. Ennek egyik oka pont az, hogy a vallások a középkorban az elnyomó hatalom részét képezték. A keresztény főpapság a feudalizmus második elnyomó rendje volt, és a polgári forradalmak után sok hatalmat megőrzött, a kommunista szóhasználat szerint, a főpapság továbbra is elnyomó osztály maradt, és az egyház az elnyomó államrendszer része, fontos eleme. (Itt az egyházat és a vallást megkülönböztetem, de vegyük észre, a vallás szinte mindig egyházzal járt, és az egyház szinte mindig az elnyomás része volt. ) Ha a vallás az elnyomott rendek és osztályok ideológiája lett volna, ha az egyházak az elnyomott rendek és osztályok szervezete lett volna, akkor a kommunizmus lehetett volna akár keresztény is.

A kommunizmus a vallás és az egyház ellen, mint ellenséges osztály lépett fel. Számukra a főpap inkább annyiban volt ellenséges, amennyire az arisztokrácia, vagy burzsoázia volt. Nem annyira a hite miatt, hanem amiatt, ahova tartozott. Ahogy Lenin maga fogalmazott:

"A munkás-demokraták mindenki szabadságát támogatják a politikai harchoz, beleértve a papokét. Mi nem a papok választási kampányban, illetve a Parlamentben (Duma), stb. való részvétele ellen vagyunk, hanem csakis a papság középkori előjogai ellen." Liberálisok és Klerikálisok

Aki azt gondolja, hogy ez egy kiragadott szöveg, vagy Lenin részéről valami kivételes, egyedi megingás, vagy valamilyen rövid távú politikai manőver, az tanulmányozza a többi, hasonló írásokat: 1,2,3,4. Persze Lenin a hatalomra jutás előtt volt ilyen nagylelkű, később már egyáltalán nem volt választás párti. És ez az idézet nem azt akarja igazolni, hogy a kommunista diktatúra soha nem volt ellenséges a papsággal szemben, hanem inkább azt, hogy azért, és akkor, amikor a politikai harcokban kerültek útjukban, és nem annyira ateista alapokon. A rendszer ellenségei ellen léptek fel, inkább politikai, és nem más (vallási) alapokon.

A kommunista diktatúra általában akkor támadott meg papokat, ha azok a kommunizmust ellenezték. Ezzel szemben a középkori egyház olyan eretnekeket ítélt el, akiknek általában eszük ágában nem volt a feudalizmus megdöntése. Konkrétan: Nagy Imrét, Rajk Lászlót nem azért ölték meg, mert hitt istenben. Igazából még Mindszenty Józsefet sem csupán azért vetették börtönbe, mert hitt. A másik oldalon Giordano Brúnót viszont nem azért küldték halálba, mert a feudalizmus ellen papolt.

Persze van még egy ideológiai oka is annak, hogy a kommunizmus miért lett inkább ateista. Azért, mert a kommunizmus egy szélesebb értelemben szintén vallás. Ahogy azt sok gondolkodó bemutatta, a kommunizmus ideológiája szintén bizonyos jóslatokon alapult, melyek, ha nem jöttek be, akkor igazítottak rajtuk. Popper fejti ki A historicizmus nyomorúsága c. könyvében, hogy a marxizmus a kommunizmus győzelmét a legfejlettebb nyugati államokban jósolta meg, és ezt Leninnek hogy kellett kifacsarnia ahhoz, hogy a Szovjetunió eljövetelét megmagyarázza.

A kommunizmus tehát szintén az empirikus cáfolatok ellenére, dogmatikusan hitt ideológia volt, és a kommunizmus tulajdonképpen ugyanúgy egy üdvözülést ígérő ideológia volt. Ahogy Julian Young fogalmaz a The Death of God and the Meaning of Life c. könyvében Marxról: "A híres mondása szerint a vallás 'a nép ópiuma'. The észre kell, hogy vegyük, hogy akárcsak Hegel, Marx paradicsomot ígér, egy 'igaz világot', amelynek eljövetele a 'történelem végét' fogja uralni." 79. oldal.

A kommunizmus paradicsoma a kommunista társadalom volt, a végítélet a kommunista forradalom volt, és a Kánaánt ezen a Földön ígérték. Nem a transzcendens jövőben, hanem az e világi jövőben. De egyébként igen hasonló ideológiát képviseltek. A kommunizmusnak a többi vallás tehát ideológiai vetélytárs volt, ezért is voltak legtöbbször ellenségesek vele.

Ha valaki olyan erős elvi alapokon ateista, mint például az evidencializmus (nem fogadok el a valóságra vonatkozóan semmit igaznak, amíg nincs empirikusan igazolva), akkor számára a kommunista ideológia hasonlóan elfogadhatatlan hit, mint a vallásos hit. Ha nem hiszünk istenben, mert nincs rá igazolás, akkor miért hinnénk a lenini útban, vagy a kommunista jövő eljövetelében? Miért hinnénk, ha kifejezetten empirikus történelmi bukás támasztja alá, hogy nem egy igazán reális eszme?

Ennek megfelelően én nem vagyok kommunista, konkrétan nem ismerek kommunista ateistát, azok a szerzők, és gondolkodók, akiknek gondolataira támaszkodok, nem kommunisták. Manapság a legtöbb ateista nem kommunista, és mivel a kommunizmus a világban leáldozóban van, a jövőben ez még inkább így lesz. A kommunizmus egy átmeneti jelenség volt, az ateizmus viszont túlélte.

Az ateizmusnak valójában kevés köze van, a mai ateistáknak általában igen kevés köze van, nekem konkrétan pedig semmi közöm nincs a kommunizmushoz, és emiatt a kommunizmust rajtam számon kérni esztelen dolog.

Amikor a hit ellen szólalok fel, akkor az mindenféle hit ellen szól, és az a tény, hogy nem csak az istenbe vetett hit, hanem másfajta, alaptalan, világmegváltó ideológiák is sok kegyetlenséget hoztak a világra, inkább alátámasztja az általános konklúziót: igazabb és jobb hit nélkül élni. Legyen az istenhit, ufóhit, aurahit, politikai hit, vagy akármilyen hit.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Mit keres a Pápa a Parlamentben?

Címkék: ratzinger, szekularizmus, Politika

Joseph Ratzinger a német parlamentben fog beszédet tartani szeptember 22.-én, németországi látogatása alkalmával. A beszédre a német Keresztény-Demokrata (CDU) Párttól Norbert Lammert hívta meg.

Rolf Schwanitz egyike azon elvszerű embereknek, aki a beszédre nem fog elmenni, sőt, arra szólítja fel a Szociál-Demokrata Pártot (SPD), az egész frakció bojkottálja a beszédet, méghozzá az állam vallási semlegessége nevében. És igaza van. Mit keres a pápa a parlamentben? Milyen alapon beszél ott?

Egy német műsorban a ZDF-en olyan védekezéseket hallottam, hogy mégiscsak egyedi alkalom, hogy a pápa német, és még SPD-beli, katolikus politikus is azzal védte azt, hogy elmegy a beszédre, hogy ebből nem csinálnak rendszert. Mintha a szekuláris elvek megsértése attól elfogadható lenne, ha nem rendszeres. Mellesleg a fene se tudja, amikor így elkezdenek erodálódni az elvek, abból sokszor a végén rendszer lesz.

A zöldek is kritizálják az eseményt, de Volker Beck például megalkuszik azzal, hogy ha már meghívták, elmegy, és tisztelettel meghallgatja a beszédet. Ugyan aggodalmát fejezte ki abban, hogy akkor legközelebb kit is kéne meghívni. Mert ugye ha az állam már összefonódik a vallással, de semleges akar maradni, akkor tényleg, legalább hívjon meg mindenféle vallás képviselőjét. Mondom én. Speciel egy ateistát sem ártana. Teszem hozzá. De a legjobb mégis csak az volna, ha egyáltalán nem hívnának meg senkit. Mi a fene alapja van annak, hogy bárkinek akár csak politikai véleményét is elmondja a parlamentben, nagy tisztelet mellett, csak mert hisz valami furcsa dologban? Miért volna attól fontosabb a véleménye? Inkább kevésbé komolyan vehető. Mondom én. Én ugyan nem adnék olyannak véleményére, aki angyalokban, télapóban és hasonló mesékben hisz.

De a vallási semlegesség, és ezen túl, még a vallás-mentesség a demokratikus állam berendezkedésének bölcs, és alapvető szabálya, ezt katolikusok, és még a CDU képviselői is beláthatnák. Nem tudom, hogy merő önzőségből miért olyan bugyuták, hogy eldobják ezt az elvet. Ha mindenki ilyen bután volna önző, akkor elég hamar leamortizálódik az egész állam.

A zöldek az ellen is felemelik a hangjukat, hogy a pápa elleni demonstrációt nem engedélyezték a brandenburgi kapunál. Ez emlékeztet arra, ahogy nálunk Orbán Viktor befeküdt a kínaiaknak. De ez mondjuk nem ateista téma, úgyhogy erről ennyit. Mindenesetre hallatlan dolog, hogy egy demonstrációt egy ember miatt tiltanak. Aki ráadásul ilyen hülyeségben hisz. Mondom én.

Sajnálatos, hogy Németországban csak néhány párt kevés képviselője lép fel amellett, ami mellett mindenkinek ki kellene állnia: az alkotmányban rögzített vallási semlegesség, szekularizmus mellett.

Ha Magyarországra gondolok, akkor félek, hogy a KDNP is bármikor meghívhatja Ratzingert, Semjéntől bármikor kitelik az ilyesmi. És annak, hogy el is jöjjön, csak az az akadálya, hogy nem megy el akárhova. Azt is sejtem, hogy a Fidesz frakció boldogan asszisztálna egy ilyen szégyenletes dologhoz. Hűségesen tapsikolnának a kutyakomédiához. És attól is félek, hogy nálunk az MSZP-ben és LMP-ben talán senkiben nem volna annyi, hogy elvszerűen felemelje a hangját.

Ahogy végül is kevesen emelik fel a hangjukat az iskolák egyházi tulajdonba való csúsztatása ellen, és a gyalázatos egyháztörvény ellen. Ez utóbbi ellen persze van, aki fel emeli a hangját, mert van sértett. De ha csak elvekről volna szó, érdekek nélkül, akkor nem bízok én abban, hogy a magyar politikában volna egy szemernyi elvszerűség is.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Nem sok idő kell már ahhoz, hogy arra ébredjünk, gyerekeinket csak egyházi iskolába lehet íratni,

 

***

Az Orbán-kormány egyháztörvényét, amely valójában persze inkább Semjén Zsolt keresztülerőltetése lehet, kritizáltam már akkor, amikor tervezet volt. Azóta élesítették, és pár szót szólnék róla kicsit más megközelítésből, és kicsit élesebben.

Amióta bevezették, a legnagyobb tiltakozást az újságokban én a Metodista Egyháztól láttam, amelyik kimaradt a pikszisből, nem ismerték el igazi egyháznak. A tiltakozás igazából a törvény elveit véve is jogos lenne, hiszen a Metodista Egyház valószínűleg nem jobban bizniszegyház, mint a nyertes egyházak, történelme is van, és bizonyos társadalmi tevékenységet is végez. Tehát a "jó" keresztény-fundamentalista vezetőknek igazából elvben meg kellene, hogy feleljen, legalábbis jobban, mint a Hit Gyülekezete, amely bekerült a pikszisbe.

Én a metodista egyház tiltakozásait a magam módján támogattam, ami annyit jelent, hogy például megosztottam másokkal a hírt. El lehet gondolkodni, hogy egy ateista például jó indokkal teszi-e ezt, és ha igen, miért?

Mint ateistának, természetesen a Metodista Egyház ugyanolyan butaság, mint a többi egyház. Jelentős különbség egyházak között nincs, legalábbis nem érdemes őket rangsorolni, és mondjuk szimpatikusabb, vagy nem szimpatikusabbra osztani őket, mert ehhez képest mindegyik akkora hülyeség, hogy ezek a kis különbségek nem osztanak, nem szoroznak.

Ugyanakkor egy ateista szinte egész biztosan a szekuláris állam elkötelezett híve. És mint ilyen, minden szekularimzust érintő kérdésben egyetért azokkal a hívő emberekkel, akik szintén szekulárisak. Az egyik legismertebb ilyen gondolkodó Gábor György, és azt kell, hogy mondjam, hogy a vallásos szekularizmus az egyike azon ritka vallási jelenségeknek, melyeknél felfedezhető a becsületes gondolkodás, tisztesség, elvszerűség.

Mert ugye mindegyik vallás esetében csábító az, hogy a hívő a vallás igazságát híve, annak egyeduralma mellett egye le a garast, és természetesen amellett álljon ki, hogy az ideális állapot, ha mindenki osztja hitét, és emellett, vagy ebbe beleértve, az állam is az ő hitét támogassa. A szekularizmus tehát egy hívő részéről némi önzetlenséget és megfontoltságot kíván. Bár az is igaz, hogy a kis vallások valószínűleg önzésből vannak a szekularizmus mellett, hiszen nekik érdekük, és jobban járnak, ha az állam vallásilag semleges, mintha elkötelezett lenne, és ezzel együtt valószínűleg valamelyik nagy vallással fonódna össze. Tehát érdekes kérdés volna, hogy például Iványi Gábor egy erősen metodista kormány és egyházállam esetében is kiállna-e a vallások egyenlősége mellett.

A vallások egyenlősége, és a vallási semlegesség, majd a szekularizmus, mint vallástól mentes államiság között van árnyalatnyi különbség. a vallási semlegességet például az alkotmány vallásszabadságról szóló paragrafusa mondja ki. A szekularizmushoz viszont nem véletlenül, az egyház és az állam szétválasztásának paragrafusa is kell, és van is ilyen az alkotmányban. A jövőbe hatályba lépő Tákolmányban is benne lesz.

Ugyanakkor Magyarországon a vallásszabadság és az állam és egyház szétválasztása már rég nem igaz. Már régen csak az alkotmányban lévő üres szöveg, amely a gyakorlatban nem érvényesül.

Először a Vatikáni szerződéssel rendült meg az állam és egyház szétválasztása, és tulajdonképpen az azóta folyó egyházállami építkezés ebből táplálkozik, ebből nőtt ki. Csak azóta az egyház által megszerzett iskolák száma elképesztőre nőtt, az egyházaknak nyújtott többlet-támogatás szintén. A kormányon egy ideje egy kifejezetten keresztény párt van koalícióban, és vallási témákban ők igen nagy teret is kapnak.

Nem sok idő kell már ahhoz, hogy arra ébredjünk, gyerekeinket csak egyházi iskolába lehet íratni, mert mindent elfoglalt az egyház, és oktatás területén az egyházállam kiépült. Ezek után hogyan is remélhetnénk, hogy gyerekeink ideológiailag viszonylag semleges oktatást kapjanak, és hogy hitüket vagy nem hitüket a saját szabadságuk és a családi viszonyok alapján, legalább állami elnyomástól függetlenül választhassák meg?

Nyilvánvalóan a jövőben a vallás Magyarországon terjedni fog. Ugyanis az egyházak hatalmukat és befolyásukat növelni tudják. Gyerekeinkre az oktatásban ráteszik a kezüket, és aztán, ha ez nem volna elég, akkor bizonyára még további "ösztönzése" is lesz a vallásosságnak. Például egyetemi felvételiknél, munkahelyi interjúknál, állami pályázatok elbírálásánál, és hasonló esetekben.

Csak remélni lehet, hogy hosszabb távon a józan ész ezt Magyarországon is túléli. Hogy a vallásos oktatás ellenére lesznek szabadon gondolkodók, ahogy a történelemben mindig is voltak. Csak remélni lehet, hogy minél több gyerek meg fogja utálni a hittanórákat, melyeket rájuk erőltetnek. Csak remélni lehet, hogy a gyerekek az iskolában, vagy más úton mellékesen megszerzett valódi tudás birtokában nevetségesnek fogják találni a hittételeket. Csak remélni lehet, hogy például a pedofil papokról szóló hírek hatására mélyebben elgondolkodnak majd a vallás és erkölcs kapcsolatáról, mint az a sekélyes kép, amelyet hittanórán beléjük akarnak verni.

De mindez csak kis öröm lehet a sok ürömben, mert a 21. században már nem ezeket a harcokat kellene megvívnunk a vallással. A vallásnak a 21. században már legfeljebb a lelki szegények otthonában volna a helye. Azaz társadalmi szerepének és főleg hatalmának rég le kellett volna áldoznia.

Nekünk ateistáknak egy olyan világ, ahol vallás-szabadság van sokkal jobb, mint egy olyan, ahol egyházállam. Pontosan azért, mert a vallásszabadság világában a vallások természetes degradációja zavartalanul folytatódhat. Számunkra elviselhetőbb hülyeség az, ha sok ember sokféle hülyeségben hisz, hiszen ezek inkább kioltják egymást, és egyébként is, már maga a vallások proliferálódása, diverzitása is demonstrálja, hogy hülyeségek.

Számunkra tiszta érdekből jobb lenne egy megosztott állapot, melyben a vallások egymás ellen is harcolnak. Ezért mi szívesen kiállunk a vallásszabadság mellett.

Természetesen azért is, mert jogi szempontból a vallásszabadságban a vallásmentesség szabadsága is benne van. Ha mindenki szabadon választhat vallást, akkor az gyakorlatilag azt is jelenti, hogy szabadon választhat hitmentességet, azaz ateizmust. A törvény minket is véd, nekünk is védenünk kell a törvényt. Mert egy demokráciában mindenkinek egyenlő joga van a hülyeséghez. Semelyik történelmi egyháznak nincs a hülyeséghez többletjoga a többinél.

És ismétlem, emberek, a magyar állam már nem szekuláris, Magyarországon az állam és az egyház már nem működik elválasztva, Magyarországon az egyházállam küszöbén vagyunk. Mert hagytuk, mert engedtük. Ateisták, és elvszerű szekulárisok, és bizonytalan emberek, akik azt hitték, ez nem veszélyes, nincs jelentősége. Most már itt van, sokkal többe fog kerülni helyrerakni a dolgokat.

Komment 0 | Reblog! 0 |

ateista

Van élet a transzcendencián túl! Brendel Mátyás blogja

Facebook

Ateista és Agnosztikus Klub on Facebook

Címkefelhő

Utoljára kommentelt bejegyzések