ateista

Azt mondják, a régi, jó hagyományokból, a természetközeli népektől és a vallásoktól sokat tanulhat az ember. Ha komolyan vesszük eme "bölcsességet", akkor figyelemreméltó az a hír, amely arról szól, hogy brit tudósok (University of Bradford) újabb részleteket tártak fel az inkák emberáldozatairól, és a mumifikálva eltemetett fiatal gyerekekről az Andokban. Ilyen hírekről szórványosan és rendszeresen olvashatunk, de most kiváltképpen hasznos "bölcsességeket" szerezhetünk a vallástól arra nézvést, hogy hogyan is kell előkészíteni a gyerekeket (konkrétan egy 13 éves lányt említenek) az emberáldozatokra.

Ha a kislány makacskodik, és az istennek se akarja önként és dalolva odaadni az életét, vagy csak felmerül az a sanda gyanú, hogy majd makacskodni fog az a büdös kölke, akkor isten útjai kiszámíthatatlanok, tutit, ami biztos, a legjobb megoldás az étrendbeli változtatás. Manapság ez úgyis nagy divat: nagyon sok népszerű folyóiratban egyébként is olvashatunk az ilyen-olyan-amolyan étrendváltoztatás hasznosságáról, és hogy ez teljesen meg tudja változtatni az életünket. Nos, az engedelmes áldozati gyerek-bárány titka nem a friss, finom fű (bár a fűvel nem járunk messze), nem a paleo-étrend, nem a zsír-cukor diéta, nem, az "egyél ötféle zöldséget egy napon"-diéta, nem is a kóser, vagy muszlim étrend, nem a halböjt, hanem a chicha-koka-diélta.

A chicha tulajdonképpen kukorica sör, gyakorlatilag a coronita hagyományörző, és zavarosabb változata (na jó, lehetnek jelentős különbségek, most nem a sörszaki tudás a lényeg). A koka meg hát ugye tudjuk, hogy miféle egyáltalán nem mellékhatásokkal jár. Nos, tehát kérem szépen, ezek az inka papok egyszerűen ledrogozták a gyerekeket, akárcsak a legrámenősebb bronxi nepperek.

Mondjuk volt nekik mellékesen egy kis ideológiai magyarázkodásuk is a dologra, nevezetesen, hogy ezek a tudatmódosító szerek tulajdonképpen kapuk a túlvilágra. Ismerősek ugye, ezek a gondolatok?! Hát igen, kérem szépen, bla-bla ide, bla-bla oda, a dolog vége azért mégiscsak az, hogy ezek a gyerekek az Andok valamelyik fagyos barlangjában végezték csúnyán összeaszalódott testtel. És erre semmiféle vallásos bullshit sehogy sem mentség. Még az a szerencse, hogy ma már az ilyen vallásos bullshit kiment a divatból, és a papok nem abajgatnak gyerekeket.   Most ha valaki azzal jön, hogy a pedofilia kicsit távoli asszociáció, akkor részben igaza van, részben azért megkapargatnám a dolgot, hogy miért is hitték ezek a papok, hogy az istenek fiatal, rugalmas kis gyerekhusira vágytak?

Disclaimer: a postban olvasott diétát "szakemberek" tervezték meg, otthoni kipróbálása szigorúan életveszélyes!

Nyilván nem valami eddig hallatlan bölcsességet írok le azzal, ha azt mondom, a vallás lehet a 21. század egyik nagy válságokozója. Nem új keletű az a gondolat, hogy a hidegháború végével, megerősödő harmadik világbeli államokkal, ugyanakkor továbbra is fennálló szegénységgel, gazdasági válságokkal, a globalizáció terjedésével a vallások legalább átmenetileg óriási gondot okozhatnak az emberiségnek. Még akkor is, ha ez a válság a vallások letűnésének kísérőjelensége lehet.

A gondolatnak most az ad különös okot, hogy a vallásháború mintha az indiai szubkontinensen egy forrongó gócponttá alakulna. Az utóbbi időben sokszor beszámoltam a buddhistákról, akik Sri Lankán és Burmában a muszlimokat üldözik. De Sri Lanka és Burma között éppen két másik ország húzódik, amelyeknek többségi vallása hindu és muszlim. Tegnap pedig a többségében muszlim országból, Bangladeshből jöttek elképesztő hírek.

A hírek arról számolnak be, hogy Dakkában egy Hefajat-e-Islam nevű iszlám szélsőséges ellenzéki mozgalom szervezett egy sok százezres tüntetést (akár egy magyarországi tüntetés kapcsán, itt is különféle számok röpködnek, de ez nem lényeges). A sok százezer felhergelt muszlim a mozgalom irányításával azt követelte, hogy az ateizmust terjesztők ellen hozzanak istenkáromló törvényt, amely alapján akár ki is végezhetnék azokat. A tüntetés jelszava ezért az "Akasszátok fel az ateistákat!" volt.

A szervezők vidékről buszoztattak fel sok embert (nem ismerős ez valahonnan?!), elkezdtek utakat lezárni, rombolni, felgyújtottak egy rendőrségi épületet, nekimentek a rendőrségnek. Az egyik képen az látszik, hogy sok száz ember megy egy utcán, méteres husánggal a kezében. Ilyet a rendőrség nyilván nem hagyhatott annyiban: elkezdték oszlatni a tüntetést, először gumilövedékekkel.

Az eltérő hírek szerint 10 vagy 22 ember halt meg, akiknek a halálát fejlövés okozta, éles lövedékkel. A rendőrség tagadja az éles lövedék használatát, elképzelhető hogy valaki más lőtt, de az is lehet, hogy mégiscsak a rendőrség lőtt. Ebben a kérdésben érdemes megvárni, mi derül még ki, de az vesse rájuk az első követ, aki egy rendőrséget felgyújtó, méteres husángokkal érkező tömeget máshogy fogadna, ha rendőrségi parancsnok lenne és a rend fenntartása a feladata!

Nyilván érdemes kivárni az eset kapcsán, hogy mi fog még kiderülni. Hány ember halt meg, és pontosan miért és hogyan?! Az is nyilvánvaló, hogy ha meghaltak tüntetők, akkor kár az emberhalálért. Ugyanakkor elvben nagyon nehéz mást mondani, hogy ha a tüntető tömeg rombolni kezd, és az állam biztonsága van veszélyben, akkor a rendfenntartó erők feladata a rend fenntartása, akár halálos áldozatok árán is. Mert még több halált követelne, ha az iszlamisták átvennék a hatalmat, különösen, ha egy iszlamista zavargó tömeg randalírozna egy sok milliós fővárosban. Erre nem lehet mást mondani, hogy ha valakik azzal mennek tüntetni, hogy: "Akasszátok fel a..." és méteres husáng van a kezükben, és törnek zúznak, akkor a végén valaki meg fog halni, és inkább ők, mint ártatlanok!

Ismerve egy hasonló magyar esetet 2006-ból, szinte biztosra vehető, hogy a radikálisok mártírnak fogják tekinteni a halottaikat, és elnyomónak a rendszert. Jelenleg is ateista, elnyomó rendszernek tekintik azt a kormányt, amely csupán szekuláris, és nem engedte, hogy hívők kivégezzenek ateista embereket csupán azért, mert leírják a véleményüket.

Ha a radikális muszlimok azt mondják, hogy a "mártírjaik" ártatlanok, nem csináltak semmit, és megölték őket, akkor mit mondanak az ateistákra, akiket ők akartak kivégezni?! Az ateisták nem gyújtottak fel rendőrségi épületeket, és nem méteres husángokkal akartak "érvelni". De ugye mivel is érvelne egy hívő, ha sem a logikát, sem az empiriát nem tekinti döntőnek?! Például nyilván husángokkal.

A tüntetés persze nem ex nihilo termett Dakkába, utána lehet nézni, hogy több hónapos előzménye van ennek. És az iszlamistáknak nem is az ateistákkal van a legnagyobb baja: Bangladesh bár muszlim alapon létrejött ország, mégis rendelkezik hindu kisebbséggel, és azokat támadták csak igazán a muszlimok a korábbi hónapokban.

Ha tehát Bangladeshben a zsigeri muszlimoknak engedve kiirtanák az ateistákat, utána jönnének a hinduk. Ha pedig azzal is végeztek, akkor mit gondoltok, mi lesz?! Hiszen épp az imént hivatkoztam, hogy a határ másik oldalán, Burmában meg a buddhisták irtják a muszlimokat. Mit gondoltok, egy iszlám egyházállam, amely Bangladeshben átvenné a hatalmat, tétlenül nézné, hogy a határon túl, egy köpésre ölik a muszlim testvéreiket?! Nyilván nem.

És mit gondoltok, India tétlenül nézné, ahogy Bangladeshben, a határon túl, egy köpésre kiirtják a hindukat?! És gondoljátok, hogy Pakisztán, amely egyébként is hadban van Indiával Kashmir és a muszlim-hindu ellentétek miatt, nem védené meg a bangladeshi testvéreket?! Azokat, akik hajdan Nagy-Indiából szintén vallási alapon váltak ki, mint ők, és ugyanabban a vallásháborúban formálódtak állammá.

Aztán ki mondja meg, a többi muszlim állam mikor lépne be? Buddhista oldalon szerencsére Kína és Japán elég szekuláris állam, de ki tudja, nem lépnének-e be egy ilyen háborúba. És ha egy Kína az egész muszlim világ ellen háborút képzelünk el, az már világháború.

Így tehát e távoli eseményekre ne legyintsünk azzal, hogy kit érdekel! A vallás mindannyiunk oldalát böködi, ilyen és csakis ilyen értelemben közügy.

Az elmúlt hónapokban két országból is hírek érkeztek arról, hogy buddhisták muszlimokat üldöznek. Ezek közül a burmai eset volt a súlyosabb. A hírekről a BBC is beszámolt, én is főztem hozzá kommentárt. Ezek után érdekes meglepetésnek találtam, hogy a BBC-n magán olyan cikk jelenhetett meg egy oxfordi történésztől, bizonyos Alan Stratherntől, amely szintén túl megy magukon a híreken, észreveszi, hogy van itt egy elég nagy bökkenő: a buddhistákról eddig Európában olyan kép volt, hogy ők a legbékésebb vallás képviselői. Akkor mi ez a vallásüldözés, sőt népirtás tőlük?

Hát mi az, hogy még a buddhizmus is?! Hát ha ők nem, akkor melyik az ártatlan vallás?! Hát nincs ezen a földkeregségen egy ártatlan vallás?! Hát nem nagyon van. És nem véletlenül.

Alan Strathern odáig jut el elemzésében, hogy igaz, a buddhizmus tanaiban békés, jóval békésebb, mint például a kereszténység, amelynek Bibliája tele van erőszakkal, vagy mint az iszlám, amelynek Koránja szintén minimum félig erőszakos és dzsihádra szólít fel. Szóval a buddhizmus a szent irataikban nem ilyen, legalábbis tudtommal és úgy tűnik, Strathern szerint sem. Ő magyarázatképpen odáig jut el, hogy:

"But however any religion starts out, sooner or later it enters into a Faustian pact with state power."

azaz

"Akárhogy is indul bármely vallás, előbb vagy utóbb egy fausti paktumot köt az államhatalommal."

Jó, tehát a minta ez: kezdetben vala a hívők egy csoportja, akik kialakítottak valami közös hitrendszert, és ezt ugyebár vallásnak nevezzük, ha elegen vannak. Ha csak Mari néni privát hisz otthon a miamanóban, azt pszichés betegségnek nevezzük, ha pár százan, akkor azt vallásnak. Ezt nem Strathern mondja, hanem valószínűleg Bakunyin nyomán Sam Harris. És többek között én is.

Szóval miután vallás alakul ki, akkor egyház is szokott belőle alakulni, azaz intézményesül a dolog. Sok embernél ez eléggé szükségszerű. És akkor egyszer csak ez az egyház egészen valószínűleg megköti a hatalommal ezt a paktumot, és akkor onnantól elszabadul a pokol.

Ez a minta szerintem helyes elemzést ad, magyarázza a jelenségek egy jelentős részét, de egyrészt nem mindet, másrészt a levegőben lóg. Mert:

1) A vallások sok olyan szörnyűségért felelősek, amit nem a hatalomban követnek el, így például Burmában is katonai diktatúra van, nem egyházállam. Aztán a terroristák is ott vannak, akik közül sokan szintén vallási motivációra követnek el szörnyűségeket.

2) Ennek a parciális mintának is, amelyet Strathern felvázolt, hiányzik az oka. Miért alakulnak így a dolgok?

1) -ből látszik, hogy nem csupán az egyházzá alakult vallással van a gond, és nem csupán a paktummal. A vallások már előtte, illetve a paktumtól függetlenül is veszélyesek, és ami ezt a veszélyességet okozza, talán annak a paktumok magyarázatához is van köze. Nos, mi lehet ez?

A vallással az a baj, hogy szervezett hit. A hittel pedig az a gond, ami az alapja: elfogadni valamit igaznak empirikus-logikai igazolás nélkül. Az empirikus-logikai igazolás elvetése az, ami miatt a hit erős, kontrollálhatatlan ideológia. A hittel, mint olyannal van gond, azaz minden erős ideológiával gond van, legyen szó nácizmusról, kommunizmusról, vagy bármiről.

Az empirikus-logikai igazolást nem elfogadó ideológiák erősek, mert ha nincs ilyen korlátozó elv, akkor erős dolgokat lehet hinni, ha nincs ilyen elv, akkor a dolgot hinni kell, hiszen racionális indok nincs. És ez a hit erős. Ha nincs empirikus-logikai igazolási elv, akkor a hit kontrollálatlan lesz: az egyik hívő semmivel nem tud igazán érvelni a másik hívő "eretneksége" ellen, és vice versa. Ha pedig nem tud érvelni, akkor abból inkvizíció, terrorizmus és vallásháború lesz.

Miért van az, hogy ezzel párhuzamosan a vallások általában ehhez a paktumhoz jutnak el a hatalommal? Megint csak azért, mert hitről van szó. Azért, mert az empirikus-logikai igazolás elve nincs meg. Emiatt:

A) A hit mindenképpen sok egyházra szakadozik, és még ha lesz is olyan egyház, amelyik nem alkuszik, lesz másik, aki igen. És ez a másik egyház fog hatalmas lenni.

B) Mivel a hit elvtelen, ezért a hatalom mindenfélét ki tud hozni belőle: Pál Jézus tanaiból kiváló államvallást hozott ki a Római Birodalomnak. Csak megfelelő tehetség, aljasság és rosszindulat kérdése. A burmai szerzetes, Ashin Wirathu pedig simán kihozta a buddhizmusból a muszlimok üldözését. És az dobja rá az első követ, aki az empirikus-logikai igazolást mindenhol elengedhetetlennek tartja! (gy.k. a hívők nem tudnak mivel jönni ez ellen, csak a tudományos gondolkodású emberek). Az empirikus-logikai igazolás által szabályozott tudományból például egy uralkodó nem hozhat ki akármit. Tulajdonképpen semmit nem hozhat ki magának.

C) A hatalom azt gondolja, kiválóan fog tudni halászni a zavarosban, és a maga igényei szerint kontrollálja a kontrollálatlan hitet. És igazuk is van, legtöbbször ez sikerül. Igaz, időnként kell egy kis inkvizíció, de a hatalom pont ezt meg tudja tenni. Az empirikus-logikai elv által irányított tudományt meg kell erőszakolni ahhoz, hogy ugyanezt végig lehessen vinni. És az összes tudós tudni fogja, itt nem az egyik tudományt, hanem a tudományt erőszakolták meg. Hogy ami befeküdt a hatalomnak, az már nem tudomány, mert megszegte az alapelvet: az empirikus-logikai igazolás elvét. Ez a különbség például Liszenko és Raszputyin között: Raszputyin vallásos vezető maradhatott, Liszenko senki szemében nem volt már tudós.

D) Egy első ránézésre független tényező: a vallások sok erkölcsi előírással jönnek. Ezekre is igaz, hogy lehet őket nyújtani, toldozni-foldozni. De ez sem független dolog: a normális dolog az etikai témában az erkölcsi relativizmus, amely felismeri, hogy az etikai kérdések nem objektívek, tehát nem lehet empirikus-logikailag kezelni őket. Ennek pedig szigorúan logikus következménye, hogy az ember akkor nem akar előírni másoknak semmiféle etikai előírást (kivétel a demokratikus konszenzus, amikor egy közösség magának írja elő bizonyos minimális szabályrendszert egy társadalmi szerződés alapján). Namost mivel a vallások nem képviselik az empirikus-logikai ellenőrzés elvét a dolgok igazságának eldöntésében, ezért ők azt is hiszik sok más mellett, hogy van objektív etika, amely igaz, amelyet elő lehet írni annak a nyomorult alattvalónak. És pluszban még azt is hiszik, hogy ez az erkölcs azért igaz, mert istentől származik. Ami akkor is tévedés lenne, ha lenne isten: akkor sem volna igaz az az erkölcs, amelyet ő óhajt, hanem csupán egy óhaj volna.

Hát itt van kérem, az nem úgy van, hogy ezek a jóravaló, ártatlan, helyesen cselekvő hívők ezek néha véletlenül inkvizíciót kezdenek el csinálni, meg terrorizmust, és sokszor paktumot kötnek a hatalommal, és elkezdik üldözni az eretnekeket, más vallásokat. Nem, ez nem véletlen. Ez egy minta, amely a hitből magából fakad.

Kár, hogy Alan Strathern mindebből csak a végét látja.

Az utóbbi hetekben egymásra torlódott egy pár hír bizonyos hitek miatt bekövetkezett egyéni tragédiákról, konkrétan mindhárom hír, amelyre gondolok, gyerekek haláláról, megöléséről szól. Magyarországon természetesen a legnagyobb port házi eset verte fel, amikor egy fényevésben hívő házaspár agyonéheztette gyermekét.

Ennél az esetnél egészen világos az, hogy a fényevő hívőkön kívül mindenki teljesen bolondnak gondolja az illetőket, és tán még egyes fényevők is elgondolkodnak, bár én nehezen tudom megítélni, hogy olyan emberek, akik annyi értelmi képességgel rendelkeznek, hogy ilyenben tudnak hinni, azok ilyenkor min gondolkodnak, annak mi lesz az eredménye, és hogy reagálnak. Más vallások hívőiből kiindulva akár azzal is jöhetnek, hogy a házaspár valamit nem jól csinált, és ha jól csinálták volna, a fényevés igenis működne. Mert igenis Mekka felé fordulva, és a nagyszombat utáni harmadik szökőévben megáldott fény az, amely táplál. Tudjátok, mi jut eszembe erről?

"Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat."  Mt 6:26

Nincs is olyan távol a fényevéstől, nem? Könnyedén születhetnek ilyenből is őrült ötletek.

De nem ez a fő kérdés, amelyet részletezni szeretnék. Az emberek többsége ugyanis a fényevést hülyeségnek, és bolond szektának tartja, és elintézettnek véli a dolgot azzal, hogy ennek nem sok köze van a "normális vallásokhoz", amelyek ilyen butaságokat nem tesznek. Tehát akkor úgy állunk, hogy vannak ezek az őrült szekták és vannak az értelmes vallások?! Tényleg, komolyan?! És hol is van a határvonal?! Miért pont ott?! Hogyan állapítható meg egy hitről, hogy melyik oldalhoz tartozik?

Egyszerűnek tűnő megoldás lehetne az, hogy a történelmi vallások normálisak, azon belül is leginkább a mindenkori hívő saját kis történelmi vallása a legnormálisabb, és az újabb, vagy kisebb kis szekták, azok a bolondok. Egy ilyen felosztásnak ugyan nem volna semmi racionalitása, hiszen a hívők számára hivatkozni is hiba, és a vallás történelmiségére is. Ugyanis mindkettő ismert érvelési hiba, a hívők száma a többségi vélekedésre való hivatkozás egy gyengébb formája, a történelmiség pedig a hagyományra való hivatkozás érvelési hibája.

De szerencsére - vagyis inkább sajnos - a két másik hír még nyomatékosabban mutat rá, hogy ez a felosztás nem működik, hiszen az Egyesült Államokban a hitgyógyítás miatt immár második gyerekét elvesztett házaspár keresztény, a Chilében a saját csecsemőjét élve elégető szekta pedig szintén keresztény, hiszen antikrisztusnak hitték a babát.Valami ilyesmi alapján könnyen el lehet képzelni:

"és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét." Jel 16:2

Az utána leírt sok természeti csapásról nem beszélve.

Szóval ezt nem lehet úgy beskatulyázni, hogy a keresztény vallás az normális, a többi meg tévedés, őrültség.

Valahogy ezek az őrültséget csináló hülyék mindegyik szektában feltűnnek. Tehát ha valaki el akarja választani a normálist az abnormálistól, akkor valami vallástól független kritériumot kell felállítania. Nyilván valami olyasmi lenne ez a kritérium, hogy a fényevés, a hitgyógyítás és a saját csecsemő antikrisztusnak hívése ellent mond ismereteinknek, a józan észnek, a tudománynak. Például ugye minden tudományos tudásunk szerint az emberek nem tudnak fotoszintetizálni, és hát  ha más nem, akkor pont a haláleset is igazolja, hogy nem működik a dolog. A hittel, azaz sok imádkozással és orvosi jellegű beavatkozás vagy kezelés nélküli gyógyítás is ellent mond a tudományos ismereteinknek, illetve csak a placebo hatás működik, amely sok esetben kevés lehet a gyermek megmentéséhez. Különösen csecsemőknél, akiknél ez a placebo hatás se működik. Aki meg antikrisztusnak hiszi a gyermekét, az hát azért őrült, mert egyrészt ez is tudománytalan, másrészt ugyan már, mi igazolja?!

No de itt már kezdünk a hívő számára ingoványos talajra érni, hiszen a szekta bizonyára bizonyos az evangéliumokban leírt jelek alapján hitte antikrisztusnak a gyermekét, és azt lehet csak ellen vetni, hogy azért józan, racionális ésszel az mégsem lehetséges, hogy a csecsemő antikrisztus, de a jeleket félreértelmezni viszont annál inkább.

Igen ám, de az antikrisztus olyan valami, amiben a "normális" keresztény vallás is hisz, és azt mondják eljön. Pont ugyanazon evangéliumi jóslatok alapján. Miért is őrült akkor ehhez képest az, aki a konkrét eljövetelben hisz?! Nincs itt egy oltári képmutatásról szó? Hogy a keresztények hisznek a végítéletben, csak azért konkrétan mégse jó, ha valaki a végítélettel jön?! Hiszik, csak komolyan nem veszik?!

És ha eljön az antikrisztus tán nem kell ellene küzdeni?! 

"a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének" Jel 19:20.

"És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké." Jel 20:10

Innen tehát a megégetés. A Bibliából magából. Szóval eme őrülteknek az egyetlen hibájuk az volt, hogy komolyan vették az evangéliumi jóslatot. Empirikus igazolásuk pedig kb. annyira kérdéses, mint az evangéliumok és a keresztény hit empirikus igazolása maga.

Hasonlóan, a keresztény hit tulajdonképpen hisz az ima erejében. Az imagyógyítók hibája csak az, hogy ezt komolyan vették. Illetve, hogy középkori szokásoknál maradtak, és nem léptek előre a technika és társadalmi haladásban. A középkorban ugyanis tök normális volt, hogy sokszor nem tehettek semmit egy betegért, és hát imádkoztak, mert hittek benne. Ez azt jelentené, hogy aki ma azt teszi, amit a középkorban tettek, és ami totálisan megfelel a keresztény vallásnak, az mégsem normális?! Ez azt jelenti, hogy igenis a tudomány a normalitás kulcsa? Nem látom, hol lehetne itt máshol a határvonalat megvonni. Van-e a kereszténységben bármi normalitás?! Nem arról van-e szó csupán, hogy az emberek már megszokták, hogy egy kínzóeszközt raknak a templom tetejére, egy embert szegeznek fel az oltárra, egy gyermeket nemző szűzhöz imádkoznak, és védőszentekhez, de ez nem politeizmus?!

Azzal sem lehet jönni, hogy az a normális vallás, amely a szeretetet hirdeti. Mindegyik normálisnak mondott vallásnak töménytelen bűne volt a történelem folyamán. A három hír közül kettő keresztény emberölésről szól. Még azt is kétséges rásütni, hogy ezek az emberek nem szerették a gyerekeiket. Lehet, hogy szerették, csak meg voltak őrülve. Ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Az sem lehet megoldás, hogy azt mondjuk, nincs is őrült vallás, csak őrült emberek. Mert az őrültségnek milyen mércéjét vesszük?! Az őrültség bármilyen használható mércéje mellett a vallások maguk is őrültségek.

És az sem megoldás, hogy azt mondjuk, akkor őrült az az ember, ha vér folyik. Mert akkor lemondunk arról, hogy előre lássunk valamit, hogy elkerüljük a tragédiákat. Nem tudjuk megmondani, melyik szekta melyik őrültsége mikor vezet valami tragédiához. Egyet tudunk tenni: az őrültséget, a vallás magát redukálni.

Mindegyik határvonal vonás, amely az őrült szektát körül akarja határolni, végül is a racionalitást, logikát hívja segítségül, illetve az empirikus igazolás valamilyen formáját. Vagy akár explicit módon a tudományt. A nagy bökkenő azonban az, hogy ha ezt következetesen végigvisszük, akkor minden vallás kihullana a rostán. Egyik sem tud tudományos vagy empirikus és logikus igazolást adni az igazára. Ha tehát az őrültséget redukálni akarjuk, akkor ahhoz a régi, ismert banalitáshoz jutunk, hogy hát bizony józan ésszel kell ezt tenni, a józan ész ennek a mércéje. És ahhoz, hogy a vallás úgy ahogy van, őrültség.

A vallások, fényevőktől hitgyógyítóktól antikrisztus-űzőktől a megszokott, Vatikánban csücsülő bíborosig, az evangélikus lelkészig, az iszlám imámig, buddhista szerzetesig és így tovább vagy mind őrült szekták, vagy mind normálisak. Nincs köztes megoldást adó kritérium, amelyet következetesen végig lehetne vinni lenne.

Nincs olyan módszer, amely a vallások sokszínű, szerteágazó őröltségeit meg tudná metszeni, vagy össze tudná terelni egy normális, konszenzuális tudásanyaggá.

A napokban A The Big Bang Theory (az észkombájn magyar fordítók az"Agymenők" címetv bírták adni a sorozatnak)3. évadját fejeztem be. A 13. epizódjának fő témája, hogy Leonard és Penny összevitatkozik a médiumokon, olyan embereken, akik azt állítják, hogy távolba, illetve közeljövőbe látnak, esetleg oda-vissza tudnak kommunikálni. A pontos meghatározás most nem releváns.

Penny: Tudod, a szellemekben is hiszek.

Leonard: Nagyszerű.

Penny: És az asztrológiában.

Leonard: Tudom, és a piramisok erejében és gyógyító kristályokban.

Penny: Nem, nem, a kristályok nem működnek.

Leonard:Tényleg? Hát így állunk? A médiumok valódiak, de a kristályok vudu*?

Penny: Nem, a vudu valós, nagyon is veszélyes.

* Az angolban a "voodoo" szó a racionálisan gondolkodóknál az (ezoterikus) marhaság 
szinonimájává vált, persze emellett vannak vudu hívők.

Ezernyi ilyen párbeszédet lehetne hozni Woody Allen filmekből, internetes fórumokból, a valódi életből, amikor egy ezoteriában hívő és szkeptikus szenvedélyes, gyors, felszínes vitát folytat. Amit Leonard ironikusan fejez ki az komoly formában valahogy így hangozna:

i) Ha a kristályok gyógyító erejében nem hiszel, sőt azt mondod, hogy "nem működnek", az azt jelzi, hogy van kritikus gondolkodási képességed, sőt, valószínűleg az empirikus igazolás, illetve cáfolás miatt mondod ezt.

ii) De ugyanezen empirikus ellenőrzéseken a többi hited is megbukik.

iii) Tehát következetlenül, nem azonos mércével válogatsz az ezoterikus hitek között. Egy angol kifejezéssel élve ez a cherry picking.

A legfontosabb konzekvencia, amire ez rámutat az, hogy az ember következetesen vagy az empirikus igazolás elve, azaz a tudományosság mellett áll ki, vagy kritikus, azaz egészséges mértékben szkeptikus, vagy hisz. De ha hisz, akkor eldobta az empirikus igazolás szükségességének elvét, és akkor minden hülyeséget el kéne fogadnia. Tovább menve a párbeszéden, nem csak asztrológiát, piramiserőt, gyógyító kristályokat, de tényleg ember által kitalált, és ki nem talált marhaságot el kéne hinnie, közöttük természetesen végtelen sok egymásnak ellent mondó marhaságot.

Egy elterjedt kérdés hívők részéről, de filozófusoktól is, hogy mi alapozza meg a tudományos módszert. Egy elterjedt vád szerint a tudósok abban hisznek, hogy a világ tudományosan megismerhető, ami a priori nézve egy hit. Egyébként a posteriori akár ezt is mondhatjuk igazoltnak, hiszen a tudományos módszer nagyon is szépen működik. De van egy másik érvelési lehetőség is.

A The Big Bang Theory kis odamondásokkal teli vitája ugyanis magjában magában foglalja azt az indokot, amiért a tudományos módszer szükséges. A tudományos módszer szűrője nélkül ugyanis olyan zagyvaságot kapunk, amely nem nevezhető ismeretnek, megismerésnek. Praktikusan értéktelen, mert akkora nagy szemétdombot eredményez, amelyben benne lenne minden kitalált és ki nem talált marhaság. Nincs más értelmes módszer, amellyel szűrni lehetne ezeket, és amelynek fogalmilag köze lenne bármiféle igazsághoz. A tudományos módszer indoklása az, hogy ez az egyetlen módszer, amelyik működik.

Mert milyen más szempontok jöhetnek még szóba?

A) Érzelmi szempontok. De annak, hogy ki melyik hipotézist szereti, melyik tetszik neki, annak semmi fogalmi köze sincs annak igazságához. Ez a szűrő tehát elvi alapon elvethető.

B) Hagyomány szempontja: bizonyos ezoterikus nézetek régiek, mások újak. Bizonyosakat az emberiség kitalált, másokat nem. De ennek sincs köze az igazsághoz. Egy még ki nem talált hipotézis lehet igaz, és egy sok ezer éve kitalált és hitt hipotézis lehet hamis. A hagyománnyal való érvelés explicit érvelési hiba: argumentum ad antiquitatem.

Egy kapcsolódó téma a tudomány konvergenciája és a hit divergenciája. A tudomány történetében volt sok tudományos forradalom, és sokszor voltak vetekedő elméletek. De hosszú távon a forradalmak elég egyértelműen dőltek el, a viták eldőltek. Hosszú távon az elméleti kérdések nagy részében egyetértés alakul ki. A tudományos konszenzus a legtöbb kérdésben annyira egyértelmű, hogy ki se kellett nevezni egy Vatikánt, mint legfelsőbb döntéshozó szervet. Az empirikus-logikai módszer a legtöbb kérdésben idővel konszenzust eredményez. Tudományfilozófusoknak ki kell emelnem, hogy a konvergencia nem jelent monotonitást, nem jelent állandó aggregációt. És olyan metafizikai állításokat sem kell tennünk, hogy a tudomány AZ IGAZSÁGOZ konvergál. Teljesen szükségtelen ilyet állítanunk, bőven elég nekünk az, hogy konvergál.

Mert ezzel szemben az empirikus-logikai módszer elvetése, azaz a hit, azaz a hit módszertelensége szembetűnően divergens: míg a tudomány az egész világon nagyjából egységes: azaz nincsenek különféle tudományok, csak téma szerint leosztott tudományágak, addig a vallások szerteágazása egészen világos kontraszt. Vallásokból kismillió van, egyházakból is, és ezek egymásnak ellent mondanak, mindig is ellent mondottak. Térben és időben is iszonyatos divergencia figyelhető meg. azt se látjuk, hogy egy-egy vallás bárhova is tartana (leginkább nem is változnak), és azt se, hogy vallások konszenzusra jutnának.

De hogy is várhatnánk konszenzust a vallásoktól, ha egyszer nincs erre módszerük?! Egy imám és egy pap nem oldhatja fel vitás kérdéseit logikával, mert mindkettő vallása tele van logikai önellentmondásokkal. És empirikus igazolással sem, mert mindkettő vallása ennek elvetésén alapul. Mi marad hát? Marad az A) szempont, amelyben mindkét vallás magát gondolja nyertesnek, tehát konszenzusra ez sem jó. És marad a B) szempont, de ezt persze az idősebb vallás mindig favorizálja, a fiatalabb meg mindig elveti. És ahogy már mondtam A-nak és B-nek eleve semmi köze az igazsághoz.

Ennek megfelelően, ha egy módszer, vagy módszertelenségen azt látjuk, hogy divergál, akkor ez annak a markáns jele, hogy a diszciplína módszere vagy módszertelensége katasztrofális, egész biztosan nem alkalmas a megismerésre, és semmi köze semmiféle igazsághoz.

Amit itt el szoktam még mondani: ha egy diszciplínának nincs empirikus és logikai módszere, és más módszer nincs, csak olyan konszenzust nem eredményező szempontok, mint A és B, akkor innen ne csodálkozzunk azon, hogy agresszióba fordul! Ha egyszer az imám és a pap civilizált empirikus-logikai úton nem tudja eldönteni, kinek van igaza, akkor óhatatlanul is előjön az, hogy kardhoz, bombához, inkvizícióhoz fordulnak. A hit tehát mindeme bűnök melegágya. Nem a rossz emberekkel van a baj, mert a rossz ember tudósok nem szokták egymást kiirtani, hanem a hit maga a hibás.

Az empirikus igazolással szembeni következetlenség egyik nagyon eklatáns példája az, amikor tradicionális vallások kezdik el ekézni az ezotériát. Egyik példa erre az, amikor Kiss Urlich jezsuita szerzetes borult össze a Szkeptikus Társasággal egy kis ezotériaekézésre. De sok vatikáni megnyilatkozásban és más egyházi nyilatkozatokban, teológiai értekezésben is visszaköszönnek ilyen gondolatok.

Pedig bármelyik történelmi vallás csak abban különbözik bármelyik ezoterikus szektától, hogy a B) szempont alapján válogat önkényesen: a "mi szektánk csak annyiban különb, hogy ezer éves". Valójában azokon az empirikus igazolási kritériumokon, amelyen mondjuk a médiumok, szellemek, gyógyító kristályok, fülöp-szigeteki gyógyítók, kanálhajlítók, vízzel hajtott autók, vuduk, gyógyító piramisok és más ezoterikus marhaságok megbuknak, azon a gyógyító, vízen járó, vizet borrá változtató Jézus is megbukik.

A keresztény és más világvallások is ugyanolyan ezoterikus szekták, mint a new age vallásai, csupán kicsit ósdibbak.