"Jézus haver meggyógyít" címmel jelent meg az Indexen nemrég egy anarcho-dopeista-tudományos "cikk" a vallás gyógyító hatásáról. A cikkre azért mondok ilyen jelzőket, mert igen vegyes képem van róla. Egyrészt sugallja azt, hogy a vallás gyógyít, másrészt azt is, hogy a vallás mégiscsak függőség. Összességében vegyes kép jön le, de hajlik a felé, hogy a vallás mégiscsak jó függőség, jobb, mint például az alkoholizmus. Az ilyen hozzáállás szerintem veszélyes, mivel ártatlan képet mutat a vallásról, de azért megveregeti a maga vállát, hogy kellően kritikus és ironikus volt. Nos, persze nem kellően kritikus.
Elhangzik például a cikkben egy csomó fontos állítás hivatkozás nélkül. Emellett lesz hivatkozás is a cikkben, arra majd kitérek. De a hivatkozás nélküli állítás például ez: "Semmi meglepő nem lenne abban, ha az imádságban kért szentek, nem beszélve magáról a Teremtőről, legalább olyan erős placebóként működnéne". Ami azért baj, mert ez nemhogy nem meglepő, hanem igazoltan így van. Tehát nem kell itt spekulálni, mert tudjuk, hogy így van. És ha a cikk szerzője ennyit nem tud, minek okoskodik?!
Aztán: "A sokat emlegetett placebojelenségre való mutogatással egy gond van, az viszont elég jelentős: arról sem tudjuk igazából, hogy hogyan is működik." A cikk írója, Mr. vagy Ms. Anonymous egy kézenfekvő helyen, a Wikipédián utána nézhetett volna, hogy ekkora állítás előtt mit kellett volna végigolvasnia.
A másik dolog, hogy még ha halvány lila dunsztunk sem volna, hogy hogy működik a placebo effektus, de tudjuk, hogy működik, és erre erős igazolásunk van, akkor nem látom, hogy miért is volna akkora baj, hogy nem tudjuk a hatásmechanizmust. Persze szép volna tudni, de a cikkben a kérdés úgy vetődik fel, hogy az ima csak placebóként működik. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy hogyan.
A cikk közepén van egy jó hivatkozás, a Baylor Egyetem egy nagy tanulmányárahivatkoznak. Még az interpretáció sem rossz, mert kiemelik, hogy például a büntető istenben való hit betegít, és a segítőkész istenben való hit gyógyít. A vallás egésze természetesen mindkettőt tartalmazza, és így nem lehet azt a konklúziót levonni, hogy a vallás összességében gyógyít. A cikk címe csak az érem egyik oldalát emeli ki, ez pedig azért félrevezető. Sokan nem olvassák el a cikket, és felületes benyomás alapján ítélnek, például a cím, vagy pár sor alapján.
Aztán van egy hivatkozás egy NY Times cikkre, amely egy részrehajló, antropológus (nem pont szakember!) komolytalan cikke. Erősen vélemény jellegű. Például azt állítja, hogy heti egyszeri templomba járás hasznos, holott a Baylor Eegyetem felmérése pont azt mutatta ki, hogy az ilyen közepes intenzitású hit a legrosszabb pszichés betegségek szempontjából. A NY Times cikkének többi része spekuláció, visszatér a "nem ismerjük a placebo effektus hatásmódját" állítás. Valószínűleg innen vette az indexes "újságíró" a maga állítását.
És ha már felmérések vagy vélemények, cikkek és könyvek ellentmondásosságáról szólok, akkor korábban beszámoltam egy könyvről, amely szintén sok vizsgálat eredményét foglalja össze úgy, hogy a vallás összességében nem boldogít, hatásai vegyesek, bizonytalanok, ellentmondásosak. Én azt mondanám, hogy láthatóan a kezdeteknél tart ez a tudomány, és láttunk már olyat, hogy egy felmérés ezt mutatott ki, egy másik meg mást. Meg kell itt még várni azt, hogy sok, sokkal nagyobb populáción végzett kísérlet kezd szignifikánsan valamit mutatni, és a meta-tanulmányok ezt a tanulságot leszűrik.
Van még egy hivatkozás egy Harvardos vizsgálatra, amely az istenhit és a pszichoterápia hatásosságának összefüggését mutatja ki. Ez nem olyan nagy populáción történt, de akár igaz is lehet, itt ugye a placebo hatást nem zárták ki. Könnyen elképzelhető, hogy a pszichológusba vetett hit gyógyított, nem az istenbe vetett hit, és hogy a kettő összefügg: aki istenben tud hinni, az könnyebben hisz a pszichológusban is.
Az Indexes cikk további része már csak spekuláció, különféle programokról, eredmény és arra való hivatkozás nélkül. Az egyetlen ellensúlyozó dolog, hogy a fejezetcím: "istenfüggőség", ami azt sugalja, hogy a függő betegeket rászoktatják egy kevésbé veszélyes függőségre. Hogy valóban kevésbé veszélyes, az erősen kétséges.
