ateista

Az elmúlt hónapokban két országból is hírek érkeztek arról, hogy buddhisták muszlimokat üldöznek. Ezek közül a burmai eset volt a súlyosabb. A hírekről a BBC is beszámolt, én is főztem hozzá kommentárt. Ezek után érdekes meglepetésnek találtam, hogy a BBC-n magán olyan cikk jelenhetett meg egy oxfordi történésztől, bizonyos Alan Stratherntől, amely szintén túl megy magukon a híreken, észreveszi, hogy van itt egy elég nagy bökkenő: a buddhistákról eddig Európában olyan kép volt, hogy ők a legbékésebb vallás képviselői. Akkor mi ez a vallásüldözés, sőt népirtás tőlük?

Hát mi az, hogy még a buddhizmus is?! Hát ha ők nem, akkor melyik az ártatlan vallás?! Hát nincs ezen a földkeregségen egy ártatlan vallás?! Hát nem nagyon van. És nem véletlenül.

Alan Strathern odáig jut el elemzésében, hogy igaz, a buddhizmus tanaiban békés, jóval békésebb, mint például a kereszténység, amelynek Bibliája tele van erőszakkal, vagy mint az iszlám, amelynek Koránja szintén minimum félig erőszakos és dzsihádra szólít fel. Szóval a buddhizmus a szent irataikban nem ilyen, legalábbis tudtommal és úgy tűnik, Strathern szerint sem. Ő magyarázatképpen odáig jut el, hogy:

"But however any religion starts out, sooner or later it enters into a Faustian pact with state power."

azaz

"Akárhogy is indul bármely vallás, előbb vagy utóbb egy fausti paktumot köt az államhatalommal."

Jó, tehát a minta ez: kezdetben vala a hívők egy csoportja, akik kialakítottak valami közös hitrendszert, és ezt ugyebár vallásnak nevezzük, ha elegen vannak. Ha csak Mari néni privát hisz otthon a miamanóban, azt pszichés betegségnek nevezzük, ha pár százan, akkor azt vallásnak. Ezt nem Strathern mondja, hanem valószínűleg Bakunyin nyomán Sam Harris. És többek között én is.

Szóval miután vallás alakul ki, akkor egyház is szokott belőle alakulni, azaz intézményesül a dolog. Sok embernél ez eléggé szükségszerű. És akkor egyszer csak ez az egyház egészen valószínűleg megköti a hatalommal ezt a paktumot, és akkor onnantól elszabadul a pokol.

Ez a minta szerintem helyes elemzést ad, magyarázza a jelenségek egy jelentős részét, de egyrészt nem mindet, másrészt a levegőben lóg. Mert:

1) A vallások sok olyan szörnyűségért felelősek, amit nem a hatalomban követnek el, így például Burmában is katonai diktatúra van, nem egyházállam. Aztán a terroristák is ott vannak, akik közül sokan szintén vallási motivációra követnek el szörnyűségeket.

2) Ennek a parciális mintának is, amelyet Strathern felvázolt, hiányzik az oka. Miért alakulnak így a dolgok?

1) -ből látszik, hogy nem csupán az egyházzá alakult vallással van a gond, és nem csupán a paktummal. A vallások már előtte, illetve a paktumtól függetlenül is veszélyesek, és ami ezt a veszélyességet okozza, talán annak a paktumok magyarázatához is van köze. Nos, mi lehet ez?

A vallással az a baj, hogy szervezett hit. A hittel pedig az a gond, ami az alapja: elfogadni valamit igaznak empirikus-logikai igazolás nélkül. Az empirikus-logikai igazolás elvetése az, ami miatt a hit erős, kontrollálhatatlan ideológia. A hittel, mint olyannal van gond, azaz minden erős ideológiával gond van, legyen szó nácizmusról, kommunizmusról, vagy bármiről.

Az empirikus-logikai igazolást nem elfogadó ideológiák erősek, mert ha nincs ilyen korlátozó elv, akkor erős dolgokat lehet hinni, ha nincs ilyen elv, akkor a dolgot hinni kell, hiszen racionális indok nincs. És ez a hit erős. Ha nincs empirikus-logikai igazolási elv, akkor a hit kontrollálatlan lesz: az egyik hívő semmivel nem tud igazán érvelni a másik hívő "eretneksége" ellen, és vice versa. Ha pedig nem tud érvelni, akkor abból inkvizíció, terrorizmus és vallásháború lesz.

Miért van az, hogy ezzel párhuzamosan a vallások általában ehhez a paktumhoz jutnak el a hatalommal? Megint csak azért, mert hitről van szó. Azért, mert az empirikus-logikai igazolás elve nincs meg. Emiatt:

A) A hit mindenképpen sok egyházra szakadozik, és még ha lesz is olyan egyház, amelyik nem alkuszik, lesz másik, aki igen. És ez a másik egyház fog hatalmas lenni.

B) Mivel a hit elvtelen, ezért a hatalom mindenfélét ki tud hozni belőle: Pál Jézus tanaiból kiváló államvallást hozott ki a Római Birodalomnak. Csak megfelelő tehetség, aljasság és rosszindulat kérdése. A burmai szerzetes, Ashin Wirathu pedig simán kihozta a buddhizmusból a muszlimok üldözését. És az dobja rá az első követ, aki az empirikus-logikai igazolást mindenhol elengedhetetlennek tartja! (gy.k. a hívők nem tudnak mivel jönni ez ellen, csak a tudományos gondolkodású emberek). Az empirikus-logikai igazolás által szabályozott tudományból például egy uralkodó nem hozhat ki akármit. Tulajdonképpen semmit nem hozhat ki magának.

C) A hatalom azt gondolja, kiválóan fog tudni halászni a zavarosban, és a maga igényei szerint kontrollálja a kontrollálatlan hitet. És igazuk is van, legtöbbször ez sikerül. Igaz, időnként kell egy kis inkvizíció, de a hatalom pont ezt meg tudja tenni. Az empirikus-logikai elv által irányított tudományt meg kell erőszakolni ahhoz, hogy ugyanezt végig lehessen vinni. És az összes tudós tudni fogja, itt nem az egyik tudományt, hanem a tudományt erőszakolták meg. Hogy ami befeküdt a hatalomnak, az már nem tudomány, mert megszegte az alapelvet: az empirikus-logikai igazolás elvét. Ez a különbség például Liszenko és Raszputyin között: Raszputyin vallásos vezető maradhatott, Liszenko senki szemében nem volt már tudós.

D) Egy első ránézésre független tényező: a vallások sok erkölcsi előírással jönnek. Ezekre is igaz, hogy lehet őket nyújtani, toldozni-foldozni. De ez sem független dolog: a normális dolog az etikai témában az erkölcsi relativizmus, amely felismeri, hogy az etikai kérdések nem objektívek, tehát nem lehet empirikus-logikailag kezelni őket. Ennek pedig szigorúan logikus következménye, hogy az ember akkor nem akar előírni másoknak semmiféle etikai előírást (kivétel a demokratikus konszenzus, amikor egy közösség magának írja elő bizonyos minimális szabályrendszert egy társadalmi szerződés alapján). Namost mivel a vallások nem képviselik az empirikus-logikai ellenőrzés elvét a dolgok igazságának eldöntésében, ezért ők azt is hiszik sok más mellett, hogy van objektív etika, amely igaz, amelyet elő lehet írni annak a nyomorult alattvalónak. És pluszban még azt is hiszik, hogy ez az erkölcs azért igaz, mert istentől származik. Ami akkor is tévedés lenne, ha lenne isten: akkor sem volna igaz az az erkölcs, amelyet ő óhajt, hanem csupán egy óhaj volna.

Hát itt van kérem, az nem úgy van, hogy ezek a jóravaló, ártatlan, helyesen cselekvő hívők ezek néha véletlenül inkvizíciót kezdenek el csinálni, meg terrorizmust, és sokszor paktumot kötnek a hatalommal, és elkezdik üldözni az eretnekeket, más vallásokat. Nem, ez nem véletlen. Ez egy minta, amely a hitből magából fakad.

Kár, hogy Alan Strathern mindebből csak a végét látja.

Egyik kedvenc témám a buddhizmus negatív oldalának bemutatása, melyhez nemrég ismét két hír jött külföldről. Az első a "jó öreg" burmai iszlámüldözésről szól. Így nem is újdonság: Burmában továbbra is a buddhisták vannak többségben, továbbra is irtják az iszlám híveit, éppen csak egy új képet kaptunk egy (valójában több) felgyújtott mecsetről. Semmi újdonság: business as usual. A buddhizmus már csak ilyen, legalábbis ott, ahol hatalmon van.

Néhány részlet, amelyet én ebből a hírből tudtam meg. Az szilámüldözésben fő szerepe van az ú.n. 969 imamozgalomnak, melyet Buddha fő tanításáról neveztek el így. Tehát nem arról van szó, hogy a valakik írtanak valami népet, és mellékesen buddhisták, nem, a dolog a szerzetesektől, a vallásból indul ki. Buddha tanításaiból eredeztetik. A templom ellen három buddhista szerzetes vezette a népet.

A második hír különösen akkor kap jelentőséget, ha erre az elsőre valaki legyint, és azt mondja, ugyan már, Burma egy speciális ország, nagyon beteg állapotban, hát előjön az ilyen.

Szóval a második hír Sri Lankáról jön, ahol szintén buddhista szerzetesek és szintén muszlimok ellen randalíroztak. Kővel kiütötték a biztonsági kamerát, és tönkrezúztak egy muszlim üzletet. Itt is a szerzetesek vezetik a mozgalmat, tüzelik a népet, és az incidensek visszatérőek, lehet, hogy súlyosbodni fog a helyzet.

Közben Bangladeshben, ahol a muszlimok vannak többségben, háborús bűnös, iszlamista párt küzd a "jogaiért", és mások elnyomásáért az állam és mérsékeltebb muszlimok ellen. Az iszlám eme agresszív arcát Magyarországon is jól ismerik. Itt az az érdekes, hogy az elnyomott iszlám és az elnyomó iszlám földrajzilag milyen közel kerül egymáshoz, és egyidőben. Azt is lehet sejteni, hogy a világnak ez a sarka esetleg egy nagy vallásháborús tűzfészekké válhat.

Minderről Magyarországon azért fontos hírt adni, mert "messziről jött ember azt mond, amit akar" alapon itt nyugaton a buddhistákról más a kép. De ugye azért mégsem mondhat ma már a messziről jött ember se akármit, mert van az internet, és a valós hírek hamar utolérik a sánta kutyát. Amit a naiv hívő bevesz, mert hát eleve olyan a természete, azt azért a kritikus gondolkodásúm tájékozott ember nem.

De nem csak arról van itt szó, hogy a távoli, naiv hívőt meg lehet vezetni. Van itt egy másik jelenség is. A vallások általában valóban kettős természetűek. A legtöbb vallásnak van békés arca, és van agresszív arca is. És a kettő váltakozása nem is olyan esetleges.

A hírekben kulcsfontosságú az, hogy ezekben az országban a buddhisták többségben vannak, hatalmon vannak. Ezért agresszívek. Nyugaton pedig azért békés a buddhizmus, mert itt nincsenek többségben. Azt mondtam, jellemző ez minden vallásra. Igen, az iszlám kettős arca egészen heves és aktuális vitákat vált ki szerte a világban.

És a vitát így el sem lehet dönteni: ugyanis a Koránban valóban vannak agresszív szúrák, és békés szúrák is. A békés szúrákat Mohamed Mekkában íratta, amikor kisebbségben volt, még csak bimbózott az új vallása. Mohamednek egyszer menekülnie kellett, és még kopt keresztényeknél is bujdokolt. Természetesen Mohamed ekkor is békés volt. Amikor aztán Medinában megerősödött a hatalma, akkor onnan kezdődött az agresszív korszak, a dzsihád.

És végül a keresztényeket se hagyjuk ki! Amikor Rómában az oroszlánok elé vetették őket, akkor természetesen a békét papolták. De amikor a középkorban hatalomra jutottak, akkor már az inkvizíció és a keresztes hadjáratok lett az eredmény. Ma, amikor ismét visszaszorítottuk a hatalmaskodásukat, amikor egyre kevesebb a befolyásuk, akkor ismét elkezdtek békések lenni.

De a történelem, és a világhírek emlékeztetnek minket arra, hogy nálunk nyugaton csak azért békés a vallás, mert nem hagyjuk, hogy hatalmon legyenek, mert szekularizmus van. Ez a szekularizmus teszi békéssé a vallásokat, csak ez az, ami féken tartja őket, és amint borul a szekularizmus, ismét valamelyik agresszívvá váló vallás önkényében élnénk. Ezért fontos a szekularizmus, és ez még a különböző vallásoknak is jó, mert egy agresszív vallás általában sok másik vallás kárát jelenti.

Ez pedig azt is jelenti, hogy amíg a vallás jelentős, addig az agresszió mindig is benne lesz a pakliban. Nem lehet kiküszöbölni, az agresszió a hit, mint olyan szükségszerű részleges következménye. Értve ezalatt, hogy a feltételektől függően szükségszerűen ez is kijön. Mert amíg a vallás jelentős, addig valamelyik vallás hatalmon van, és szinte mindegyik vallás hatalmon van valahol. Naiv elképzelés, hogy a vallást valami szellemi eszközökkel, megtisztítással, őrködéssel, vagy az igazi hittel meg lehet javítani. Naiv azt hinni, hogy valahogy, sok szeretettel, sok papolással elérhető, hogy a vallásból csak a jó oldal jöjjön ki. Nem lehet. A vallással csak akkor nincs gond, ha nem jelentős. Még egyszerűbben: ha nincs.

Persze, egymásnak lehet ugrasztani embereket más alapon is, de nincs olyan "fantasztikusan" eredményes eszköz, indok, vagy ürügy, mint a vallás.

***

Amikor az ember vallásokról vitázik, és általánosítani próbál, hogy minden vallás rossz, tehát maga a hit a rossz, akkor az egyik leggyakoribb ellenpélda a buddhizmus szokott lenni. Ugye nehéz letagadni a kereszténység bűneit (inkvizíció, pedofília,...). A hírekből szinte mindenki ismeri az iszlám bűneit (terrorizmus, szélsőséges elnyomás egyes vidékeken, nők elnyomása,...).  A különféle nem monoteista vallások általában kisebbek, de itt is mindenki ismer negatív eseteket, vagy el tud képzelni ilyeneket, meg ezek ugye eleve nem a jóságos, és szerető istenről szólnak, hanem kézenfekvő módon eleve egymással harcoló istenekről, tehát eleve nem lehetnek a világra boldogságot és békét elhozó ideológia jelöltjei. Nem is nagyon aspirálnak erre. Ezek a politeista vallások a monoteista hívők számára eleve a régi, történelmi korok realitásait tükröző, nevetséges, emberi, túlságosan is emberi vallások. Nekünk persze a monoteizmus is egykutya.

A buddhizmus azonban látszólag egy furcsa eset, kivétel, egyedi vallás. Ugyan a politeista hinduizmusból gyökerezik, de egyetlen igazi prófétája, kimagasló alakja van, aki a vallás elvont abszolút jellegét kidomborítja, és ezzel már-már monoteista vallásnak számít. Buddha végül is a buddhizmus egyetlen istenfigurája, különösen ahogy az a nyugati kultúrába eljut. El lehet képzelni, hogy Ázsiában a buddhizmusnak sokkal hangsúlyosabb a politeista, pogány jellege, amelyről az előbb azt mondtam, hogy még egy monoteista, nyugati hívőnek is megmosolyogtató. De ahogy azt a nyugatra eljövő buddhista tanítók tolmácsolják, az a buddhizmus-kép mindjárt több tiszteletet ad, mondom, sokszor még akár a kereszténységnél is szentebbé magasztosul. Messziről jött ember, ugye azt mond, amit akar. Csak hát modern korunkban már itt az Internet, szóval mégsem. Ma már nehezebb beadni az embereknek a vallásos marhaságokat is, és egy vallásról szóló feltupírozott képet is. De mi nem hátrálhatunk meg holmi elhibázott udvariaskodásból, nem szabad a buddhizmust sem szent tehénnek tekinteni.

Pont ezért is fontos egy kicsit figyelni bizonyos hírekre a világról, melyek a napokban például arról számolnak be, hogy Burmában (Myamar) buddhisták és muszlimok csaptak össze. Sok tucatnyian haltak meg, még többen sérültek meg, sok ezreknek kell menekülniük, semmisül meg az otthonuk. Nem kicsinyes dologról van tehát szó, minimum a koptok irtásához hasonló, durva jelenségről. Az összecsapásnak tartós zavargás jellege van, régi történet, nem most kezdődött, és vélhetően nem is most fejeződik be.

Burma, mint tudjuk, egy zárt, diktatórikus ország, és emiatt nem sok hír szivárog ki onnan. Körülbelül úgy titkolhatják, mint a szovjetek az ukránok irtását. A hatalom nyilván nem a muszlim oldalon áll, de nem is szereti, ha az országban bármiféle zavargás van, legfeljebb kicsit szemet huny egy kis népirtás felett.

A két fél tehát az iszlám és a buddhizmus. Mint mondom, nem sok részletet lehet tudni, de egy kicsit utána lehet járni más nyelven hozzáférhető hírekben, és annyi biztosnak látszik, hogy mindkét fél durván benne van az erőszakban. Egyik sem passzív, egyik sem szenvedő. A buddhisták már csak azért sem, mert ők vannak abban az országban többségben, és a muszlimok tulajdonképpen az elnyomott kisebbség. Amiből nem következik, hogy ne lennének agresszívek. Ha egy kicsit nézegetünk, a képeken ugyanolyan hétköznapi, tuskó embereket látunk, amilyenek a világon bárhol vannak, bármely vallásban.

Ahogy felvázoltam, az iszlámot a terrorizmus, a Talibán, Irán és hasonlók után nem nagyon kell ekéznem. A cím, és a hangsúly éppen ezért a buddhistákon van itt. És fel lehet vetni, hogy Buddha békés tanításainak mi köze ehhez az erőszakhoz? Hát Jézus sokszor békés tanításának mi köze az inkvizícióhoz? Nos, a vallásban ilyen dolgok is előfordulnak, a szentírások homályos fogalmazása, ellentmondásossága miatt, és mert a hitben eleve nem az empirikus-logikai módszer a lényeg. Ha a szentháromság illogikus marhasága belefér, akkor a békés Buddhától eljutni a muszlimok irtásáig igazán semmisség. Ez is belefér abba a bizonyos nagy ugrásba, amelyet a hívő tesz meg, amikor a józan észből a hitbe ugrik.

Eközben egyáltalán nem kell egyik oldal pártjára sem állnom, nem kell igazságot tennem. Leginkább azért, mert ateista szempontból mindkét félen kívül állhatok, és mondhatom, hogy lám-lám a vallás. És itt lám-lám még a buddhizmus is. De mit is jelent ez a lám-lám egész pontosan? Nyilván nem arról van szó, hogy csak a vallás a hibás, a konfliktus két fele etnikailag és nyelvileg is különbözik. Lehet mondani, hogy a bevándorlással van a  gond, de a hírek szerint azok a muszlimok részben egészen régóta ott vannak Burmában.

A világban fellelhető összes eset, a történelemből közelmúltból és jelenből összerakható hírek azt mutatják, hogy az ilyen villongások mögött ugyan legtöbbször etnikai, nyelvi különbségek is vannak, és persze a politika, különböző érdekek is szerepet játszanak, de van pár eset, amikor a vallás negatív szerepe nagyon egyedüli (szunita-siita ellentétek), és az, hogy a vallás szinte minden ilyen konfliktusban jelen van, jelzi, hogy a vallás ha nem is egyedül bűnös, de egy roppant durván negatív elem. A történelmi bizonyítékok tömege lesújtó (the sheer volume of historical facts:), és nem nagyon lehet ártatlan vallást mondani.Fel kéne már ocsúdni végre, meg kéne már látni ebben az óriási mintában az összefüggést! Az összefüggést, amely logikai szempontból is ésszerű. Ma már szinte bűn, vakságnak mondható, hogy ezt nem akarja a világ nagy része észrevenni.

Ha nem volna vallás, sokkal sokkal jobb lenne a világ, sokkal kevesebb ilyen eset volna. Persze, egymásnak lehet ugrasztani embereket más alapon is, de nincs olyan "fantasztikusan" eredményes eszköz, indok, vagy ürügy van, mint a vallás.

Az egyébként is kicsinyes védekezés, hogy más negatív dolog is van a világban, hunyjunk már szemet a vallás felett! Az pedig szintén, hogy a vallásnak pozitív oldala is van, mert ahogy azt már sokszor kifejtettem, ha egy eszköz pozitív eszközei kevésbé negatív eszközökkel helyettesíthetőek, negatív hatásai azonban elkerülhetetlenek, akkor nem értelmes alkalmazni ezt az eszközt.

És mivel a vallás erre ennyire nagyon alkalmas, ezért az indok vagy ürügy kérdésén nem is kell annyira lovagolni. Inkább elgondolkodni, miért is alkalmas ennyire?!

Azért, mert a vallás, és itt már a hitre is általánosíthatunk, lényege az, hogy dogmákat fogadnak el, és azokat nem kell igazolni. Ezért valóban a valóságtól függetlenül, könnyedén manipulálható, kezelhető, exportálható, importálható.

Például: nehéz bőrszín alapján összeugrasztani két sötét bőrű népet. Mert hát "akinek szeme van, mindenki lássa." Nehéz nyelvi alapon összeugrasztani két azonos nyelven beszélő népcsoportot. Mert hát, "akinek füle van, hallja". Ellenben tényektől függetlenül marha könnyű két vallás alapján egymásnak ugrasztani két azonos etnikai és nyelvi gyökérrel rendelkező népcsoportot, mint például szunitákat és siitákat, katolikusokat és protestánsokat, ortodoxokat és nyugati katolikusokat. Hiszen pont az a  lényeg, hogy nem látható, nem hallható, nem érzékelhető, nem mérhető, nem megfigyelhető, nem igazolható, nem ellenőrizhető baromságokon alapul.

A genetika és a nyelv sokkal nehezebben manipulálható, a vallás viszont fantasztikusan kezelhető fegyver. Mert a nem ellenőrizhető dolgok lényege, hogy úgy csűröm-csavarom, ahogy akarom. Hát ha egyszer a credo quia absurdum a vezérelve, akkor mi állítaná meg a manipulációt?! A legveszélyesebb tehát a vallás.

A nagy muszlim zavargások közepette kevés figyelmet kapott egy kis hír a Dalai Lámáról, aki egészen megdöbbentően a vallások szerepét jelentősen csökkentő nyilatkozatot közölt a Facebookon. A mai média működését leplezi le, hogy ebből lett a hír, holott ez egy könyvből vett részlet. A könyve megjelenésekor, és a nyilván megjelent könyvismertetésekkor nem vertek ekkora port, de egy Facebook post, na az már igen!:)

Az idézet ugyanakkor tényleg összefoglalja a lényeges gondolatot:

"All the world's major religions, with their emphasis on love, compassion, patience, tolerance, and forgiveness can and do promote inner values. But the reality of the world today is that grounding ethics in religion is no longer adequate. This is why I am increasingly convinced that the time has come to find a way of thinking about spirituality and ethics beyond religion altogether."

azaz:

"A világ összes vallása képes belső értékek erősítésére a szeretet, együttérzés, türelem, tolerancia és megbocsátásra való fókuszálásukkal. De a mai világ valósága az, hogy az etika vallásra való alapozása nem megfelelő. Ez az, amiért egyre inkább meg vagyok győződve, hogy eljött az idő, hogy közösen találjuk meg a valláson túli spiritualitást és etikát."

Ez egyrészt egy olyan nyilatkozatnak tűnik, amely a vallás végének kezdetét jelzi. Egy fő vallási vezető jelentősen visszavonja a vallás szerepét az életünkben. Gyakorlatilag haszontalan hobbivá zülleszti. Lényegében az egyetlen nagy szerepet veszi el, amelyet még mindig tulajdonítanak neki: az erkölcsi nevelés szerepét. Ha megnézzük, hogy ma Magyarországon az egyház, a jobboldal, a hatalom milyen ideológiát nyomat, akkor talán nem kell tovább magyaráznom.

Ez pedig ahhoz hasonló, mint amikor Gorbacsov elkezdte a glasznosztyot. Látszólag reform, de olyan változás, erózió, amely óhatatlanul a bukáshoz vezetett. A különbség annyi, hogy a Dalai Láma bár tekintélyes vallási vezető, de még a buddhizmus irányítása sincs a kezében. Szóval nem tudom, valószínűleg olyan hírtelen, mint a kommunizmus még a buddhizmus sem fog ettől most összeomlani. Sajnos.

De nézzük az idézetet, amelyre mi ateisták azt mondhatjuk, hogy szép, szép, de ez csak az első lépés, ennél sokkal tovább is lehet menni! Miért?

Először is, ismerjük fel, hogy abban, amit a Dalai Láma mond, az égadta világon semmi új nincs.  Az etika megalapozásának nagyon sok filozófiai iskolája volt és van, ezek közül csak nagyon kevés hagyatkozik istenre vagy vallásra, és gondolja azt, hogy valami isten vagy más vallásos dogma alapja lehet az etikának.

A napokban Diderot filozófiájával foglalkozom, aki Shaftesbury munkáinak fordítója volt, és filozófiája sokat merít Shaftesbury filozófiájából. Ez a Shaftesbury már a XVII. században olyanokat mondott, hogy (i) az etika független a teológiától, hogy (ii) van egyfajta természetes etika, amely az emberből magából fakad, és hogy (iii) a helyes etika az érzelmek ész általi megfelelő egyensúlyozásából fakad. Szögezzük le, Shaftesbury hívő volt!

Azóta számos nagy etikai irányzat van sokféle variációban, és aki kicsit is olvasott ezekről, annak nem meglepő, hogy ezen iskolák nagy része istentől teljesen függetlenül beszél az etikáról. Én ebben a témában nem rendelkezek nagyon részletes ismeretekkel (A Dalai Láma léthatóan még ennyivel sem), és nem is akarok most egy nagy, átfogó elemzést adni. Nincs is erre szükség. Csak utalnék arra, hogy a Dalai Láma mennyire spanyolviaszt talált fel, és hogy minő abszurdum, a világ ott "fetreng a lábai előtt", csak mert ő a Dalai Láma, és most elismételt egy közhelyet. Kb, mintha arról írnia, hogy a napokban járt a városban, és jé, nemcsak a Tescoban lehet vásárolni.

A Dalai Láma ráadásul nem ilyen elméleti megfontolásokra hivatkozik, hanem inkább praktikusakra. Azt mondja, hogy a globalizált világban a vallások túlságosan regionálisak. A Dalai Láma, egy tibeti enklávéből Indiába menekült ember, aki sokat utazik nyugatra, ahol rajonganak érte, ráébredt, és ez jó, hogy a világlátása során legalább erre ráébredt, hogy a demokrácia, a nyugati felfogás, a felvilágosodás, a racionalizmus és a szekularizmus valahogy sokkal általánosabb, meggyőzőbb világszemléletek, és nagyobb esély van, hogy ezen az alapon lehet olyan nézeteket kifejteni, amelyek a világ nagy részét egyesíthetik, amelyet közösen el lehet fogadni, amelyek eladhatóak, legalább az értelmes embereknek. Amiről beszélek, az a felfogás ugyanis Japánban, Indiában, Kínában is meghatározóvá válik, még ha sajátságos módokon is.

Ezzel szemben a vallások megosztják a világ embereit, és a legnagyobb vallások is tulságosan helyi jelenségek. Mi persze erre azt mondjuk, lám-lám, a vallások ezen diverzitása, és az, hogy az égadta világon nem tudnak mit kezdeni egymással, legfeljebb vallásháborúzni, nagykövetségeket rombolni, robbantgatni, és hasonlók, azt demonsrálják, hogy a vallás, mint olyan, mekkora baromság. Elvégre arról van szó, hogy a világban az emberek azt hiszik el, amit éppen beléjük plántálnak, mindenféle kontroll nélkül. Télapó, fogtündér, stb. Csak istenről elfelejtették megmondani, hogy az is csak gyerekmese volt. És persze a világ különféle helyein különféle dolgokat plántálnak a gyerekek fejébe, és aztán legtöbbször gondolkodás nélkül azt hiszik egész életükben. Na jó, a télapóval ellentétben óriási ipar alapult arra, hogy istenben miért is higgyenek mégis. Bizonyos kivételektől eltekintve, amikor ide-oda megtérnek emberek, az a jellemző, hogy egy bizonyos, teljesen esetleges, furcsa dolgot hisznek.

Nézzük ezt a természetes etikát! Fontosnak tartom ismét leszögezni, hogy az etika alapvetően szubjektív, és emiatt nem igazság kérdése. Erről már sokat írtam. Ha tehát valaki azt gondolja, hogy márpedig az az etikus, hogy össze-vissza hazudozzon, akkor mi ez ellen semmiféle objektív érvet nem tudunk felhozni, mert nem igaz, hogy a hazugság per se bűn. Tudunk praktikus érveket felhozni, hogy a "hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát", és hasonlók, amelyre azonban a mi emberünk szintén vállat vonogathat, mert lehet, hogy őneki nem azok a szempontjai az életben, mint nekünk. Ízlésről márpedig vitatkozni hülyeség. Tehát szögezzük el, nincs igaz, nincs egyetlen helyes etika!

Mégis, ezen a praktikus szinten megállapíthatjuk, hogy nagy vonalakban van egy bizonyos természetes etika, melyet az emberek többsége elfogad, amelyek törvényekben is megnyilvánulnak, például a Dalai Láma által is emlegetett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában. Olyan intellektuális elvek mondjuk abban sincs, hogy ne hazudj, és ne fogadj el igazolatlan dolgokat létezőnek! Az ilyenekről valahogy jellemzően megfeledkeznek.

A Dalai Láma azt mondja, hogy nem elég a jog, kell ez a közös, világi erkölcs. Én azt mondanám, hogy nem kell ezt ennyire túllihegni! Az a közös természetes erkölcs, amelyben meg tudunk egyezni, és közös törvényekben nyilvánul meg, szerintem elég, és nem szabad ezen nagyon túl menni, és misztifikálni a dolgot!

Nem kell annyira túllihegni a dolgot, ahogy például Sam Harris teszi. Úgy tűnik, Sam Harris és a Dalai Láma itt összeérnek, és azt kell, hogy mondjam, nincs igazuk, ez már túlzás. Túlzás Sam Harris ama állítása, hogy tudományos alapon egy teljes etikát le lehet fektetni. Csak nagyon vázlatosan, nagyon leíró módón lehet megállapítani bizonyos közös jegyeket.

Mert nem tetszik nekem ebben a nyilatkozatban és Sam Harris szühasználatában sem a "spiritualitás" szó. Arra jó, hogy misztifikálják, elmossák a dolgokat, és a visszacsempésszék az etikába a miszticizmust. Pedig nem kell, nem kell valami nagy, misztikus alapját keresni a természetes etikának, adódik ez magától. Egyszerűen meg kell figyelni, milyenek az emberek, mi adódik a genetikai örökségünkből, életmódunkból. Mert ebből adódik, hogy mit tartunk etikusnak: azt, ami számunkra, illetve társadalmunk számára jó. Az egyedi és a csoportszelekció alakította ki azt a vázlatosan közös természetes etikai felfogásunkat, annak felel meg. És ismétlem, ez szükségképpen nagyon vázlatos, és nem mindenkire érvényes.

Azon sem kell szerintem erőlködni, hogy ezt a közös alapot erőltetve tágítsuk, mélyítsük, erősítsük. Elég erős, mély és tág az már. Valamiféle nagy spirituális mozgalom óhatatlanul ilyen erőltetett marhaságba torkollna, mégpedig a racionalitás róvására. Amire inkább törekedni kell, az az, hogy az emberek tudatosabban, racionálisabban kezeljék ezt a természetes etikát. Az emberek különféle érzelmeivel szerintem nincs nagy gond. Ha nem volnának buta ideológiák, mint a vallások és szélsőséges politikai ideológiák, akkor olyan óriási gond nem lenne az emberekkel általában (most az egyedileg megzakkant bűnözőktől eltekintve).

Nem nagy gond, ha az egyik ember kicsit jobban nacionalista, másik jobban szereti a nőket, a harmadik jobban szeret enni, és a többi, és a többi. Nem a különféle érzelmeinkkel, vágyainkkal, szenvedélyeinkkel van a baj. Az ész, az értelem, ha megvan, ha működik, mindezt harmóniába tudja rendezni, és kezelni tudja úgy, hogy az emberek ne ártsanak egymásnak. Lehet az ember otthon, normálisan nemzeti érzelmű, mérsékelten szexmániás, józanul szerethet enni, ha az eszével tudja, hol vannak a határok, illetve, hogy milyen megoldások vannak az ő speciális mániájának kielégítésére. Semmi baj nincs a különféle szenvedélyes emberekkel, per se. A hülye emberekkel van a gond. Nincs abban semmi nagy baj, ha az embernek van valamiért élnie, és szenvedélyesen odateszi magát a dologért. A megoldás nem a vallás, nem a spiritualitás, hanem az értelem: ennek kell megtalálnia a határokat, egyensúlyokat, kontrollt, megoldásokat, nem pedig valami misztikus dolognak.

A Dalai Láma nyilatkozatában ez az, ami nem tetszik, amire azt mondom, hogy ez csak egy nagyon kis lépés, a felvilágosodás kicsi utánzása. És ezért nem jó az, hogy a spiritualitáshoz ragaszkodik. Illetve az sem, hogy mintha kicsit felfújná ezt a dolgot, hogy kell, egy nagyon erős, közös értékrendszer. Szerintem pont elég jó az, ami például az emberi jogok nyilatkozatában van, és nem a közös etikát kell erősíteni, hanem az emberek átlagos intelligenciaszintjét és műveltségét.

A Dalai Láma lépése szép volt, jó volt, de csak az első baby step. Nem csak a szekuláris erkölcsig, de a szekuláris világnézethez, majd az ateizmusig is el kell jutni!