ateista

Joseph Ratzinger a német parlamentben fog beszédet tartani szeptember 22.-én, németországi látogatása alkalmával. A beszédre a német Keresztény-Demokrata (CDU) Párttól Norbert Lammert hívta meg.

Rolf Schwanitz egyike azon elvszerű embereknek, aki a beszédre nem fog elmenni, sőt, arra szólítja fel a Szociál-Demokrata Pártot (SPD), az egész frakció bojkottálja a beszédet, méghozzá az állam vallási semlegessége nevében. És igaza van. Mit keres a pápa a parlamentben? Milyen alapon beszél ott?

Egy német műsorban a ZDF-en olyan védekezéseket hallottam, hogy mégiscsak egyedi alkalom, hogy a pápa német, és még SPD-beli, katolikus politikus is azzal védte azt, hogy elmegy a beszédre, hogy ebből nem csinálnak rendszert. Mintha a szekuláris elvek megsértése attól elfogadható lenne, ha nem rendszeres. Mellesleg a fene se tudja, amikor így elkezdenek erodálódni az elvek, abból sokszor a végén rendszer lesz.

A zöldek is kritizálják az eseményt, de Volker Beck például megalkuszik azzal, hogy ha már meghívták, elmegy, és tisztelettel meghallgatja a beszédet. Ugyan aggodalmát fejezte ki abban, hogy akkor legközelebb kit is kéne meghívni. Mert ugye ha az állam már összefonódik a vallással, de semleges akar maradni, akkor tényleg, legalább hívjon meg mindenféle vallás képviselőjét. Mondom én. Speciel egy ateistát sem ártana. Teszem hozzá. De a legjobb mégis csak az volna, ha egyáltalán nem hívnának meg senkit. Mi a fene alapja van annak, hogy bárkinek akár csak politikai véleményét is elmondja a parlamentben, nagy tisztelet mellett, csak mert hisz valami furcsa dologban? Miért volna attól fontosabb a véleménye? Inkább kevésbé komolyan vehető. Mondom én. Én ugyan nem adnék olyannak véleményére, aki angyalokban, télapóban és hasonló mesékben hisz.

De a vallási semlegesség, és ezen túl, még a vallás-mentesség a demokratikus állam berendezkedésének bölcs, és alapvető szabálya, ezt katolikusok, és még a CDU képviselői is beláthatnák. Nem tudom, hogy merő önzőségből miért olyan bugyuták, hogy eldobják ezt az elvet. Ha mindenki ilyen bután volna önző, akkor elég hamar leamortizálódik az egész állam.

A zöldek az ellen is felemelik a hangjukat, hogy a pápa elleni demonstrációt nem engedélyezték a brandenburgi kapunál. Ez emlékeztet arra, ahogy nálunk Orbán Viktor befeküdt a kínaiaknak. De ez mondjuk nem ateista téma, úgyhogy erről ennyit. Mindenesetre hallatlan dolog, hogy egy demonstrációt egy ember miatt tiltanak. Aki ráadásul ilyen hülyeségben hisz. Mondom én.

Sajnálatos, hogy Németországban csak néhány párt kevés képviselője lép fel amellett, ami mellett mindenkinek ki kellene állnia: az alkotmányban rögzített vallási semlegesség, szekularizmus mellett.

Ha Magyarországra gondolok, akkor félek, hogy a KDNP is bármikor meghívhatja Ratzingert, Semjéntől bármikor kitelik az ilyesmi. És annak, hogy el is jöjjön, csak az az akadálya, hogy nem megy el akárhova. Azt is sejtem, hogy a Fidesz frakció boldogan asszisztálna egy ilyen szégyenletes dologhoz. Hűségesen tapsikolnának a kutyakomédiához. És attól is félek, hogy nálunk az MSZP-ben és LMP-ben talán senkiben nem volna annyi, hogy elvszerűen felemelje a hangját.

Ahogy végül is kevesen emelik fel a hangjukat az iskolák egyházi tulajdonba való csúsztatása ellen, és a gyalázatos egyháztörvény ellen. Ez utóbbi ellen persze van, aki fel emeli a hangját, mert van sértett. De ha csak elvekről volna szó, érdekek nélkül, akkor nem bízok én abban, hogy a magyar politikában volna egy szemernyi elvszerűség is.

Nem sok idő kell már ahhoz, hogy arra ébredjünk, gyerekeinket csak egyházi iskolába lehet íratni,

***

Az Orbán-kormány egyháztörvényét, amely valójában persze inkább Semjén Zsolt keresztülerőltetése lehet, kritizáltam már akkor, amikor tervezet volt. Azóta élesítették, és pár szót szólnék róla kicsit más megközelítésből, és kicsit élesebben.

Amióta bevezették, a legnagyobb tiltakozást az újságokban én a Metodista Egyháztól láttam, amelyik kimaradt a pikszisből, nem ismerték el igazi egyháznak. A tiltakozás igazából a törvény elveit véve is jogos lenne, hiszen a Metodista Egyház valószínűleg nem jobban bizniszegyház, mint a nyertes egyházak, történelme is van, és bizonyos társadalmi tevékenységet is végez. Tehát a "jó" keresztény-fundamentalista vezetőknek igazából elvben meg kellene, hogy feleljen, legalábbis jobban, mint a Hit Gyülekezete, amely bekerült a pikszisbe.

Én a metodista egyház tiltakozásait a magam módján támogattam, ami annyit jelent, hogy például megosztottam másokkal a hírt. El lehet gondolkodni, hogy egy ateista például jó indokkal teszi-e ezt, és ha igen, miért?

Mint ateistának, természetesen a Metodista Egyház ugyanolyan butaság, mint a többi egyház. Jelentős különbség egyházak között nincs, legalábbis nem érdemes őket rangsorolni, és mondjuk szimpatikusabb, vagy nem szimpatikusabbra osztani őket, mert ehhez képest mindegyik akkora hülyeség, hogy ezek a kis különbségek nem osztanak, nem szoroznak.

Ugyanakkor egy ateista szinte egész biztosan a szekuláris állam elkötelezett híve. És mint ilyen, minden szekularimzust érintő kérdésben egyetért azokkal a hívő emberekkel, akik szintén szekulárisak. Az egyik legismertebb ilyen gondolkodó Gábor György, és azt kell, hogy mondjam, hogy a vallásos szekularizmus az egyike azon ritka vallási jelenségeknek, melyeknél felfedezhető a becsületes gondolkodás, tisztesség, elvszerűség.

Mert ugye mindegyik vallás esetében csábító az, hogy a hívő a vallás igazságát híve, annak egyeduralma mellett egye le a garast, és természetesen amellett álljon ki, hogy az ideális állapot, ha mindenki osztja hitét, és emellett, vagy ebbe beleértve, az állam is az ő hitét támogassa. A szekularizmus tehát egy hívő részéről némi önzetlenséget és megfontoltságot kíván. Bár az is igaz, hogy a kis vallások valószínűleg önzésből vannak a szekularizmus mellett, hiszen nekik érdekük, és jobban járnak, ha az állam vallásilag semleges, mintha elkötelezett lenne, és ezzel együtt valószínűleg valamelyik nagy vallással fonódna össze. Tehát érdekes kérdés volna, hogy például Iványi Gábor egy erősen metodista kormány és egyházállam esetében is kiállna-e a vallások egyenlősége mellett.

A vallások egyenlősége, és a vallási semlegesség, majd a szekularizmus, mint vallástól mentes államiság között van árnyalatnyi különbség. a vallási semlegességet például az alkotmány vallásszabadságról szóló paragrafusa mondja ki. A szekularizmushoz viszont nem véletlenül, az egyház és az állam szétválasztásának paragrafusa is kell, és van is ilyen az alkotmányban. A jövőbe hatályba lépő Tákolmányban is benne lesz.

Ugyanakkor Magyarországon a vallásszabadság és az állam és egyház szétválasztása már rég nem igaz. Már régen csak az alkotmányban lévő üres szöveg, amely a gyakorlatban nem érvényesül.

Először a Vatikáni szerződéssel rendült meg az állam és egyház szétválasztása, és tulajdonképpen az azóta folyó egyházállami építkezés ebből táplálkozik, ebből nőtt ki. Csak azóta az egyház által megszerzett iskolák száma elképesztőre nőtt, az egyházaknak nyújtott többlet-támogatás szintén. A kormányon egy ideje egy kifejezetten keresztény párt van koalícióban, és vallási témákban ők igen nagy teret is kapnak.

Nem sok idő kell már ahhoz, hogy arra ébredjünk, gyerekeinket csak egyházi iskolába lehet íratni, mert mindent elfoglalt az egyház, és oktatás területén az egyházállam kiépült. Ezek után hogyan is remélhetnénk, hogy gyerekeink ideológiailag viszonylag semleges oktatást kapjanak, és hogy hitüket vagy nem hitüket a saját szabadságuk és a családi viszonyok alapján, legalább állami elnyomástól függetlenül választhassák meg?

Nyilvánvalóan a jövőben a vallás Magyarországon terjedni fog. Ugyanis az egyházak hatalmukat és befolyásukat növelni tudják. Gyerekeinkre az oktatásban ráteszik a kezüket, és aztán, ha ez nem volna elég, akkor bizonyára még további "ösztönzése" is lesz a vallásosságnak. Például egyetemi felvételiknél, munkahelyi interjúknál, állami pályázatok elbírálásánál, és hasonló esetekben.

Csak remélni lehet, hogy hosszabb távon a józan ész ezt Magyarországon is túléli. Hogy a vallásos oktatás ellenére lesznek szabadon gondolkodók, ahogy a történelemben mindig is voltak. Csak remélni lehet, hogy minél több gyerek meg fogja utálni a hittanórákat, melyeket rájuk erőltetnek. Csak remélni lehet, hogy a gyerekek az iskolában, vagy más úton mellékesen megszerzett valódi tudás birtokában nevetségesnek fogják találni a hittételeket. Csak remélni lehet, hogy például a pedofil papokról szóló hírek hatására mélyebben elgondolkodnak majd a vallás és erkölcs kapcsolatáról, mint az a sekélyes kép, amelyet hittanórán beléjük akarnak verni.

De mindez csak kis öröm lehet a sok ürömben, mert a 21. században már nem ezeket a harcokat kellene megvívnunk a vallással. A vallásnak a 21. században már legfeljebb a lelki szegények otthonában volna a helye. Azaz társadalmi szerepének és főleg hatalmának rég le kellett volna áldoznia.

Nekünk ateistáknak egy olyan világ, ahol vallás-szabadság van sokkal jobb, mint egy olyan, ahol egyházállam. Pontosan azért, mert a vallásszabadság világában a vallások természetes degradációja zavartalanul folytatódhat. Számunkra elviselhetőbb hülyeség az, ha sok ember sokféle hülyeségben hisz, hiszen ezek inkább kioltják egymást, és egyébként is, már maga a vallások proliferálódása, diverzitása is demonstrálja, hogy hülyeségek.

Számunkra tiszta érdekből jobb lenne egy megosztott állapot, melyben a vallások egymás ellen is harcolnak. Ezért mi szívesen kiállunk a vallásszabadság mellett.

Természetesen azért is, mert jogi szempontból a vallásszabadságban a vallásmentesség szabadsága is benne van. Ha mindenki szabadon választhat vallást, akkor az gyakorlatilag azt is jelenti, hogy szabadon választhat hitmentességet, azaz ateizmust. A törvény minket is véd, nekünk is védenünk kell a törvényt. Mert egy demokráciában mindenkinek egyenlő joga van a hülyeséghez. Semelyik történelmi egyháznak nincs a hülyeséghez többletjoga a többinél.

És ismétlem, emberek, a magyar állam már nem szekuláris, Magyarországon az állam és az egyház már nem működik elválasztva, Magyarországon az egyházállam küszöbén vagyunk. Mert hagytuk, mert engedtük. Ateisták, és elvszerű szekulárisok, és bizonytalan emberek, akik azt hitték, ez nem veszélyes, nincs jelentősége. Most már itt van, sokkal többe fog kerülni helyrerakni a dolgokat.