ateista

Az ateisták egyik kedvenc érve, hogy a vallások annyira különbözőek, olyan mértékben divergálnak, annyira nem tudnak megegyezni egymással és az igazsággal, hogy már pusztán ez is mutatja, hogy a hit nem jó módszer. Mi több, a vallások eme elvi széthúzása a gyakorlatban háborúkba, terrorizmusba és inkvizícióba torkollik. Éppen ezért nagyon is fontos, hogy megmutassuk a buta ateistáknak történelmi példák sorozatát, mely történelmi példák igaz történetéről nem is tudnak ezek a műveletlen ateistákok, mert ők egész nap, orrba-szájba csak a víg tudománytörténetet olvassák, a szomorú valóságról mit senem tudnak.

Kezdjük mindjárt az elején! Már az ókori görögök is... nos, tényleg, ahogy azt tudjuk, az első atomista gondolkodó, Démokritosz is koncepciós bíróság elé idézte az első valamire való tudóst, Archimédészt, akinek végül ki kellett innia bürokpoharát, amiért eretnek nézeteket vallott.

A fényességes középkorban nem ismeretes valamire való tudós, köszönhetően az egyház racionális felvilágosító erejének. Holmi európai tudósocskák valamiféle szextáns-hadjáratot szerveztek az arab tudósok ellen, de ez igazán említésre se méltó, csupán önnön mérhetetlen tudásuktól begőzölt kutatók extravagáns vállalkozásáról van szó.

Aztán, a fényességes középkor után, ahol ilyen tudósocskáknak semmi keresnivalójuk nem volt, a renaissance (pfúj, micsoda megtévesztő elnevezés!) után mindenki ismeri Nikolausz Kopernikusz történetét, aki behívta Lengyelföldre az angol seregeket, és a katonai fölény erejével győzte le a geocentrikus világképet. Tycho Brachét, albioni segítséggel, koncepciós perben küldve a máglyára, amiért férfi ruhába mert öltözni.

Hasonlóan, ismeretes, hogy Newton is máglyára küldte Leibnizet, mivel a naprendszeren kívüli világokról antinewtoniánus eszmékben mert hinni. Leibniz a Campo de Fiori téren égett porrá, akárcsak a nézetei, a newtoniánus fizika ezáltal és csakis ezáltal vált egyeduralkodóvá évszázadokon át.

Később a tudomány vérszomjas, inkvizíciós gépezete már alább hagyott, egyszerűen nem voltak abban a pozícióban, hogy az áltudósok életére törjenek, ezért csakis a cenzúra eszközeivel tudtak küzdeni az áltudományos nézetek ellen. Így kerültek indexre olyan vetélytárs áltudósok könyvei, mint Galilei, Descartes, Hume, Locke, Pascal, John Stuart Mill és mások.

Modern korunkban már a terrorizmus a jellemző harcmodor. A tudomány már nem számolhat régi hatalmával, nem tudja bíróság előtt elítéltetni a másképpen gondolkodókat. Ezért a tehetetlen, kis bosszúszomjas tudósok a terrorizmus eszközeihez fordulnak. Így volt ez például, amikor a Standard Modell hívei két repülőgépet vezettek a Húrelmélet fellegvárának tartott Stanford Egyetem ikertornyaiba. Az összeomló egyetemi épületek alatt sok húrelméletes, de nagyon sok ártatlan, sőt, standard modellt kutató fizikus is életét vesztette. Nehéz értelmetlenebb, barbárabb tettet elképzelni, és ezt a tettet a tudomány motiválta. Közkeletű vélekedés a standard modell hívei között, hogy aki a húrelmélet elleni hadakozásban veszti életét, azt 72 kezdő szexológus doktorandusz lány várja a túlvilágon.

Mindez az aljas háború, inkvizíció és cenzúra volt az egyetlen oka a történelemben annak, hogy a mai, materialista, redukcionista tudomány nyerni tudott: elpusztították, agyonhallgatták, máglyára küldték, megölték a más nézeteken vallókat. Ám a történelemből az alternatív eszméknek is maradt fent némi nyoma, és mi le tudjuk leplezni, hogy a tudomány milyen alantas, nem racionális eszközökkel él önkényuralma és az egyedüli nézet zavartalanságának biztosítása érdekében. A tudomány maga a módszertelenségénél fogva szanaszét ágazna ezer ágakká, csakis a kegyetlen balta vágásai azok, amelyek kegyetlenül lemetszik ezeket a vadhajtásokat, és a tudomány egységességének illúzióját keltik.

De mi, kedves hívő társaim, mi "Á"-t látunk a szitán. Mi meglátjuk a történelemben az ármánykodásokat, minket nem lehet Schmitt Palira venni! Mi leleplezzük a tudomány összes ármánykodása mögött, hogy semmiféle teljesítmény nincsen, szalmakutyákból áll az egész elefántcsonttorony.

Augusztus, szombat este, éjjel, Lindau, Insel, Zeppelinstrasse. Nappal 35 fokos hőség volt, amely napnyugta után is csak alig csillapodott. A szigeten, a belváros kőrengetegében megrekedt a levegő, hiába a Boden-tó vize, nem igazán hűsítette. Minden bizonnyal már túlságosan felmelegedett az egyébként mély és hideg tó maga is. Legalábbis legutóbb, amikor fürödni mentem, már nem éreztem a kellemes hűsítő érzést, amikor úszás után kijöttem a rekkenő, délutáni napfényre. Hasonlóan, a hegyekben, már a kétezresnél magasabb csúcsokon is elolvadta a hó, és a szél onnan se hozhatott frissítő leheletet.

A lakásom ráadásul dél-nyugatra nézett, a falon végig ablakok, és a ház sarkán lévő kis toronyszobácska mint egy prizma gyűjtötte magába a forróságot. Az ablakokat nyitva hagytam, a belváros közepén csak az volt a gond, hogy a szórakozó fiatalok telekiabálták az utcát, egészen hajnali 1-2 óráig is akár. No de hát nem volt jobb megoldás,: nyitott ablakkal, kicsit zsivajban próbáltam elaludni.

A kedves olvasó elgondolhatja, hogy a hőség, a tudatalatti határát birizgáló zaj közepette az ember nem alszik igazán jól, szóval valamikor pár órával később zajokra ébredtem. Valami kapirgált az ablakomon. A sötétben felkeltem, odabotorkáltam, és majdnem szívinfarktust kaptam, amikor egy nagy kalapács repült be az üveget betörve. Nem is kalapács volt, hanem nagyobb, amolyan fejszeféle. Talán egy kovács-kalapács állapodott meg a szilánkok közepette a szőnyegpadlómon. Egy termetes, szakállas ember követte a kalapácsot, és rontott be a szobába a betört, emeleti ablakon át, türelmetlenül fürkészve körbe, nyilván a kalapácsát kereste. Különösebb látványt soha életemben nem láttam még.

Hátrahőköltem, majd kiléptem a folyosóra. Oldalt láttam a másik, nagyobb szobát, ahol az ablakok felől hasonló zajokat hallottam. Először a sötétítő kapirgászott az ablakpárkányra kitett alumínium dobozokon, majd csattogni kezdett, erős szellő támadt, majd kivágódtak az ablakok, és elkezdtek bemászni valamiféle alakok. Jobb oldalt egy indiánszerű figura, tollas fejfedővel és ruházatban. Ahogy megnéztem, rájöttem, nem is ember volt, hanem egy kígyó. A sarokszobában egy kék arcú ember mászott be, és közben különös módon furulyázott. Bal oldalt egy perzsa szakállas ember mászott be, hatalmas szárnyakkal az oldalán, akárcsak valamiféle Ikarus. A hálószobámban a skandináv kovács-alak után egy egyiptomi ember lépett be, azzal a furcsa szakállal az állán. Az összes figura, az összes népnemzeti viseletben oda konvergált a két szoba közötti folyosóhoz, ahol lecövekelve álltam, és csak kapkodtam a fejem jobbra, balra.

Mind az összes rémség suttogott, mormolt: "Engem válassz! Engem válassz!" és megállíthatatlanul közeledett hozzám, mint a zombik a legrosszabb horrorfilmekben. "De hát miért válasszalak téged?!" csattantam fel idegesen, és a kérdést éppenséggel a kalapácsos embernek szegeztem.

"Én vagyok Thor, hatalmas vagyok, és csodálatos erőt adok neked, ha engem választasz" - válaszolta. Ekkor esett le nekem, hogy ezek a kártevők, ezek a férgek, ezek a csótányok itt valószínűleg mind istenek. Csak nehéz felismerni őket, mert az ember nem találkozik velük nap mint nap, és nem látja őket a tévében. A tollas lény valószínűleg a maja Quetzalcoatl, a szakállas valamilyen egyiptomi isten - fogalmam nem volt, hogy éppen melyik -  a furulyás meg indiai - rémlett, nekik voltak ilyen kék avatarjaik - a perzsáról se tudtam pontosan, hogy ki, de biztos az is valami isten. 

A kitört ablakon csak ekkor kezdett el bemászni egy hosszú hajú, homless figura, egy kereszttel a hátán. Na jó, őróla tudtam, hogy ki. Nem is kellett megszólalnia. Még nem is jutott hozzá, mert beakadt a keresztje az ablakba. A többiek viszont annál inkább egymás szavába vágtak.

- "Ha engem választasz, mindent tudni fogsz" - noszogatott Quetzalcoatl, és én meglepődtem, hogy ő a tudás istene, nem pedig valami rémséges dologé. De ez nem változtatott azon, hogy úgy hirtelen őt se akartam választani.

- "Én vagyok a legrégebbi isten mindannyiunk közül, engem válassz, és biztosítom az utadat a túlvilágon!" - mondta az egyiptomi isten, és még ebből sem tudtam meg, hogy ki a halál akar lenni.

- "Én vagyok minden dolgok teremtője, az egyetlen igazi isten, a Teremtő, engem válassz!" - mondta a perzsa isten, és bár a "minden dolgok teremtője" impresszív tulajdonság, mégsem voltam benne biztos, hogy őt kéne választanom. Azért van még pár másik szempont is. És egyáltalán...

- "Ugyan, miért kéne nekem választanom?! Miért zaklattok itt éjnek idején?! Miért nem hagytok békén?! Nem ér ez rá holnapig?!" - fakadtam ki. És akkor az egyiptomi hozzám lépett, kicsit nyugodtabban, mint eddig. Láthatóan a többi isten is elfogadta, hogy ez a kérdés az ő reszortja.

- "Mert reggelre meg fogsz halni" - válaszolt, miközben nyugtatóan a vállamra tette a kezét.

És persze ezen megdöbbentem, elszorult a szívem, hogy akkor most meghalok, "de miért?!", valóban, miért haltam volna meg? Nem volt semmi bajom. A folyosón tovább hátráltam, és az isteneket sakkban tartva beléptem a fürdőszobába.

- "Nem igaz, nem halok meg, hagyjatok békén, nem kell választanom, nem választom egyikőtöket sem" - kiabáltam a sok undok istennek, miközben a hátam mögött ösztönösen kapirgáltam, hogy a kezembe kerítsek valamit, amit fizikailag is nekik szegezhetek. Valami tényleg a kezembe akadt, és azonnal feléjük nyújtottam, mintha az a valami megállíthatta volna őket.

Nem, nem egy fokhagyma-fűzér volt, nem egy ezüst tű, nem egy kihegyezett karó, nem egy kereszt, hanem egy borotva. "Na hát ezt a hajamra is kenhetem" - gondoltam.

De a legnagyobb megdöbbenésemre az istenek arca elborult, eltorzult, sikítozni kezdtek. Aztán szél támadt, de már nem befele fújt az ablakokon, hanem éppen fordítva: kifele. Mint valami gigantikus porszívó szívta ki a lakásomból az undok kártevőket. Nem tudom, hogy ezt mi okozta, mi köze volt a gigantikus porszívónak a borotvához. De az istenek hanyatt homlok menekültek volna, aztán nagyon gyorsan kivitte őket a vákuum az ablakokon. A lakás ismét üres volt, csendes, az üvegszilánkok is eltűntek. Még a levegő is lehűlt. Hamarosan elaludtam.

Reggelre már kellemes hőmérsékletekre ébredtem, és a fürdőszobában, a tükör előtt már csak nevettem a rémálmon. Az arcomra gyorsan szappant kentem az ecsettel. Automatikusan, gondolkodás nélkül tettem ezt, hiszen borotva volt a kezemben. Hogy miért, azt nem tudom pontosan: aznap nem akartam borotválkozni. 

1. ábra a vallások eloszlása a világban országonként ábrázolva

Mi a különös a vallások világtérképén? Persze, ha megszokás szerint nézzük, akkor semmi. Nincs ebben semmi különös, a világban különféle helyeken különféle vallások vannak. De tényleg nincs?! Ez nem különös?! Vessünk a térképre egy pillantást friss szemmel! Mi benne a különös?! Nem gondolok itt valami nagyon nagy dologra. Amire ki szeretnék lyukadni, azt szerintem valahol mindenki tudja, csak azt szeretném, ha nagyon élesen tudatosodna. A térképen az a különös, hogy a vallások nagy foltokat alkotnak a világtérképen.

Ebben persze nincs semmi újdonság. Ennek a cikknek az ötlete egy Dawkins előadás kapcsán született, Dawkins egyik kedvenc témája, hogy ha valaki keresztény országban nő fel, akkor keresztény lesz belőle, ha hindu országban, akkor hindu, ha muszlim országban, akkor muszlim. Nagy valószínűséggel.Amire Dawkins tudtommal nem szokott kitérni, bár könnyen meglehet, hogy valahol ezt is végigelemezte, vagy ha nem ő, akkor valaki más, az a vallások térbeli eloszlásának egészen sajátos jellege.

A pontosság kedvéért azt is meg kell jegyezzük, hogy az 1. ábra a térkép az ateizmust nem mutatja, a vallásokat pedig országonként ábrázolja, az adott országra jellemző vallással jelölve az egész országot. Néhány ország van csak vegyesen kiszínezve. De ha a vallások elterjedését nagyobb felbontásban néznénk, a nagy foltok akkor is meglennének, lennének bizonyos, keskeny átmeneti zónák, és persze minden országban vannak kivételek, tehát lennének nagyon apró kis pöttyök. Valahogy így:

2. ábra: Képzeletbeli vallások mintaszerű elterjedési térképe. Illusztráció.

Dawkins a mémelmélet egyik megalkotója is egyben, de azért a vallásoknál van egy kis specialitás. Három mém térképe akár ilyen is lehet, ha valamiért egyik sem győzi le a másikat, hanem valamifajta egyensúly alakul ki. Egy ilyen egyensúly azonban törékeny lenne, ha nem volna a vallás örökletes is. Nem genetikus öröklődésre gondolok, mert az egyes vallások aligha öröklődnek genetikusan, legfaljebb egy általános vallásosságra való hajlam lehet genetikus. De muszlim, hindu és keresztény gén valószínűleg nincsen. A muszlim, hindu és keresztény, és a többi vallások családon belül, neveléssel öröklődnek, és még ma is ez a legjelentősebb tényező a vallások eloszlásában. Ha ez nem lenne, ha egy teljesen szabadon terjedő mém lenne, akkor könnyedén megborulna az egyensúly, és akár egy világvallás is kialakulhatna, ami egyébként rossz volna, mert felszínes megfigyelő könnnyen összetéveszthetené a tudomány egységességével. Mémek és tudást jelentő elméletek abban különböznek inkább, ahogy időben terjednek, ahogy a tudás bizonyos konvergens és stabilitási tulajdonságokat mutat, amelyet a mémek nem. No és persze különbözik a tudás egy egyszerű mémtől abban is, hogy logikai-empirikus szabályzása van. De ebbe ne menjünk bele, mert a vallás szerencsére nem csupán egy szabadon terjedő mém, és ez még nyilvánvalóbban leplezi le.

Vegyük a másik végletet! Teljesen véletlenszerű tehát nem mémszerű ötletek elterjedési térképe nyilván teljesen véletlenszerű volna. Valahogy így:

3. Ábra: Két véletlen, nem terjedő hóbort mintaszerű elterjedési térképe

Ilyen nem nagyon van, mert mémszerű terjedést szinte minden hóbort mutat.

Ha pedig megnézzük egy tudományos elmélet és egy áltudományos elmélet elterjedési térképét, az valahogy így alakulna:

4. Ábra: Egy tudományos és áltudományos elmél mintaszerű elterjedési térképe

Az áltudományos nézet lehetne a kreacionizmus, az UFÓ hit,  vagy mondjuk a lapos föld elmélete. Mi a különbség tehát a 4. és az 1. ábra között?

1) A vallásokból, mint öröklődéses mémekből több van, és nagy, nagyrészt összefüggő foltokban terjed el, keskeny átmeneti zónákkal.

2) A tudományos elmélet, mint valós ismeretet hordozó elmélet egyrészt az egész világon nagyrészt elterjedt. Az éppen aktuális, még nyitott tudományos kérdések mutathatnak véletlenhez vagy valláshoz hasonló mintákat, de ezek hamar eldőlnek.  A megállapodott tudás korlátját csak a műveletlenség fekete foltjai, és az extrém butaság vörös foltjai képezik. Az áltudományos, piros rész tulajdonképpen nagyrészt a véletlen hóbort eloszlásához hasonlít, mert a hülyeség nagyrészt véletlen. De van azért az áltudományoknak is vallásos jellege, ezért helyenként azért foltszerű jelenségek is vannak, de ezek nem olyan erősek, mint a történelmi vallások foltjai. Ennek oka csak annyi, hogy nem tudtak annyira megerősödni, de valójában teljes átmenet van az áltudomány, ezotéria és a történelmi vallásos szekták között. Ennek megfelelően lehetne a tudománnyal vetekedő több áltudományos elgondolás is, és ez a vallásokhoz hasonlóan több nagyobb foltot is képezhetnének. De a tudomány nagy, kék foltja azért az ábrán egyértelmű különbséget mutat.

Természetesen ezek az ábrák fiktívek, nem tudom sajnos bemutatni a pontos eloszlásokat. Pedig jó ötlet lenne, ha lennének ilyen felmérések, és valaki összesítené, és térképre helyezné az adatokat. Én feltételezem, hogy az olvasó az erről rendelkező ismeretei alapján azért elfogadja, hogy ezek a térképek valószínűleg ehhez jellegében hasonlóan néznek ki. Ennek alapján pedig megerősödik benne a tanulság, amelyet egyébként filozófiai meggondolásból tudunk, hogy míg a tudomány megismerési módszer, addig a vallások csupán egy kulturálisan örökölhető, divergens mémek.

Mielőtt elkezdtem írni ezt a postot, megnéztem az Interneten, nehogy valami közhelyet írjak, és nem, ez eddig még nem jutott eszébe senkinek. Csak ellenkező előjellel. Olyat ugyanis találtam, hogy valaki KRESZ táblákhoz Bibliai igehelyeket keresett, ami nem nagy kunszt, egy akkora és szerteágazó könyvnél, mint a Biblia csak lehet mindenféle táblához valamit találni, bár sok eset így is eléggé erőltetett lett.

No de az, hogy egy-egy KRESZ táblához valaki lazán odaasszociál egy igehelyet, még nem jelent semmit. A Biblia ugyanis igencsak messze van attól, hogy olyan jó legyen, mint a KRESZ. Nem mintha a KRESZ tökéletes volna, de azért egészen jól meghatározza, hogy a közlekedésben mikor mit kell tenni. Ha belegondolunk, akkor ez az emberi társadalomnak egy meglepően jól sikerült alkotása. Nem úgy, mint a Biblia.

Mert milyen is volna a KRESZ, ha olyan lenne, mint a Biblia?

1. A legfontosabb szabályok többször, több változatban volnának benne.
2. Két nagy részből állna, az első rész azzal kezdődne, hogy hogy építette meg hajdan egy mitikus közlekedési miniszter hét nap alatt az összes autópályát, aztán elsősorban bosszúálló rendőrökről, tömegszerencsétlenségekről volna szó, és arról, hogy hogyan üssünk el minél több nagymamát.
3. A második rész nagyobb részt toleráns, békés közlekedésről szólna, csak némi anyázással megfűszerezve. De ez is négy részben és eltérő változatban ismétlődne. Majd következne egy mitikus rendőrfőnök egypár jóindulatú levele a néphez, aztán egy régi sci-fi író utópisztikus látomásai a jövő közlekedéséről.
4. A KRESZ értelmezéséről különböző rendőrségek alakulnának, akik abban sem értenének egyet, hogy az írott szöveg, vagy a szóbeli szabályok a lényegesek, hogy a KRESZ-t milyen nyelven kell tanítani, hogy kell-e rendőrfőnök, hogy melyik rendőrkapitány az országos rendőrkapitány, és hogy vajon a közlekedési miniszter a miniszterelnök fia, vagy vele egylényegű.
5. A rendőrök azon vitáznának, hogy a sebességkorlátokat szó szerint vagy metaforikusan kell-e értelmezni, miközben mindenki azt a sebességkorlátot és úgy értelmezné, ahogy éppen kedve tartaná.
6. Néha kitüntetnék pár igen furcsa vezetőt, akik állítólag két csepp benzinnel vezettek le százezer kilométert, a csomagtartóban élték le életüket, és állítólag egy szál egészségügyi készlettel megmentették egy tömegszerencsétlenség összes halottját. A KRESZ könyv szabályok helyett tele volna ilyen bogarasok történeteivel.
7. Gyorshajtásokért rossz pontokat kapnánk, tíz rossz pont felett pedig a közlekedési minisztérium pincéjében sütögetnék a talpunkat tüzes kerékkulccsal és forró motorolajban, hogy soha többé ne tudjunk a gázra lépni. Állítólag. Mert még senki nem tért vissza.
8. Baleset és szabálysértés nélkül levezetett ötszázezer kilométerért viszont svédasztalos fogadás várna ránk a közlekedési minisztérium padlásán, a fogadási teremben. Állítólag. Mert még innen sem tért senki sem vissza.
9. Mindenki az ígéret földjére vezető útról beszélne, csak a GPS-ben nem volna benne.
10. Különböző országokban különféle szabályok volnának. Míg egyik országban tilos volna disznószállítóval lakott településen belül közlekedni, másik országban ezt nap mint nap tennék. Izraelben tilos volna szombaton vezetni, Szaudi-Arábiában pedig nőknek. (Ja, ezt most is tilos.)
11. A rendőrök sorra buknának le, hogy a rendőrtanonc kisfiúkkal a hátsó ülésen fajtalankodtak.
12. Rendőr csak az lehetne, aki nem tud vezetni, és nem is volna neki szabad.
13. A közlekedési jeleket csak a különlegesen elragadtatott személyek látnák, azok össze-vissza beszélnének róla, de mindenkin számon kérnék a betartását.
14. Minden évben kiállna pár őrült rendőr, hogy az év végén felszedik az autópályákat, és mindennek vége lesz. Aztán a következő évben minden menne tovább.
15. A rendőrök kínvallatás útján szereznék meg a tanúvallomásokat a gyorshajtásokról, és az út oldalán rögtönzött máglyákon (feu-rouge:) égetnék meg a másként közlekedőket.
16. Nagy-Britannia esküdt ellensége lenne a Kontinensnek, sok kamionos hadjáratot vezettünk volna ellenük a történelem folyamán. A jelenkorban pedig terroristákat küldözgetnének a kontinensre, akik felrobbantanák a jobboldalon közlekedőket.
17. A világ összes útján ahol éppen nincs dugó, tömegszerencsétlenségek lennének, vitáznának, anyáznának az emberek, egymást ütnék, vágnák, nyolcféle rendőr jönne ki a helyszínre, és az egész közlekedési rendszer egy nagy káosz lenne.
18. Az autóiskolák tele volnának aggatva Raffaello, Michelangelo, Leonardo és mások által festett oktatótáblákkal, melyek aranyozott keretekben lógnának az aranyozott falakon, oszlopokon.
19. Útdíjat fizetnénk, amelyből soha egyetlen út nem épülne, hanem csak az autóiskolák aranyozására és a rendőrök dőzsölésére menne a pénz.

Az utóbbi hetekben egymásra torlódott egy pár hír bizonyos hitek miatt bekövetkezett egyéni tragédiákról, konkrétan mindhárom hír, amelyre gondolok, gyerekek haláláról, megöléséről szól. Magyarországon természetesen a legnagyobb port házi eset verte fel, amikor egy fényevésben hívő házaspár agyonéheztette gyermekét.

Ennél az esetnél egészen világos az, hogy a fényevő hívőkön kívül mindenki teljesen bolondnak gondolja az illetőket, és tán még egyes fényevők is elgondolkodnak, bár én nehezen tudom megítélni, hogy olyan emberek, akik annyi értelmi képességgel rendelkeznek, hogy ilyenben tudnak hinni, azok ilyenkor min gondolkodnak, annak mi lesz az eredménye, és hogy reagálnak. Más vallások hívőiből kiindulva akár azzal is jöhetnek, hogy a házaspár valamit nem jól csinált, és ha jól csinálták volna, a fényevés igenis működne. Mert igenis Mekka felé fordulva, és a nagyszombat utáni harmadik szökőévben megáldott fény az, amely táplál. Tudjátok, mi jut eszembe erről?

"Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat."  Mt 6:26

Nincs is olyan távol a fényevéstől, nem? Könnyedén születhetnek ilyenből is őrült ötletek.

De nem ez a fő kérdés, amelyet részletezni szeretnék. Az emberek többsége ugyanis a fényevést hülyeségnek, és bolond szektának tartja, és elintézettnek véli a dolgot azzal, hogy ennek nem sok köze van a "normális vallásokhoz", amelyek ilyen butaságokat nem tesznek. Tehát akkor úgy állunk, hogy vannak ezek az őrült szekták és vannak az értelmes vallások?! Tényleg, komolyan?! És hol is van a határvonal?! Miért pont ott?! Hogyan állapítható meg egy hitről, hogy melyik oldalhoz tartozik?

Egyszerűnek tűnő megoldás lehetne az, hogy a történelmi vallások normálisak, azon belül is leginkább a mindenkori hívő saját kis történelmi vallása a legnormálisabb, és az újabb, vagy kisebb kis szekták, azok a bolondok. Egy ilyen felosztásnak ugyan nem volna semmi racionalitása, hiszen a hívők számára hivatkozni is hiba, és a vallás történelmiségére is. Ugyanis mindkettő ismert érvelési hiba, a hívők száma a többségi vélekedésre való hivatkozás egy gyengébb formája, a történelmiség pedig a hagyományra való hivatkozás érvelési hibája.

De szerencsére - vagyis inkább sajnos - a két másik hír még nyomatékosabban mutat rá, hogy ez a felosztás nem működik, hiszen az Egyesült Államokban a hitgyógyítás miatt immár második gyerekét elvesztett házaspár keresztény, a Chilében a saját csecsemőjét élve elégető szekta pedig szintén keresztény, hiszen antikrisztusnak hitték a babát.Valami ilyesmi alapján könnyen el lehet képzelni:

"és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét." Jel 16:2

Az utána leírt sok természeti csapásról nem beszélve.

Szóval ezt nem lehet úgy beskatulyázni, hogy a keresztény vallás az normális, a többi meg tévedés, őrültség.

Valahogy ezek az őrültséget csináló hülyék mindegyik szektában feltűnnek. Tehát ha valaki el akarja választani a normálist az abnormálistól, akkor valami vallástól független kritériumot kell felállítania. Nyilván valami olyasmi lenne ez a kritérium, hogy a fényevés, a hitgyógyítás és a saját csecsemő antikrisztusnak hívése ellent mond ismereteinknek, a józan észnek, a tudománynak. Például ugye minden tudományos tudásunk szerint az emberek nem tudnak fotoszintetizálni, és hát  ha más nem, akkor pont a haláleset is igazolja, hogy nem működik a dolog. A hittel, azaz sok imádkozással és orvosi jellegű beavatkozás vagy kezelés nélküli gyógyítás is ellent mond a tudományos ismereteinknek, illetve csak a placebo hatás működik, amely sok esetben kevés lehet a gyermek megmentéséhez. Különösen csecsemőknél, akiknél ez a placebo hatás se működik. Aki meg antikrisztusnak hiszi a gyermekét, az hát azért őrült, mert egyrészt ez is tudománytalan, másrészt ugyan már, mi igazolja?!

No de itt már kezdünk a hívő számára ingoványos talajra érni, hiszen a szekta bizonyára bizonyos az evangéliumokban leírt jelek alapján hitte antikrisztusnak a gyermekét, és azt lehet csak ellen vetni, hogy azért józan, racionális ésszel az mégsem lehetséges, hogy a csecsemő antikrisztus, de a jeleket félreértelmezni viszont annál inkább.

Igen ám, de az antikrisztus olyan valami, amiben a "normális" keresztény vallás is hisz, és azt mondják eljön. Pont ugyanazon evangéliumi jóslatok alapján. Miért is őrült akkor ehhez képest az, aki a konkrét eljövetelben hisz?! Nincs itt egy oltári képmutatásról szó? Hogy a keresztények hisznek a végítéletben, csak azért konkrétan mégse jó, ha valaki a végítélettel jön?! Hiszik, csak komolyan nem veszik?!

És ha eljön az antikrisztus tán nem kell ellene küzdeni?! 

"a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének" Jel 19:20.

"És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké." Jel 20:10

Innen tehát a megégetés. A Bibliából magából. Szóval eme őrülteknek az egyetlen hibájuk az volt, hogy komolyan vették az evangéliumi jóslatot. Empirikus igazolásuk pedig kb. annyira kérdéses, mint az evangéliumok és a keresztény hit empirikus igazolása maga.

Hasonlóan, a keresztény hit tulajdonképpen hisz az ima erejében. Az imagyógyítók hibája csak az, hogy ezt komolyan vették. Illetve, hogy középkori szokásoknál maradtak, és nem léptek előre a technika és társadalmi haladásban. A középkorban ugyanis tök normális volt, hogy sokszor nem tehettek semmit egy betegért, és hát imádkoztak, mert hittek benne. Ez azt jelentené, hogy aki ma azt teszi, amit a középkorban tettek, és ami totálisan megfelel a keresztény vallásnak, az mégsem normális?! Ez azt jelenti, hogy igenis a tudomány a normalitás kulcsa? Nem látom, hol lehetne itt máshol a határvonalat megvonni. Van-e a kereszténységben bármi normalitás?! Nem arról van-e szó csupán, hogy az emberek már megszokták, hogy egy kínzóeszközt raknak a templom tetejére, egy embert szegeznek fel az oltárra, egy gyermeket nemző szűzhöz imádkoznak, és védőszentekhez, de ez nem politeizmus?!

Azzal sem lehet jönni, hogy az a normális vallás, amely a szeretetet hirdeti. Mindegyik normálisnak mondott vallásnak töménytelen bűne volt a történelem folyamán. A három hír közül kettő keresztény emberölésről szól. Még azt is kétséges rásütni, hogy ezek az emberek nem szerették a gyerekeiket. Lehet, hogy szerették, csak meg voltak őrülve. Ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Az sem lehet megoldás, hogy azt mondjuk, nincs is őrült vallás, csak őrült emberek. Mert az őrültségnek milyen mércéjét vesszük?! Az őrültség bármilyen használható mércéje mellett a vallások maguk is őrültségek.

És az sem megoldás, hogy azt mondjuk, akkor őrült az az ember, ha vér folyik. Mert akkor lemondunk arról, hogy előre lássunk valamit, hogy elkerüljük a tragédiákat. Nem tudjuk megmondani, melyik szekta melyik őrültsége mikor vezet valami tragédiához. Egyet tudunk tenni: az őrültséget, a vallás magát redukálni.

Mindegyik határvonal vonás, amely az őrült szektát körül akarja határolni, végül is a racionalitást, logikát hívja segítségül, illetve az empirikus igazolás valamilyen formáját. Vagy akár explicit módon a tudományt. A nagy bökkenő azonban az, hogy ha ezt következetesen végigvisszük, akkor minden vallás kihullana a rostán. Egyik sem tud tudományos vagy empirikus és logikus igazolást adni az igazára. Ha tehát az őrültséget redukálni akarjuk, akkor ahhoz a régi, ismert banalitáshoz jutunk, hogy hát bizony józan ésszel kell ezt tenni, a józan ész ennek a mércéje. És ahhoz, hogy a vallás úgy ahogy van, őrültség.

A vallások, fényevőktől hitgyógyítóktól antikrisztus-űzőktől a megszokott, Vatikánban csücsülő bíborosig, az evangélikus lelkészig, az iszlám imámig, buddhista szerzetesig és így tovább vagy mind őrült szekták, vagy mind normálisak. Nincs köztes megoldást adó kritérium, amelyet következetesen végig lehetne vinni lenne.

Nincs olyan módszer, amely a vallások sokszínű, szerteágazó őröltségeit meg tudná metszeni, vagy össze tudná terelni egy normális, konszenzuális tudásanyaggá.