Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy én hogy töltöm a karácsonyt, ami közel sem jelenti azt, hogy az ateisták így töltik a karácsonyt általában. A karácsony ünneplésére sok embernek sok oka lehet. Vannak, akik vallásos okból ünnepelnek. A legtöbben, és bizonyára a legtöbb ateista is valószínűleg azért ünnepel, mert szeretik a karácsonyt, vagy azért, mert ez így szokás, és alkalmazkodnak hozzá. Sokan bizonyára a családjuk, a gyerekük miatt ünnepelnek, őtőle nem akarják megvonni a karácsonyt.

Nagyon sok embernek ez az ünnep nem szól semmiről, csak nincs ereje ahhoz, hogy kiszabadítsa magát a szokások, a mások elvárásainak csapdájából.

Én magam sem voltam életemben akkora lázadó, hogy családomnak azt mondjam, hogy nem szeretem a karácsonyt, és nem megyek haza az ünnepekre. Mentem a szokással, és több-kevesebb kedvvel részt vettem az ünnepen.

Először Finnországban fordult elő, hogy nem volt karácsonyom. Azért, mert decemberben mentem ki, és igazán hülyeségnek tűnt, hogy mindjárt haza is menjek. EMlékszem, akkor még kicsit szomorkásan éreztem magam, hogy nagyon egyedül vagyok. De már annyira akkor sem. És ami lelki gondom akkor támadt, az nem unalomból fakadt, mert már régóta nem unatkozok egyetlen pillanatra sem életemben, annyi célom van, és annyi rendszer tennivalót találtam ki magamnak. És azt kell, hogy mondjam, a kreatívabb ötleteket nincs is időm elővenni.

Idén másodszer nem mentem haza, tulajdonképpen hasonló okokból. Most Franciaországban vagyok, és októberben jártam otthon. Január végén pedig megint haza fogok menni. Eközben még karácsonykor is menjek haza?! Igazán feleslegesnek tűnik. Pláne, hogy erre a pár hónapra a munkahelyemen fontos dolgom van, és szeretnék elvégezni valamit. Ezt most csinálom is.

Belegondoltam, hogy mennyibe kerül a repülőjegy, hogy még a karácsonyhoz jópár másik napot hozzá kell tenni, ha nem akarok iszonyat drágán utazni. Hát hiányzik ez nekem?! Micsoda órültség már csak azért drágábban utazni, mert a fél világ ugyanakkor akar hazamenni?!

El kell ismerni, speciális helyzetben vagyok, és gyakorlatilag szinte csak így képzelhető el, hogy valaki kivonja magát a karácsony alól. Az első tényező, hogy külföldön élek. Leírtam, milyen okokat szolgáltat ez. Másodszor, nincs családom. Nincsenek gyerekeim. Említettem, hogy sokan nyilván a gyerek kedvéért karácsonyoznak. Nincs párom sem, nyilván, ha lenne párom, akkor az ő családjához is el kellene menni, és az enyémhez is, és akkor valamennyivel jobb is a karácsony, és valamennyivel több embert sértene meg az ember azzal, hogy nem megy.

A hívők sokszor mondják, hogy a hit szabadság és bátorság. Hát, a szabadság és a bátorság sokrétű dolog, és sokféleképpen érthető, de ahogy én értem, úgy az ateizmus a nagyobb szabadság. A hit egyetlen szempontból szabadabb vagy "bátrabb": az "ugrás a semmibe" tekintetében. Az, hogy igazolás nélkül valaki elfogad valamit, az kétségkívül vakmerőség.

Az ateista viszont szabadabb az erkölcsei megválasztásában, bátrabb, hogy vállalja ezt a felelősséget. És az ateista például szabadabb abban, hogy megválassza, karácsonyozik-e, és ha igen, milyen okból. Ahogy bemutattam, a társadalmi szokásoktól, elvárásoktól nehéz szabadulni, de az ateistának eggyel kevesebb köteléke van.

Nem mondom, hogy a társadalomhoz alkalmazkodni rossz, csak mert a társadalmi kötelék legalább egy létező dologhoz való kötődés. De az ateistának eggyel kevesebb köteléke van egy fiktív dologhoz. Legalább attól megszabadult.

Én szabadon választhatom meg, mikor megyek haza, és amikor hazamegyek, ugyanúgy viszek ajándékot, ugyanúgy eszünk egy jót, és a karácsony minden ünnepélyes eleme megvan, ami meg szokott nálunk lenni, a fán kívül. Eszünk, iszunk, beszélgetünk, pihenünk, nem dolgozunk (annyit). Csak olcsóbb a repülőjegy, nincs tömeg, nincs stressz, nem kell kivágni egy fenyőfát. Bár speciel nálunk szép, német karácsonyfa szokott lenni, a magyar, giccshez képest még nem is olyan vészes.

Az szerintem ízlés kérdése, hogy ki szereti a karácsonyt, ki nem. Az is egyéni döntés kérdése, hogy ki mennyire alkalmazkodik, vagy illeszkedik be a szokásokba. Mint mondtam, én sem vagyok annyira radikális ebben, csak kicsit vagyok különc és a speciális helyzet kellett hozzá.

Azért is ragadtam keyboardot, mert a Facebok listánkon valaki felvetette, hogy van-e, aki a családja miatt karácsonyozik, ami rímel azokra az észrevételekre, melyeket fentebb leírtam. Aztán arra terelődött a szó, hogy mit csinálhat az ateista, és hogy az ember magányos, és rosszul érzi magát.

Hát először is, az, hogy valaki ateista, és egyedül van, az megint speciális helyzet. A karácsony sok magányos embernek szokott gondot okozni, megugrik ilyenkor az öngylkosságok száma. De hát ez mekkora hülyeség már!

Most, ha valaki hisz Jézuskában, meg vallásos, akkor csinálja, amit csinálnia kell! Egyébként szerintem ez sokat nem segít a magányán. Aki meg nem hisz, csinálja azt, amit egy átlagos hétvégén csinálna! Takarítson, szórakozzon, tévézzen, sportoljon, pihenjen, vagy dolgozzon! Most miért kell attól megveszni, hogy valakik azt hiszik, ma született Jézus? (Állítólag, ha élt, akkor egyébként ősszel született.) Vagy miért bárkinek is boldogtalannak lenni, mert mások valami szokást találtak ki?

Én speciel ugyanazt csinálom, mint máskor hétvégén: tévézek, internetezek, írok, eszek, ebédet főzök, és dolgozok. Mivel most meg akarok lenni valamivel, ezért még ma kint sem voltam, ennyire nem érek rá. Ha nem sajnálnám az időt, sétáltam volna egyet, vagy futottam volna.

Akiknek van ideje, ilyenkor belevághatnak valamibe, amit máskor nem tesznek meg. Én például annyiban "karácsonyoztam", hogy polgárpukkasztó, vagy ateista karácsonyi klippeket kerestem. Találtam is párat, egészen murisat is (ez mondjuk mintha az ateistákkal is ironikus lenne). Ennél persze vannak kreatívabb, fontosabb projectek is. No meg, ha egész nap csak ezt csináltam volna, az elég szánalmas ellenkultúra lett volna. Ugyebár, aki gyűlöli a karácsonyt, és csak ezzel foglalkozik, az is a karácsonnyal foglalkozik egész karácsonykor.:) Azért ennél tudok jobbat.

Akiknek van ideje, ilyenkor belevághatnak valamibe, amit máskor nem tesznek meg. Én például annyiban "karácsonyoztam", hogy polgárpukkasztó, vagy ateista karácsonyi klippeket kerestem. Találtam is párat, egészen murisat is (ez mondjuk mintha az ateistákkal is ironikus lenne). Ennél persze vannak kreatívabb, fontosabb projectek is. No meg, ha egész nap csak ezt csináltam volna, az elég szánalmas ellenkultúra lett volna. Ugyebár, aki gyűlöli a karácsonyt, és csak ezzel foglalkozik, az is a karácsonnyal foglalkozik egész karácsonykor.:) Azért ennél tudok jobbat.

A bölcsesség egyik megnyilvánulása az, amikor az embernek nem kell valaki ahhoz, hogy boldog legyen. Ez nem egy ateista bölcsesség, ez egy általános bölcsesség. Az ateistáknak isten tekintetében kell eljutni idáig, hogy boldogak tudjanak lenni a "nagy égi társ" nélkül. Néhányuknak nem sikerül, de sokaknak igen. Sokak eljutnak odáig, hogy bátrak, önállóak szabadok legyenek istent illetően. Nem kell nekik az "égi figyelő" az erkölcshöz, nem kell nekik az "égi társ" a boldogsághoz. Ami a földi társat illeti, az nehezebb dolog. Viszont szerencsére arról nem kell végképp lemondani. Csak odáig kell eljutni, hogy ha éppen nincs, akkor az sem baj. Csak a függőségtől kell megszabadulni, és a szabadságot választani. Ne féljetek! Mondta Karol Woytila. Hát, inkább az ateistákra illik ez: ne féljetek szabadok lenni!