Ezt a cikket beküldtem az Élet és Irodalomba, elutasították. Beküldtem a Népszavába, választ se kaptam. A Népszabadságba és HVG-be már meg se próbálok cikket küldeni, annyit utasítottak vissza. Pedig valamikor, sok éve még meg tudtam jelentetni pár cikket. És biztos nem én hülyültem el azóta. Holott most még a honoráriumról is lemondtam. Én nem megélhetési újságíró vagyok. Konklúzióm: Ma, Magyarországon negatív szelekció, uram-bátyám reflexek uralkodnak nem csak a kormány-oldalon, de az ellenzéki újságokban is.

***

Kik akarnak gyerekeinknek etikát tanítani?!

Ők, akik egy avítt, 2-3000 éves könyvet tekintenek meghatározó mintának a modern élethez?! Akik azt gondolják, hogy ókori pásztorok és asztalosok adhatnak jó tanácsokat egy olyan élethez, amely repülők, számítógépek, mobiltelfonok között zajlik?! Akik más könyveket, ha egyáltalán olvastak, másodrendűnek tekintenek. Akik falansztereikben nem ismerik, vagy tagadják az olyan etikai rendszereket, melyeket például Arisztotelész, Spinoza, Kant dolgoztak ki?! Akitől aligha fogunk érdemben hallani Epikurosz, Diderot, Nietzsche, Schlick és Dennett gondolatairól?!

Azok, akik sok száz év után kértek bocsánatot Galileitől?! Azok, akik csak sok emberöltő  múlva, kelletlenül ismerték el Darwin eredményeit?! Vagy még akkor sem. Akik századokkal kullognak a tudomány és a felvilágosodás mögött kolostoraik kerengőiben. Akik nem az életre tanítanak, hanem a halálra.

És kikre akarják ráerőltetni a dohos, korlátolt nézeteiket?! Azokra a gyerekekre, akik nem feltétlenül olyan családokban nőttek fel, mint amilyet erőltetnének, de köszönik, azért még teljes értékű emberek?! Akiknek anyjuk vagy apjuk inkább egyedül neveli őket, semmint egy mérgezett családi környezetben?! Mert nincs alku, ő hadd legyen boldog! Akármennyire is erőltetik ezek...

Olyan gyerekeknek, akiknek esetleg azt kell lerendezniük magukban, hogy két apukájuk vagy anyukájuk van?! Hol adhat erre mintát a Biblia?! Nem inkább modern filmekben és regényekben találnak ezekre megoldást? Olyan életet fognak élni, amilyet ki tudnak hozni abból, amijük van, amilyet a szerencse vagy szerencsétlenség hoz számukra. És nem olyat, amilyet ezek erőltettek rájuk.

Olyan gyerekekre, akik nem lógnak mesék tején, saját életet szeretnének élni, arról álmodoznak, amit fantasztikus könyvben olvastak, vagy filmben láttak. Olyan gyerekekre akarják ráerőltetni az erkölcseiket, akik már egy egészen más világban fognak élni, amilyen világot ezek el sem tudnak képzelni?! Hörpintettek valódi világot, jártak már a falu végén túl, és keresztül-kasul bejárják Európát bejárták egyetemi éveik alatt, esetleg élni is fognak majd külföldön. S nem jönnek majd haza szolgálni aljas, nyomorult hatalmakat.

Idegen nyelveket beszélnek, nekik nem lehet beadni a sok butaságot, mert nem fogják be pörös szájukat, s a tudásnak tesznek panaszt, ha kell, majd nem az édes magyar anyanyelven.

Külföldi barátaik vannak. A social network site-okon naponta chatelnek velük. Látni fognak afrikaiakat, ázsiaiakat, mindenféle vallású és vallástalan emberekkel fogja őket összehozni a sors, a facebook az Erasmus vagy a monster.hu. Le fog nekik esni, hogy az ateisták nem mind gonoszak, és hogy van élet a kereszténységen túl.

Ezek akarják gyerekeinket hazahívni más országokból a maguk kis rezervátumaiba?! Hogy ott majd pár év múlva jobb lesz, mert ha minden jól megy, akkor már a háromnyomásos földművelésre fognak áttérni?! Olyanokat, akik látni fogják országokat, ahol az egyházi adó fakultatív, ahol valódi vallásszabadság van, ahol az egyház nem lóg az állam csecsén.

Olyan gyerekeknek, akiknek ha nem tetszik a tévében lévő sorozat, akkor Internetről néznek másikat. Akik egy fokkal szabadabbak szüleiknél, van, amikor már teljesen maguk emelnek fel egy-egy sztárt maguk közül a teljes ismeretlenségből. Nem csak azt nézik meg, amit eléjük tesznek, hanem amit a barátjuk küld nekik.  Flashmobolnak, mémeket gyártanak. Akiknek ha nem tetszik egy sorozat szinkronja, csinálnak, keresnek, letöltenek másikat, vagy eredetiben nézik meg azt. Akik blogolnak, képregényt rajzolnak, és fiatalon elkezdenek együtteseket alapítani.

Olyan gyerekeknek, akik koncertre, fesztiválokra, tengerpartra és síelni járnak. Kajakoznak, bungee jumpingolnak. És ezekről semmit nem tudnak olvasni a Bibliában. És nem is a papoktól várják a legújabb trükköket.

Olyanok akarnak a gyerekeinknek erkölcsről tanítani, akik még nem voltak nővel, nem voltak szerelmesek?! Olyanok akarnak segíteni nekik, akik egy szakítás fájdalmát még soha nem élték át?! Olyanok akarnak abortuszról papolni, akik még soha nem szültek?!

Olyanok akarják erkölcsre tanítani a gyermekeinket, akik saját tanításaikat sem tudják betartani?! Templomaik aranyozottak, piszkos üzletekben ügyeskednek, és elnyomókat szentelnek fel.

És végül olyanok akarják erkölcsre tanítani a gyermekeinket, akiknek paedophiliája túlságosan sokszor is volt azoknak legnagyobb megnyomorítója?!