Mint ahogy azt mindenki tudja, a világ egyik legkedveltebb turisztikai célpontja Menjország. Ugyanakkor kevesen gondolnak bele, mennyire abszurd, hogy ez így van, hiszen az egyetlen olyan idegenforgalmi látványosság, amely tényleg csak célpont: soha, egyetlen iroda sem vitte el oda a klienseit, senki nem tért vissza, nincsenek fotóalbumok, élménybeszámolók, diavetítések. Emlékek sincsenek, olyan kézzelfogható utóélményekről nem is beszélve, mint mondjuk a Menjországban lebarnult arc által kiváltott irigy elismerés.

Mi több, az irodák plakátjai sem szólnak Menjország szép tájairól, épületeiről. De még csak a bárokról, kávézókról sincs kép. Ha szerepelnek a plakáton vidám emberek, azok mindig csak készülődnek. Az irodák sokat beszélnek a felkészülésről, a pakolásról. A legfőbb témának az látszik, hogy mit kell még itthon tennünk ahhoz, hogy oda is érjünk. Úgy tűnik, Menjország az egyik legnehezebben megközelíthető turisztikai cél a világon. Ennek ellenére nem ejtőernyős tanfolyamon kell részt venni, sem raftingolásból nem kell felkészülni, nem mountainbike edzéseken kell részt venni. Mindezek ugye egészen kellemes, és némileg csak hasznos dolgok volnának. Nem, Menjország az egyetlen célpont, ahol kalandtúrának számít, hogy valami ócska könyveket bújunk, és kétséges tanításokat magoljunk.

És még azt se mondhatnánk, hogy ez valami minőségi szellemi kalandtúra. Szó sincs arról, hogy érdekes könyveket olvasnának a kliensek, vagy mélyenszántó színházi darabokat néznének, vagy a legjobb koncerteket hallgatnának. Nem, ez a "szellemi" felkészülés sekélyes, unalmas, egyoldalú, beszűkült. Mint amikor az öregek otthonában csak egyféle szerzőtől vannak krimik a minikönyvtárban.

Azt se lehet tudni, hogy Menjországban végül is mivel töltheti idejét az ember. Vannak-e történelmi látványosságok?! Kastélyok, paloták, múzeumok, várak, romok?! "Ne adj isten", esetleg templomok?! Természeti látványosságok, mint vízesések, barlangok, vulkánok, hegyek?! Lehet-e ott síelni, snowboardozni, van-e tenger vagy tó? Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? S vannak-e kávézók, bárok, bárdok, lokálok, éjjeli szórakozóhelyek esetleg koncertek?!

Az egyetlen dolog, amit lehet tudni, hogy az utazók nagy része idős ember, egy nyugdíjas klub vasárnapi kiruccanása ehhez képest fiatalos mulatság.

Menjországnak érdekes módon vannak idegenvezetői, de ezek sem tudnak igazán semmit sem mondani a konkrét látnivalókról, az ország elhelyezkedéséről, a tájairól. Az idegenvezetők is leginkább a "szellemi" felkészüléssel vannak elfoglalva, illetve az itteni templomok fenntartásával. Az idegenvezetők tehát nem a Menjországban vezetik az idegeneket, hanem itt, a Földön vezetik meg azokat, akik pedig legalább annyira otthon vannak, és legalább annyira eligazodnak a környéken, mint ők, tán még több tapasztalatuk is van az életben. Érthetetlen, hogy miért dőlnek be ezeknek a szélhámosoknak, és miért látogatják a nagy utazás helyett azokat a templomokat, amelyeket egyébként már unalomig ismernek.

Menjország turizmusához is szervesen kapcsolódik a souvenirüzlet, sőt, ez talán a másik nagy bussines, amelyből az utazási irodák élnek. Érdekes módon nem annyira hűtőmágneseket, bögréket és kulcstartókat lehet venni, hanem még haszontalanabb dolgokat, és meglehetősen egyoldalú motívumokkal. Az ismert emberekkel való üzletelés itt is megy, de furcsa mód az egyik legnépszerűbb souvenir egy kínzóeszköz szimbóluma, ami se nem hasznos, se nem vicces, és nem is emlékeztet semmire. A kliensek közül igen ritkán van bárkinek is bármiféle élménye valami keresztre feszítéssel. Létezik ilyen extrém túlélőtúra is, de az egy kicsit más branch.

Az utazás Menjországba elvben majdnem ingyenes. Ez nem csoda ahhoz képest, hogy az ember egyedül megy el, és nem garantálják, hogy odaérkezik, utólagos reklamációra nincs mód. Az egyetlen tényleges utazási költséget adott esetben csak a temetőig számolják el, illetve az ottani búcsúceremónia költségeit, ami totál értelmetlen, ugyanis aki elutazott, ő már pont nincs ott, és egyáltalán nem búcsúzkodik.

De a Menjország utazási irodái mégiscsak üzletek, valahol beszedik a pénzt. Ezek olyan szélhámos utazási irodák, amelyek államtól is támogatást kapnak erre a mesebeli utazásra. Sőt, már ott tartunk, hogy az idegenvezetők a gyerekeinknek állami pénzből reklámozhatják fiktív szolgáltatásaikat.

Hát nem őrültség, emberek?! Nem inkább valódi utazásokra érdemes költeni, ahonnan valódi élmények, tapasztalatokkal jövünk haza? Ahol tényleg szórakozunk, kikapcsolódunk pihenünk vagy kirándulunk? Ahol a valós életet éljük, és nem mesékről álmodozunk?

Ideje volna most már, ha az emberek számon kérnék, hogy ezektől az irodáktól milyen szolgáltatást kapnak a pénzükért vagy pénzünkért! Ideje volna reklamálni és perelni. Ideje volna, ha az illetékes fogyasztóvédelmi szerv a körmük alá nézne! És logikus következményként ideje volna felszámolni ezeket a szélhámos utazási irodákat!