Éppen egy szörnyű Mérő László könyvet olvasok, az a címe, hogy "Az elvek csapodár természete". A cím szólhatna Mérő Lászlóról, hiszen a könyv tartalma irdatlanul csapodár, pongyola, pontatlan, sok helyen pedig butaság. Hogy nehogy azzal intézze el az olvasó, hogy zsigerből gyűlölöm Mérőt, mondok egy jó könyvet tőle, ezt is nemrég olvastam, és az nagyrészt jó, az a címe, hogy "Az érzelmek logikája". Ez utóbbi könyvet is sok helyen bosszankodva olvastam, de aztán rájöttem, hogy ami rossz benne, azt az előbbi könyvből vette át. De emellett az utóbbi könyv nagy része érdekes, fontos ismeretterjesztő mű, megfelelő háttérkutatással, referenciákkal.

De térjünk vissza a csapodár könyvre! Van ebben egy fejezet, ahol Mérő elkezd a hitről és istenről elmélkedni. Az első jel, ami mutatja, hogy ez csupán Mérő agymenésének terméke, hogy nem igazán nézett utána dolgoknak, nem gondolta át, az az, hogy az ateista szót is pontatlanul használja. Ő istentagadóként érti (114. oldal), ami ugye az erős ateizmusnak felel meg. Ennek megfelelően Mérő azt hiszi magáról, hogy hitetlenként, sőt, az ő kifejezésével értve hitvakként nem ateista. Ez nem felel meg az "ateizmus" szó etimológiájának és korszerű használatának, amely szerint Mérő gyenge ateista.

De az "ateizmus" szó helyett be lehet helyettesíteni az "erős ateizmus" szót, és meg lehet nézni, hogy így hogy néz ki a gondolatmenet. Az a baj, hogy sokkal nagyobb hibái is vannak.

Mérő azzal kezdi, hogy felvet egy gondolatkísérletet. Egy olyan bolygót kell elképzelni, ahol bizonyos formák mindig bizonyos színekkel járnak együtt. "Ami kocka, az garantáltan piros, ami gömb, az kék" (93. oldal).

Mivel ez a bolygó nem létezik, és mivel a mi Világegyetemünk nem ilyen, ez egy olyan gondolatkísérlet, amely eleve gyanús, mert kérdés, hogy egyáltalán, hogy volna az ilyen lehetséges? Vannak ugye logikai, matematikai és fizikai problémák is ezzel a feltevéssel, és Mérő nem tisztázza, hogy hogy oldja fel ezeket. Azt sem, hogy eme bolygónak akkor a fizikája más, vagy a matematika más, vagy még a logika is más

Először is, Mérő László matematikus, és ehhez képest hajmeresztő, hogy egy hozzárendelésről beszél formák és színek között. A színek ugyebár egy 3 dimenziós térben foglalnak el egy komplex térrészt. A formák ezzel szemben egy sokkal nagyobb, mindenképpen végtelen dimenziós térben vannak. Tehát az első kérdés, hogy is lenne ez a hozzárendelés? Nem mondom, hogy lehetetlen, csak tisztázni kéne.

Aztán a fizikai kérdés. A mi világunkban tudjuk, hogy a testek formája és színe mit jelent, és mi emögött a fizika. Mérő tehát nyilván egy más fizikájú világra gondol. De miféle fizika lehet az, ahol a szín és a forma kölcsönösen együtt jár? Nekem jó a fantáziám, de ilyet nem tudok elképzelni. azt sem lehet felmérni, hogy egy ilyen világban miféle más következményei lennének ennek a fizikának. Lehet benne élet? Intelligens élet? Érzékelés?

De mondjuk Mérő gondolatmenete szempontjából ez nem lényeges. Tegyük fel, hogy valahogy ezek a gondok feloldhatóak, nem is kell, hogy színekről sé formákról legyen szó, máshogy is elképzelhető lenne egy hasonló példa, ami alkalmas lehet Mérőnek.

Igen ám, de az már logikai probléma, hogy ha a szín és a forma is a tárgyak tulajdonsága, és mindig, szükségszerűen együtt járnak, akkor beszélhetünk-e logikailag két különböző dologról? Ha A-ból mindig következik B, és vice versa, továbbá A és B azonos kategóriába tartozik, akkor A és B azonos. Pont Mérő hívja fel erre a figyelmet nem sokkal előtte. 84. oldal. Abban a fejezetben ugyan olyan együtt-járásokról beszél, amikor emberek és tulajdonságaikról van szó, vagy egy folyamatról és annak részfolyamatáról, tehát ott éppen kategóriasértést követ el Mérő, de itt azonos kategóriákról van szó. Mérő bolygóján valójában nincs külön szín és külön forma. Logikai fogalomzavar Mérő feltevése.

Vannak még további problémák is. Mérő felveti, hogy a bolygón legyenek színlátók és nem színlátók. Csakhogy ha egy bolygón a színek és a formák mindig meghatározzák egymást, akkor nem fejlődik ki olyan lény, amely érzékelni tudja mindkettőt. Azaz ezen a bolygón nem lesznek színlátók, ha formalátók vannak. Evolúciós képtelenség.

Továbbá, még, ha volnának is színlátó érzékelőszervekkel rendelkező lények, egyedfejlődés szempontjából nem fejlődne ki a színlátó képességük. Azért, mert az agy egyedfejlődési folyamatai és tanulási folyamatai ezt nem teszik lehetővé. Ha az agy a formához mindig egy bizonyos színt kap inputnak, akkor nem képes megkülönböztetni a kettő. Hiába volna tehát a színlátóknak színlátó érzékszerve, annak inputja is a formalátó egy központba kerülne, és feldolgozódna, mint forma. Ez redundáns, felesleges, emiatt nem lenne evolúciósan lehetséges, de egyedfejlődés szempontjából ez történne. A színlátók maguk sem érzékelnének színeket.

Pszichológiailag is kérdés, hogyha a szín és a forma mindig együtt jár, akkor a színlátás érzékelése vajon színlátás érzést jelentene-e. Nem jelentene. A színlátók még akkor sem tudnák, hogy színeket is látnak, ha az érzékelésük a megfelelő agyi feldolgozáson külön fel lenne dolgozva, mert pszichésen ez nem számítana egy külön élménynek.

A példa ott is bukik, hogy a színlátóknak, ha vannak színlátó receptoraik, azok ugyebár fizikailag is képesek kell, hogy legyenek a forma érzékelésére. Tehát a színlátók színlátó érzékszervéről mondhatni, hogy csupán egy második formalátó érzékszerv. Miért a színlátók érzékszervét nevezi Mérő színlátónak? Miért nem formalátó érzékszerv az az érzékszerv? Mérő példájában tehát azt is mondhatnánk, hogy vannak formalátók, és vannak duplán formalátók. Fizikailag és logikailag sem értelmes arról beszélni, hogy van színlátó érzékszerv. Olyan érzékszerv ugyanis ezen a bolygón lehetetlen, amelyik csak a színekre érzékeny, pontosan azért, mert a színek és a formák ebben a világban ekvivalensek.

A gondolatkísérletek nevükkel ellentétben nem kísérletek. Nem arról van szó, hogy ténylegesen elvégezzük a kísérletet, és megfigyeljük, vagy megmérjük, mi történik. A gondolatkísérletekben általában tudjuk, tudni véljük, mi történik. A gondolatkísérletek a fizikai elméleteink, matematikánk, fogalmaink, logikánk analízisére szolgálnak. Mérő gondolatkísérlete nem a mi fizikánkról szól, hanem a tudományfilozófiáról. Azt vizsgálja, hogy egy ilyen világban mit lehet igazolni, és mit nem.

Ha tehát minden fizikai, biológiai összefüggéstől eltekintünk, és feltételezzük, hogy ezen a bolygón a színek és a formák együtt járnak, vannak színvakok és színlátók, a színlátók valami mesterkélt folyamattal lettek azzá téve, a színérzékelő receptoraik mesterségesen lettek beültetve, a megfelelő agyi feldolgozó pályák is mesterkélten lettek beültetve, akkor Mérőnek igaza van abban, hogy ezen a bolygón a színlátók soha nem igazolhatják, hogy ők színlátóak, mert a színek és a formák mindig együtt járnak.

Ez idáig a híres "Látó a vakok országában" példa egyik módosított változata, amelyről már részletesen írtam. Annyiban módosított, hogy ezen a bolygón képtelenség igazolni a színeket. De ezen a bolygón a színek látása az égadta világon semmi haszonnal nem is jár. Mivel a példabeli színlátók a hívők megfelelői, Mérőnek sikerült egy viszonylag képtelen fantazmagóriát előállítania, ahol a hit totál haszontalan, mert tiszta metafizikai hipotézis. Mérő bolygóján a színlátók elmélete a színt nem látókéval empirikusan teljesen ekvivalens. Mint ahogy érveltem, ezen túl logikailag is ugyanaz a két elmélet, Mérő hipotézise logikai fogalomzavar is egyben. Ahogy minden metafizikai elképzelés.

Mérő azonban még csavar egyet a példán. Azt mondja, legyen egy olyan másik bolygó, ahol viszont a színek nem járnak együtt a formákkal. Ez megint képtelenség. UgyanisMérő egyszerre teszi fel, hogy a színek és formák az első bolygón szükségszerűen együtt járnak, és azt is, hogy a második bolygón nem. Ez ellentmondás. Ha ugyanis valami szükségszerű, akkor mindenhol érvényes, akkor nem lehet bolygófüggő. Ha bolygófüggő, akkor nem lehet szükségszerű.

A Világegyetemünkben, és minden világegyetemben az alap fizikai törvények vagy ilyenek, vagy olyanok, de olyanok nem lehetnek, hogy egyik bolygón ilyenek, másikon olyanok. Ha a második bolygón a színek és formák külön válnak, akkor fizikailag lehetséges kell, hogy legyen, hogy az első bolygón is létre ezt létrehozni. Lehet, hogy mondjuk ehhez valamilyen óriási fizikai berendezés kéne, de létre lehetne hozni.

Például az lehetséges lenne, hogy bizonyos gravitációs tartományban, vagy bizonyos hőmérsékleti tartományban olyan a fizikai törvények következménye, hogy a színek és a formák együtt járnak, máshol meg nem. A globális fizikai törvények egy világegyetemben mindig változatlanok. Per definicionem. Azokat az összefüggéseket nevezzük ugyanis természettörvénynek, amelyek változatlanok. Tehát csak olyan eset lehetséges, hogy ugyanaz a természettörvény bizonyos körülmények miatt eredményez mást az egyik bolygón, mint a másikon.

Például az lehetne, hogy első bolygón magasabb, vagy alacsonyabb a gravitáció, vagy a hőmérséklet, és emiatt mások a színek és formák jelenségei. De akkor másféle gravitációt vagy hőmérsékletet létrehozva létre lehetne hozni az első bolygón is a színek és formák különválását. Ismerünk ilyet a mi fizikánkban is, van olyan, hogy bizonyos extrém, kozmikus hőmérsékleten a különféle kölcsönhatások nem válnak külön. A relativitáselmélet és a newtoni fizika kapcsolata is ilyen. De a fizikusok a laboratóriumban létre tudnak hozni szinte mindenféle fizikai körülményeket, és az egész Univerzum összes lehetséges bolygójának körülményeit tudják tanulmányozni. Tehát ha az első bolygón a miénkhez hasonlóan fejlett tudomány van, akkor ismernie kellene a második bolygón a színek különválásának jelenségét. Ugyanakkor a mi fejlett tudományunk nem ismer transzcendenciát, nem ismer istent. Mérő párhuzama tehát nem jó.

Mérő ezek után azt megint helyesen írja le, hogy a színlátók a második bolygón hasznukat veszik képességüknek, és a vakokat is meg tudják győzni. A második bolygó ugyanis teljesen megfelel a vakok országa példának, amelyről már írtam.

Ez azt jelenti, hogy a második bolygón a színek olyanok, hogy bizonyos embereknek érzékelhető, másoknak meg olyan, mint nekünk a mágneses kölcsönhatás: nem érzékeljük, de a tudomány révén tudunk róla. Hangsúlyozom, a tudomány révén, nem a hit révén.

Ha pedig az egész példát nézzük, akkor kiderül, hogy a színlátásnak az elején semmi haszna nem volt, és nem lehetett igazolni. Amint haszna lett, lehetett igazolni, és a példában a hasznos dolgokhoz, a tudáshoz mindig a tudomány juttatott minket, nem a hit.

Ha tehát a hit olyan volna, mint ebben a példában a színlátás, akkor nem vonhatunk le más konklúziót, hogy még ha abban a bizonyos illogikus, metafizikai értelemben "igaz" is volna, akkor is totál haszontalan volna, és a tudomány az, amely hasznos.

Mérő a továbbiakban a hitről, mint ilyen színlátásról beszél. Ő azt mondja, hogy a hívők egy része hitlátó. Mérő ezt képességnek veszi, és pozitívan beszél róla. Holott, amikor valaki érzékel valamilyen dolgokat, melyeket mások nem, akkor az lehet hasznos is, és káros is. Ugyanis az is lehet, hogy hallucinál. Mérő egy fikarcnyi érvet sem hoz fel amellett, hogy a hit nem inkább a káros hallucináció megfelelője.

Nem baj, hozok én fel érveket Mérő nézete ellen. Először is, a példabeli színlátók érzékeléseikben bizonyos konzisztenciát mutatnak fel. Az első bolygón ez természetes, hiszen tulajdonképpen formalátókként viselkednek. A második bolygón viszont olyan új információkról számolnak be, amelyek meglepőek, de konzisztensek. Egyszerű kísérletet lehet végezni: két színlátót függetlenül kell megkérdezni tárgyak színéról, és ha nagy megegyezés van, és az összebeszélés, csalás kizárható, akkor a színlátás igazolt. De a konzisztencia ehhez kell. Ez mutatja, hogy a dolog képesség, és nem hallucináció.

Akik hallucinálnak, azok ugyanis nem képesek ekkora konzisztenciát felmutatni. Némi közös lehet két hallucináló élményeiben, amennyiben mindkettő ember, hasonló kulturális háttérrel rendelkezik, tehát sokszor hasonló dolgokat hallucinálnak, de azt a konzisztenciát nem tudják elérni, ami a valódi látás sajátja.

És a vallások pontosan ilyenek. Mérő említi, hogy van közöttük közös (101), de ez igen halovány érv, mert ahogy mondtam, a hallucinációk között is lehet némi közös, a közös kulturális háttér miatt. De a vallások között olyan nagyfokú eltérés, divergencia van, hogy valami valóság valódi érzékeléseként nem fogadhatjuk el. Ha el lehetne fogadni, akkor a hitlátás, ahogy Mérő mondja, tudományosan elfogadott, hatodik érzékszerv lenne, és nem egy külön dolog. Akkor a tudomány része lenne, és minden értelmes ember hívő lenne, akár lát, akár nem lát hitet. Olyasmi lenne, mint a denevérek ultrahangos radarja: mi ezt nem érzékeljük, de igazolni tudjuk, tudományos ismereteink szerint van ilyen, működik, sőt, fizikai ismereteinkkel tökéletesen harmonizál.

Ugye itt arról a mítoszról van szó, hogy a tudomány csak azt fogadja el, amit közvetlenül érzékelünk. Ez butaság. A tudomány szempontjából alig van jelentősége annak, hogy mi mit tudunk közvetlenül érzékelni, és mit nem. A tudomány például egészen jól fel tudja térképezni a fény nem látható spektrumában is a világunkat, a Világegyetemünket, és nagyon sok hasznos információt szerez ezekből a tartományokból.

Ha a hitlátás tényleges érzékelési képesség volna, akkor a hívők egy olyan világról tudnának részletesen, és egybehangzóan mesélni, amelyet fel lehetne tárni. Akkor le lehetne ültetni két hívőt két külön szobában, a csalást és összebeszélést kizárni, és kikérdezni őket valamilyen meghatározható, azonos információról, és a hívők új, és konzisztens információkról számolnának be, egymástól függetlenül. Ez a konzisztens, új információ lenne az, amely igazolná, hogy a hitlátás képesség, és nem hallucináció. De sajnos hallucináció, mert ez nem működik.

Ha a hitlátás valóságos érzékelés volna, akkor nem lenne öt világvallás, hanem egy lenne, ahogy egy tudomány van. Akkor meg lehetne győzni egymást, dűlőre lehetne jutni, és a vallás a tudomány egyik altudománya lenne csupán. Akkor nem lennének vallásháborúk sem, ahogy a tudósok sem lövöldözik egymást eltérő tudományos elméleteik miatt. Ha valóban érzékelésről volna szó, akkor megfigyelések, kísérletek és logika vinné dűlőre a dolgot, nem kellene hozzá kard és puska.

De erről szó sincs, pont azért, mert a hitlátás hallucináció. A hallucinálók mennek ölre egymással, mivelhogy mást nem tehetnek: máshogy nem tudnának megegyezni ellentmondó vízióikban.

A hitlátás, a misztika, Mérő így is nevezi, szerintem egyébként evvel a misztikusok nem értenének egyet, tehát nem külön érzékelési mód, ugyanis nem sikerült igazolni, hogy érzékelne valamit. Nincs olyan konzisztencia, amely alapján egy külön érzékelésről kellene beszélni. Mérő azt is mondja, hogy külön megismerési mód (101) ez még nagyobb badarság, hiszen ha valaha fel is fedeznénk egy új érzékelési módot, a megismerési mód, amellyel ezt feldolgoznánk akkor is a tudomány lenne a maga módszereivel. A tudomány ugyanis a módszereit jelenti, nem pedig azt, hogy éppen hány forrásból szerzi az alapinformációkat, melyeket feldolgoz.

Felhozza Mérő még a Necker kocka példáját is (103). Ezzel az a gond, hogy amikor kétféleképpen érzékelik, valójában interpretálják a Necker kockát, akkor itt nincs igazság. A Necker kocka nem egy valódi kocka, hanem egy ábrázolás. Mindkét interpretáció helyes, mert nincs valódi kocka. Amint van valódi kocka, akkor már a látásunkkal is tudunk dönteni, hiszen ahogy Mérő is mondja, a felületek, árnyékolás ebben segít. Ha nem, akkor egy kis fejmozgatással simán eldől a dolog. Ha még így sem, akkor meg még mindig ott van a tapintás. A lézer-scannerről nem is beszélve.

Amint valós a kocka, akkor rögtön egyféle igazság van, és azt tudományos módon lehet a legjobban megismerni. A hit és a hitlátás a valóságban csődöt mond.

A hitnek a tudománnyal szemben nincs másfajta módszere, a hit egyszerűen a tudományos módszer tagadásából áll: azt is elhiszi, ami igazolatlan. Ennyi. Ez nem egy megismerési módszer, ez a módszertani megkötések eldobása. Ahogy az anarchia nem államforma, úgy a hit sem megismerési forma.

Mérő említi, hogy ő maga hitvak, és ahogy kivehető, végül is hitetlen. Mérő tévesen azt hiszi magáról, hogy nem ateista, holott gyenge ateista. Agnosztikus is lehetne, bár ha azt hiszi, hogy van hitlátás, akkor végül is szerinte elvben eldönthető isten kérdése, csak ő nem tudja a választ. Az agnoszticizmushoz pedig hozzá tartozik az, hogy a kérdés elvileg eldönthetetlen. Mérő tehát gyenge ateista, de furcsa gyenge ateista, mert a hitnek szurkol.

Mérő úgy gyenge ateista, hogy következetlen, és meginog. Mérő az, aki Dawkins szavai szerint hisz a hitben. Ő nem tud hinni, mert a racionalitása nem engedi. De közben láthatóan annyira oda van a hitért, és annyira próbálja védeni, hogy ennyi sok butaságot is képes összehordani. Itt pedig Mérő már nem racionális. Mérő racionalitása csak annyira erős, hogy őt magát megvédi a hittől, de ettől még másoknak badarságokat hord össze, ami igen veszélyes. Annál is inkább, mert könyveit kiadják, olvassák, és sokan tekintélyként tekintenek Mérőre.