Egy nagyon érdekes riportot láttam a minap az ARTE tévében (franciául és németül nézhető meg az adott linken, át kell kapcsolni), amely a Mali északi részén történt fundamentalista, iszlamista rombolásról szólt. A riport mellbevágó. De nem azért, mert vért, erőszakot, fegyveres harcot és halált mutatnának. Nem is azért, mert mondjuk éhezést és nyomort ábrázolnának. Pedig a történések mögött van vér, erőszak, fegyverropogás és halál is. Csak ezt nem tudják felvételekkel bemutatni, és nem is ez a céljuk. A riport célja annak bemutatása, hogy milyen rombolást vittek véghez az iszlamista erők az ottani emberek mindennapi életében. Annak a bemutatása, hogy az iszlamista fundamentalistákkal mit vesztettek, milyen alapvető lehetőségek, remények, jogok vesztek el az emberek mindennapi életében.
A riport nagy része 2005-ben készült Maliban, egy Goundam nevű városban, amely az északi, iszlamisták által elfoglalt területen fekszik. 2005-ben az ARTE itt azért forgatott, mert Oumou Sall Seck, egy a fővárosban, Bamakoban élő nő nyerte meg a helyi, teljesen demokratikus választásokat, és ő lett a polgármester. Akkor még az iszlamistáknak híre-hamva nem volt, bár a filmbeli férfi elég erős iszlám konzervativizmusról beszélt, de hangsúlyozta, hogy nem terrorista fundamentalizmusról van szó. Akkor még, 9/11 után, az afganisztáni háború után, a tálib-rezsim bukása után, de Osama bin Laden megölése előtt ez jogosnak, fontosnak látszódott. Azt sem lehetett tudni, hogy Maliban ez lesz belőle.
Az, hogy a képanyag nagy része, és a helyszíni anyag nagy része 2005-ből való (itt a teljes anyag), hitelesíti a filmet. Senki nem gondolhatja, hogy 2005-ben szántszándékkal olyan filmet forgattak volna, amely majd 2012-ben lejáratja az iszlamistákat. Sajnos ezt nem lehetett előre látni. Bár a film nyilván szép0t dolgokat, de egészen sok kézzelfogható dolgot bemutat.
2005-ben a szenzáció nyilván az volt, hogy egy nő nyert polgármesteri pozíciót egy ilyen helyen, ami tényleg meglepő. A filmben megszólal egy idős férfi, aki hangsúlyozza is, hogy ettől még a nők nem egyenjogúak. Azt mondja, hogy igen, polgármester az most egy nő, de a többi nőnek ettől még másodrendű a szerepe. Láthatjuk, hogy azért mit jelent az az iszlám konzervativizmus, amelyről a másik férfi beszélt. Az is igaz, és hangsúlyozzák, hogy Oumou Sall Seck nem is a feminizmusért száll síkra, hanem csupa olyan dologért, amely ellen nem nagyon lehet kifogása senkinek, mert csak jobb állapotokat teremt. Okos nő, mert nyilván látja, hogy ha egyenesen támadna, akkor nem sikerülne neki semmi. És nagyon diplomatikusan manőverez.
Persze a fundamentalistáknak lett ellene szava, és kicsit azért a konzervatív bácsika előtt is bizonyára felrémlett, hogy ennek a sok haladásnak azért mi lehet a vége. Oumou Sall Seck célzott később arra is, hogy a fundamentalisták (tehát a fegyveres csoportok) később helyi támogatást is nyertek. Könnyen el lehet képzelni, hogy olyan konzervatív, iszlám férfiak, akiknek nem tetszett az, hogy a haladással a szociális modernizáció is óhatatlanul meg fog jelenni. De térjünk vissza a 2005-ös helyzetre!
Oumou Sall Seck választások útján nyert az akkor még igencsak demokratikus országban. Utána rendezte a város anyagi helyzetét, sikerült jobb adózási morált elérnie, iskolát nyitott, sikerült elérnie, hogy a gyerekek szeressenek tanulni. A gyerekek olvasni, írni tanultak, majd franciául. Egy orvosi állomást nyitott (valószínűleg a rendelő, kis kórház és gyógyszertár ötvözete). Valahol egy könyvtár képe is felbukkan.
Nagy fokú korrupció ellen kellett küzdenie, és az európai politikából kiindulva, ezt biztos nem tudta legyőzni, közel sem biztos, hogy maga galamb lelkű, tiszta és szent - tudjuk, hogy a politikai ügyek mindig komplikáltak - de az biztos, hogy egy normális európai szemlélettel nézve a nő polgármesterkedése nagy fokú haladást jelentett a városnak.
Oumou Sall Seck Párizst és Strassbourgot említi mintaképnek, azt mondja, minden intézkedését külföldi minták alapján vezette be, és ez igaz is. Mikrohitelezésről is beszélt, és arról, hogy korábbi üzleti tapasztalatait, tudását kamatoztatta.
Aztán jöttek az iszlamisták. A filmben sok csoport neve elhangzik, ami nekünk mindegy, egyébként Oumou is azt mondta, neki egyformán rosszak, tehát erre én ki se térnék. Azok a fundamentalisták jöttek, akikről a hírekben azt láttuk, hogy Timbuktuban ősi, egyébként iszlám templomokat rombolnak.
Goundamban is bevezették a shariát, és annyit látunk a képi anyagban is, hogy feldúlták az orvosi rendelőt, az iskolát. Oumou-nak menekülnie kellett Bamakóba, majd a riport idei részét Párizsban a Pont des Arts-on forgatták.
Valószínűleg azért jött Párizsba, mert menekülnie kellett, de azért is, mert innen remél segítséget. ENSZ beavatkozást szerveznek, amely a teret nyert, immár elég erős, és minden bizonnyal erős Al-Quaida támogatást élvező fundamentalisták kiűzését veszi célba az egyébként is megosztott, immár nem demokratikus országból. Oumou Sall Seck jelzi, hogy mennyire nehéz a dolog, még nyugati országok katonai támogatása esetében is. Eléggé reményt vesztetten beszélt.
Ami a filmben szerintem legfontosabb az az, amikor arról beszél, hogy mit vettek el tőlük a fundamentalisták. Mi az, ami egész biztosan durva, hosszú távú, ami nem csak valami véletlen, elmúló, háborús veszteség, nem kontrollálatlan csapatok visszaélése, hanem a fundamentalisták alap ideológiája, ami a sharia törvényhez hozzá tartozik. Oumou is a legsúlyosabbnak azt ítéli meg, amikor a szabadságukat veszik el. Amikor tiltanak, és előírnak. Nem gyülekezhetnek, nem szórakozhatnak (a zene betiltásáról magyar nyelven is jelent meg hír), nem ülhetnek össze az ajtó előtt beszélgetni, nem dohányozhatnak, be kell bugyolálni magukat tetőtől talpig.
Látszólag a kapu előtt beszélgetés kis dolog, de minden normális faluban tudják, látjuk, ismerik, és fontos dolog az, hogy az emberek kiülhetnek a padokra, beszélgethetnek egymással dolgokról. Nem tűnik iszonyatosan nagy dolognak, ha ettől fosztják meg az embert az iszlamisták, pedig de, ilyen egyszerű dolgok is szörnyűek. Nekünk ez természetes. Mi erre nem is gondolunk, amikor vallási fanatizmusról van szó.
Ahogy azt jeleztem, itt nem arról van szó, hogy Oumou Sall Seck ateista. Bár, ahogy elnézzük, kisminkelve, mindenféle szép ruhában, ékszerekben egészen szabad, nyugatias nő benyomását kelti. Fejkendőben járkál, de ez tulajdonképpen szabadon választott divatnak tűnik. Párizsban az RER-en és a metrón nagyon sok ilyen nagyon színes afrikai nőt láttam.
Tehát Oumou nem tűnik nagyon vallásosnak, de ateistának sem. A történetet hívők egész biztosan odáig gondolják csak végig, hogy a tanulság az, hogy a fundamentalizmus rossz, a mérsékelt vallás meg jó. De ott van az a pár kis momentum: az iszlamisták azért tudtak ennyire tért nyerni, mert a környék nagyon konzervatív, vallásos. Nem véletlenül választották ki a helyet. Ott van a bácsika, akinek a beszédéből lehet érteni, neki tüske a női polgármester személye. A tiszta sor tehát mégiscsak az ateizmus lenne.
Hívők között mindig lesznek fundamentalisták. Mindig lesznek konzervatív vallásosak, akik hallgatólagosan, elnézően vagy jobban is támogatják őket. A vallás mindig alkalmas lesz megkülönböztetések alátámasztására, és mindig lesz is aki erre használja majd. Ott lesznek a konzervatív férfiak, akik például a nők elnyomását fogják ezzel ideologizálni, és ha a modernséggel együtt női egyenjogúság jön, akkor inkább a fundamentalizmust választják. Mert férfiak, hívők és buták.
Elhangzott a riportban egy kulcsszó, és nem véletlen, hogy ez egy francia riport, és egy francophone országban játszódik. Oumou Sall Seck maga hozta fel az állam és egyház szétválasztását, mint ami fontos elv volna. Franciául a "laicisme" szót használta. A német verzióban fordították ezt az állam és egyház szétválasztására.
Ez volna az az elvi és gyakorlati minimum, amelyből nem engedhetünk. Ez az, ami Magyarországon is aktuális, ez az, aminél még Magyarországon is van miért küzdeni. Mert lehet, hogy itt még nem futkároznak vallási fanatikusok fegyverrel a kezükben az utcán, még nem indították újra az inkvizíciót és az eretnek égetést, de a szekuláris állam már Magyarországon sem létezik. Mivel pedig ez elbukott, ezért a következmények is hamarosan eljöhetnek.
És akik azt gondolják, hogy vallás nélkül nem volna jobb a világ, akik azt gondolják, hogy más módon is lehet önkényuralmat bevezetni, azok gondolják már meg ezt az esetet! Ott van Mali, és az ország déli részéni s puccs zajlott, az északiban is. Az északiban volt vallási az ideológia, itt volt műemlék-rombolás az eredménye, ott a vallási ideológia alapján durva törvényeket vezettek be, és csak vallási alapon lehetett ezeket bevezetni.Más alapon ez nem ment volna ilyen könnyen, és nem lett volna ilyen szélsőséges. És ezekről szólnak a nagy, mellbevágó hírek, nem a déli országrészről. Bizonyára ott sem rózsás a helyzet, de Mali igenis jobb volna, ha legalább északon nem lennének ott az iszlamisták, igenis jobb lenne vallás nélkül.
