ateista

Láng Benedek egy korábbi, két másik szerzővel írt könyvét korábban már megkritizáltam a Magyar Tudományban abból a szempontból, hogy relativisztikus, langyos nézeteket képviselnek a tudomány és áltudomány elválasztásának (demarkációjának) kérdésében. Lángnak nemrég jelent meg egy újabb cikke a Magyar Filozófiai Szemlében a fenti címmel, ami a new age, ezotéria korában bizonyára érdekes, de azt gondolom, azt mutatja, hogy hogyan lehet a filozófiát rosszul használni, illetve, hogy a rossz filozófia az áltudományhoz, mágiához vezet, illetve ezeknek explicit vagy hallgatólagos támogatásához. A legkisebb rossz, ami Láng Benedek könyvéről és cikkéről elmondható, hogy az áltudomány hívei biztosan felhasználják. Ezt ellensúlyozandó egy kicsit, nagyon fontos, hogy az ilyen nézeteket helyére tegyük, ehhez persze megfelelő filozófiai tudás kell.

(Közbevetőlegesen, nagyon megörültem annak, amikor felfedeztem, hogy a Magyar Filozófiai Szemle pár megújult, rendszeresen megjelenik, és viszonylag jól szerkesztett, illetve interneten is elérhetővé váltak a számok. Ajánlom minden kedves olvasónak, akármennyire is nem értek egyet egyes cikkekkel, az egész szemle olvasgatása mindenképpen az olvasó javára szolgál.)

Visszatérve Láng cikkére: a falszifikáció kérdését nem meglepő módon Karl Poppernél kezdi, ezzel nincs is semmi gond, ez a bevett eljárás a témában. Az első logikai bakugrás, amikor a falszifikáció kérdését összekeveri az elméletválasztás, vagy programkövetés, programválasztás kérdésével.

A) A falszifikáció kérdése az, hogy van-e olyan empirikus megfigyelés, amely cáfolni tudja az elméletet.

B) Ha egy elmélet cáfolódott, akkor az, hogy elvetjük-e, vagy módosítjuk-e, és ha módosítjuk, akkor mit, és hogyan, hogy a módosítás ad hoc jellegű lesz, vagy elfogadható, illetve hogy a tudományos kutatási program összességében progresszív marad vagy degresszívvé válik, az egy másik kérdés. Ez a tudományos kutatási programkövetés kérdése.

A hivatkozott Duhem-Quine aluldetermináltsági tézis szintén csak B-re vonatkozik. Tulajdonképpen az következik belőle, hogy ha egy elméletet egy kísérlet cáfol, akkor sok módon járhatunk el, sokféleképpen megmenthetjük az elméletet. Ez nem triviális, érdemes tudni róla, de nem is olyan meglepő dolog.

Láng Benedek nagyon helyesen bemutatja, hogy a B kérdés is igen fontos a tudományosság szempontjából. Bemutatja, hogy lehetséges, de nem tudományosan elfogadható technika az, ha ad hoc hipotézisekkel próbálják megmenteni az elméletet. Lakatosra hivatkozik, de itt érdemes tovább menni. Láng azt már nem mondja el, hogy Lakatos megfogalmazta azt is, hogy ha egy tudományos kutatási programban egy elméletet úgy mentenek ki az állandó cáfolási kísérletek alól, hogy a program egyre inkább degenerálódik, akkor az nem tudományos. Persze, minden elméletet a végtelenségig lehet védeni hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb hipotézisekkel, de a tudomány pontosan nem ezt teszi. Az áltudománynak meg pontosan ez az egyik technikája.

A tudomány például próbálkozott a Merkúr perihéliumának megmagyarázására a newtoni fizika keretein belül, mindenféle érdekes segédhipotézissel. Itt is igaz a Duhem-Quine tézis: az anomália aluldeterminálta, nem mondta meg, pontosan, mi a hiba, csak azt, hogy van hiba. Tehát lehetett játszani a hipotézisekkel. De a tudomány egy idő után már nem bohóckodott, egy idő után a relativitáselméletet fogadták el. Az áltudomány pedig attól áltudomány, hogy bohóckodik, illetve általában nem maga teszteli a saját ad hoc hipotéziseit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a tudomány általában akkor adja fel a degenerált kutatási programot, amikor van egy jobb alternatíva, az is hozzátartozik, hogy a döntő kísérlet, vagy döntő cáfolatnak tekintett dolog általában csak utólag minősül döntőnek. Erre Láng helyesen mutat rá (Lakatos cikkében is megtalálható ez a gondolat). De a tudományossághoz az is hozzá tartozik, hogy van tudós, aki ellenőrzi az újabb és újabb segédhipotéziseket, és van tudós, aki keres alternatív elméleteket.

Láng Benedek bemutatja az ú.n. whig történelemírást, amely a győztes, illetve a jelen szempontjából írja le a múltat, és megítéli azt. Itt Láng Benedek megint kever pár kérdést. Mert kérdés, hogy mit szeretnénk:

I) A múltat empatikus módon, a  lehető legnagyobb beleéléssel leírni. Azaz nem megítélni a múltat, csak feltárni a belső működési mechanizmusait. Még azt sem mondanám, hogy ez önmagában a megértést jelenti. Ez esetben természetesen az anti-whig módszer nagyon is hasznos.

II) A múltat teljesen megérteni. Ez esetben szerintem nem elég az anti-whig módszer, hanem egy vegyes módszer a jó. Láng bemutatja az anti-anti-whig módszert, amely megpróbál a jelen szempontjából kérdezni, de a jelen szempontjaival nem eltorzítani a választ. Ez egy jó ötlet, de ennél szerintem még komplexebb módszer kell.

III) Értékelni a múltat. Ez esetben csak a whig megközelítés a helyes. A múltat nem értékelhetjük úgy, hogy belehelyezkedünk a múltba. Mert akkor meglehet, minden úgy lesz helyes, ahogy csinálták, és semmit soha nem kritizálhatnánk. Megítélni természetesen csakis jelenlegi tudásunk szerint érdemes valamit.

Hadd mondjam el ezt a kérdést az inkvizíció példájával, amely ezen a blogon egyébként is állandóan felmerülő kérdés:

I) Ha az Inkvizíció működését szeretnénk szűken leírni, ha arra, és csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy az embereket akkor mi mozgatta, mit miért csináltak, akkor az anti-whig megközelítés jó lehet. Akkor persze kiindulhatunk abból, hogy ezek az emberek csak a vallásukat védték, és a koruk bevett technikáit alkalmazták, és ezek egy kicsit nagyon elfajultak.

II) Ha egy mai gyereknek szeretnénk leírni az Inkvizíciót, akkor kénytelenek vagyunk mai kérdéseket és fogalmakat is használni. Tehát az anti-anti-whig megközelítés lesz jobb.

III) De ha csak a II) szerint járunk el, akkor a gyereknek semmit nem tanítunk arról, hogy az Inkvizíció milyen helytelen dolog volt. Márpedig hát azért valakinek ezt is el kéne mondani. És ez azért whig nézőpontból lesz az igazi. Muszáj a mai, emberjogi kérdéseket felvetni, és rámutatni, hogy az Inkvizíció valami szörnyűség volt. Ha ez elmarad, akkor olyan gyerekeket nevelünk, akik adott esetben az Inkvizícióhoz hasonló dolgot hoznak majd létre.

Hasonlóan, a középkori mágiát le lehet írni semleges szempontból is, de a végén nem hagyható el az ítélet, hogy mai tudásunk szerint már hülyeség. Ha elmarad az ítélet, akkor a gyerekek persze nagyrészt ezotéria-hívőkké válnak. Lásd jelen korunk agyatlan ezotéria hívőinek tömegeit. Ezt segíti elő Láng Benedek a filozófiájával.

Végül is miféle mentségeket és mentő hipotéziseket hoz fel Láng az ezotéria nevében?

1) A cáfolatok mellett konfirmációk is vannak.

2) A dolog működhet, attól függ, hogy mit használunk alapon.

3) A dolog működhet a megfelelő helyen, a megfelelő időben a beavatottaknak.

Láng Benedek ezt persze az adott kor embereinek szájába adja. És nem egészen biztos benne, hogy jöttek-e ilyen kifogásokkal, mert ennek nincs nyoma a fennmaradt iratokban. Láng nem mondja, hogy maga is ezt képviseli, de azt se teszi egyértelművé, hogy nem ért ezzel egyet, és ha nem, miért nem.

Aztán kiemelném, hogy ma az ezotériával ugyanitt tartunk, még mindig ugyanezekkel a kifogásokkal jönnek, amelyek nevetségesek, buták, vagy pedig tudományos igényességű utánjárást igényelnének. Nézzük részletesen, és nézzük az amulett példáján keresztül ezeket a pontokat!

1) A konfirmációk: szigorúan véve, ha a hipotézis deteminisztikus, akkor egy cáfolat is cáfolat. Mindegy, hogy mennyi konfirmáció van. Ha a hipotézis statisztikai jellegű, tehát, hogy "az amulett nem mindig, de szignifikánsan segíti a hordozóját a csatában", akkor viszont szignifikáns korrelációt kell kimutatni. Nincs itt mese. A modern tudomány azért érzékelte, hogy van itt egy kis gond, hogy lehet egy összefüggés nem determinisztikus, és statisztikus módszereket dolgozott ki. Nézzük csak meg a gyógyszerkutatás rendkívül szofisztikált ellenőrzési módszereit! Képzeljük el, hogy ma már egy gyógyszert nem engedélyeznek, ha nem ment át kettős vak kísérletek tömegein! És az emberek még így is bizalmatlanok a gyógyszerekkel szemben, de ugyanezek az emberek megveszik a semmiféle teszten át nem esett amulettet. 

A statisztikai módszer részben a 2. és 3. ellenvetést is kezeli. Van, amikor egy-egy ismeretlen faktort egyszerűen a statisztikus modellel kezelünk le. Ha az ember a statisztikus módszerhez ma, a modern világban nem ragaszkodik, ha nem látja a jelentőségét, ha megelégszik a "valamikor igen, valamikor nem" lózunggal, akkor a modern tudomány a középkori áltudománnyal teszi egyenlővé. Ez pedig nem csak nem igaz, nem csak igazságtalan, de sértő is, tehát fel fogjuk emelni a szavunkat ellene.

2) Ha a magyarázkodás olyan hipotézist használ, hogy például az amulett csak megfelelő anyagból készülve működik, vagy csak megfelelően hordva, akkor egyrészt elvárható az, hogy a mágia híve megmondja, milyen a helyes anyag, mi a helyes viselet. Ha a mágia híve ezt nem tudja meghatározni, akkor az amulett, melyet árul azzal a tudással, amelyet mellékelni tud hozzá, végül is használhatatlan. Lehet, hogy van olyan amulett, amely valahogy működne, de ezt a mágia híve nem ezt az amulettet árulja a kliensének, legalábbis erre nincs semmiféle igazolás. Az amulettárus ebben az esetben tudja, hogy nem minden amulett működik, és fogalma nincs, hogy az árult amulett milyen amulett. Tehát még amuletthiten belül is szélhámos. Ilyenkor egyébként a tudomány különféle anyagokat, és viselési módokat tesztelve szokta kezelni a kérdést. A modern tudomány igen hatásosan működik, az áltudósok ezt állandóan elfelejtik. Láng Benedekek is.

3) Hasonló a megoldás. Ha az amulettet hatásosan csak bizonyos beavatottak készíthetnek, használhatnak, akkor a mezei embernek árult mezei amulett nem is használ. Szélhámosság. Továbbá, akkor a tudomány letesztelné a különféle amulett márkákat, és különféle személyeket tesztelne, és megint ki tudná mutatni melyik működik. A tudomány többet tud, mint amit a mágusok és rossz filozófusok elképzelni tudnak.

A tudomány azért is tudomány, mert ha egy elmélet cáfolódik, és ki kell javítani, akkor a módosított változatnak is utána jár, a segédhipotézist is teszteli. Az áltudomány meg azért áltudomány, mert csak bemondja, de le nem tesztelné, mert sejti, hogy nem állja meg a helyét. A középkori mágia képviselői ha elő is hozakodtak ilyen segédhipotézisekkel a cáfolatok lekezelésére, nem vitték végig azokat a vizsgálatokat, amelyek ilyen hipotézisek felmerülése esetén kötelezőek lennének. És az áltudomány ezért áltudomány. Miért fontos ez?

A) A mai modern tudomány módszereinek számon kérése a középkori mágián nem azért fontos, mert el tudnánk érni visszamenőlegesen, hogy ezeket a módszereket betartsák. Hanem azért, hogy kimondjuk: a középkori mágia bizony áltudomány.

B) Azért is fontos, mert a mágia mai képviselői, az ezoterikusok a hosszú évszázadok során egy büdös kukkot nem tanultak, nem haladtak előre, és MA sem végzik el ezeket a vizsgálatokat, hanem a segédhipotéziseket csak kimagyarázkodásra használják. Ugyanott tartanak, mint a középkorban. Talleyrand bonmot-jával: a mágusok semmit sem felejtenek, és semmit nem tanultak.

Vegyük észre azt is, hogy a mágus Láng Benedek által, vagy általam leírt mentőhipotézisei pont olyanok, mint amilyet Popper leírt: ad hoc jellegűek. És ha a mágia utána menne ezeknek a hipotéziseknek, és rendesen, mindent letesztelne, akkor valahol vagy el kell vetnie az elméletet, vagy egy olyan hipotézisekbe kellene menekülniük, amelyek már nevetségesek, és olyan kutatási programot kapnának, amely - ahogy Lakatos nevezte - degeneratívak, és ezért áltudományosak.

Láng Benedek egyik példájában leír egy boros-vízes kísérletet, amelyet Galilei is leírt, és felmerül, hogy elvégezte-e. Először is, a tudomány tudományossága nem dől meg amiatt, mert Galilei esetleg egyszer lusta volt, és helytelenül járt el. Ha az volt, akkor annak csak egy tanulsága van: nem szabad annak lenni.

Láng Benedek végül arra lyukad ki, hogy a boros-vízes kísérlet esetleg aszerint működik, hogy mik a körülmények, nagyon érzékeny a dolog a víz és bor sűrűségére és egyéb tulajdonságaira. Nos, ha ez így van, ez a 2-es helyzet, tudjuk, mit kell ilyenkor tenni. Én például nem mondanék semmit a boros-vízes példáról, amíg nem végeztek el egy széleskörű kísérlet-sorozatot, mert tényleg látható, hogy egy kis sűrűség-különbség megváltoztathatja a helyzetet.

Mindezt azért ne állítsuk már párhuzamba az amulettes példával, amelynél nem látom, hogy hogy lenne érzékeny a különféle feltételekre! Egy kicsit más összetételű amulett hatásos lenne?!

Láng egyébként úgy állítja be, mintha a tudomány soha nem végzett volna el imakísérleteket:

"Meglehetősen abszurdnak hangozna, hogy tudományos kísérleteket végezzünk annak érdekében, hogy az imák hatékonyságát leteszteljük, és megállapítsuk, hogy az imák hány százaléka bizonyul sikeresnek. "

és utána végigveszi, hogy terveztek, de nem végezték el, illetve végeztek el hasonlót, de imát azt végül is nem.

Nos nem értem, hogy ennyire tájékozatlanul miért ír valaki referált folyóiratba cikket, és hogy tudott átmenni. Ugyanis jónéhány ilyen kísérletet végeztek. Ez a téma is a bloghoz tartozik, és azt kell, hogy mondjam, a kísérletek eredménye, hogy az imának a placebo hatáson kívül nem nagyon látszik eredménye, illetve precizitással eltűnő effektus lép fel.

A tudomány a filozófusokkal és az ezoterikusokkal szemben bizony-bizony irdatlan sok kísérletet végez el. És ez így helyes.

Míg Láng Benedek kutatását az adófizetők pénzéből támogatták, addig ezt a blogot nem a ti pénzetekből írom.

1. ábra a vallások eloszlása a világban országonként ábrázolva

Mi a különös a vallások világtérképén? Persze, ha megszokás szerint nézzük, akkor semmi. Nincs ebben semmi különös, a világban különféle helyeken különféle vallások vannak. De tényleg nincs?! Ez nem különös?! Vessünk a térképre egy pillantást friss szemmel! Mi benne a különös?! Nem gondolok itt valami nagyon nagy dologra. Amire ki szeretnék lyukadni, azt szerintem valahol mindenki tudja, csak azt szeretném, ha nagyon élesen tudatosodna. A térképen az a különös, hogy a vallások nagy foltokat alkotnak a világtérképen.

Ebben persze nincs semmi újdonság. Ennek a cikknek az ötlete egy Dawkins előadás kapcsán született, Dawkins egyik kedvenc témája, hogy ha valaki keresztény országban nő fel, akkor keresztény lesz belőle, ha hindu országban, akkor hindu, ha muszlim országban, akkor muszlim. Nagy valószínűséggel.Amire Dawkins tudtommal nem szokott kitérni, bár könnyen meglehet, hogy valahol ezt is végigelemezte, vagy ha nem ő, akkor valaki más, az a vallások térbeli eloszlásának egészen sajátos jellege.

A pontosság kedvéért azt is meg kell jegyezzük, hogy az 1. ábra a térkép az ateizmust nem mutatja, a vallásokat pedig országonként ábrázolja, az adott országra jellemző vallással jelölve az egész országot. Néhány ország van csak vegyesen kiszínezve. De ha a vallások elterjedését nagyobb felbontásban néznénk, a nagy foltok akkor is meglennének, lennének bizonyos, keskeny átmeneti zónák, és persze minden országban vannak kivételek, tehát lennének nagyon apró kis pöttyök. Valahogy így:

2. ábra: Képzeletbeli vallások mintaszerű elterjedési térképe. Illusztráció.

Dawkins a mémelmélet egyik megalkotója is egyben, de azért a vallásoknál van egy kis specialitás. Három mém térképe akár ilyen is lehet, ha valamiért egyik sem győzi le a másikat, hanem valamifajta egyensúly alakul ki. Egy ilyen egyensúly azonban törékeny lenne, ha nem volna a vallás örökletes is. Nem genetikus öröklődésre gondolok, mert az egyes vallások aligha öröklődnek genetikusan, legfaljebb egy általános vallásosságra való hajlam lehet genetikus. De muszlim, hindu és keresztény gén valószínűleg nincsen. A muszlim, hindu és keresztény, és a többi vallások családon belül, neveléssel öröklődnek, és még ma is ez a legjelentősebb tényező a vallások eloszlásában. Ha ez nem lenne, ha egy teljesen szabadon terjedő mém lenne, akkor könnyedén megborulna az egyensúly, és akár egy világvallás is kialakulhatna, ami egyébként rossz volna, mert felszínes megfigyelő könnnyen összetéveszthetené a tudomány egységességével. Mémek és tudást jelentő elméletek abban különböznek inkább, ahogy időben terjednek, ahogy a tudás bizonyos konvergens és stabilitási tulajdonságokat mutat, amelyet a mémek nem. No és persze különbözik a tudás egy egyszerű mémtől abban is, hogy logikai-empirikus szabályzása van. De ebbe ne menjünk bele, mert a vallás szerencsére nem csupán egy szabadon terjedő mém, és ez még nyilvánvalóbban leplezi le.

Vegyük a másik végletet! Teljesen véletlenszerű tehát nem mémszerű ötletek elterjedési térképe nyilván teljesen véletlenszerű volna. Valahogy így:

3. Ábra: Két véletlen, nem terjedő hóbort mintaszerű elterjedési térképe

Ilyen nem nagyon van, mert mémszerű terjedést szinte minden hóbort mutat.

Ha pedig megnézzük egy tudományos elmélet és egy áltudományos elmélet elterjedési térképét, az valahogy így alakulna:

4. Ábra: Egy tudományos és áltudományos elmél mintaszerű elterjedési térképe

Az áltudományos nézet lehetne a kreacionizmus, az UFÓ hit,  vagy mondjuk a lapos föld elmélete. Mi a különbség tehát a 4. és az 1. ábra között?

1) A vallásokból, mint öröklődéses mémekből több van, és nagy, nagyrészt összefüggő foltokban terjed el, keskeny átmeneti zónákkal.

2) A tudományos elmélet, mint valós ismeretet hordozó elmélet egyrészt az egész világon nagyrészt elterjedt. Az éppen aktuális, még nyitott tudományos kérdések mutathatnak véletlenhez vagy valláshoz hasonló mintákat, de ezek hamar eldőlnek.  A megállapodott tudás korlátját csak a műveletlenség fekete foltjai, és az extrém butaság vörös foltjai képezik. Az áltudományos, piros rész tulajdonképpen nagyrészt a véletlen hóbort eloszlásához hasonlít, mert a hülyeség nagyrészt véletlen. De van azért az áltudományoknak is vallásos jellege, ezért helyenként azért foltszerű jelenségek is vannak, de ezek nem olyan erősek, mint a történelmi vallások foltjai. Ennek oka csak annyi, hogy nem tudtak annyira megerősödni, de valójában teljes átmenet van az áltudomány, ezotéria és a történelmi vallásos szekták között. Ennek megfelelően lehetne a tudománnyal vetekedő több áltudományos elgondolás is, és ez a vallásokhoz hasonlóan több nagyobb foltot is képezhetnének. De a tudomány nagy, kék foltja azért az ábrán egyértelmű különbséget mutat.

Természetesen ezek az ábrák fiktívek, nem tudom sajnos bemutatni a pontos eloszlásokat. Pedig jó ötlet lenne, ha lennének ilyen felmérések, és valaki összesítené, és térképre helyezné az adatokat. Én feltételezem, hogy az olvasó az erről rendelkező ismeretei alapján azért elfogadja, hogy ezek a térképek valószínűleg ehhez jellegében hasonlóan néznek ki. Ennek alapján pedig megerősödik benne a tanulság, amelyet egyébként filozófiai meggondolásból tudunk, hogy míg a tudomány megismerési módszer, addig a vallások csupán egy kulturálisan örökölhető, divergens mémek.

Kicsit perverz dolog, hogy a gyenge ateizmus vagy az agnoszticizmus legfontosabb elvének egy korai változata egy ferences rendi szerzetestől kapta a nevét. Habár az elv korábban is ismert volt, és persze valamifajta határozatlan formában mindig is ismerte az emberiség. Mindenesetre az érdekes, hogy a középkorban az elvet olyan gondolkodó, mint Aquinoi Tamás is vallotta. Bár ő még nyilván szükséges magyarázatnak tartotta istent.

No de miért is van szüksége Occhamnak borotvára? Nyilván azért, hogy borotválkozzon. És nyilván azért kell borotválkoznia, mert nem szerette a sok haszontalan kinövéseket az testén. Hasonlóan nem szeretjük a haszontalan kinövéseket a világmagyarázatunk "testén". Mert ezek a hipotézisek már ilyenek, nőnek, mint a szőr az ember arcán,  vagy, mint a gazok a kertben, és csak elszívják az életnedveket a hasznos növényektől. Talán jobb is lenne a kertészeti hasonlat, nem borotváról kéne itt beszélni, hanem inkább metszőollóról!

Képzeljük el, hogy mi lenne ilyen metszőollók nélkül a kertünkkel! Nyilván tele volna alaktalan, kesze-kusza fákkal, melyek semmiféle termést nem hoznának. Sőt, ez a hasonlat még alul is becsüli haszontalan hipotézisek potenciálját. Nem csak arról van szó, hogy az emberek képesek itt-ott mindenféle vízhajtásokat kitenyészteni, hanem arról, hogy potenciálisan végtelen sok hajtás lehetséges a fánk összes elágazásánál. És ha eleresztjük a fantáziánkat, akkor minden egyes ilyen könyökhajlatban akárhány vallásos hipotézis megjelenhetne. 

Nem csak azokra a vízhajtásokra kell gondolnunk, mint például a Zeusz hit, az iszlám, a keresztény vallások, a buddhizmus, a sok-sok pogány vallás, hanem mindaz a sok lehetséges elképzelés, amelyre ízelítőt mondjuk Douglas Adams műveiben kaphatunk. A vallásos emberek fantáziája valójában mérhetetlenül beszűkült a lehetséges agyrémekhez képest.

Occham borotvája tehát valójában nem csupán holmi kozmetikai igényből fakad, hanem életkérdés. Nem engedhetjük magunknak meg, hogy az emberi társadalom abba pusztuljon bele, hogy vallások vadhajtásai szívják el az energiáinkat a végkimerülésig!

Azért írtam az elején hangsúlyosan arról, hogy Occham borotvája az elv egy korai megfogalmazása, mert egy modern gondolkodónak azért kicsit vulgáris, pontatlan ez az elv. Az elv végül is egyfajta gazdaságossági elv, és a gazdaságosság szempontjai mindenképpen bonyolultabbak annál, mint amit az Occham elv tartalmaz.

Mert természetesen nem csupán a létezők számát, hanem például a törvények számát sem szabad feleslegesen szaporítani. Aztán meg azonos számosság esetében a törvény bonyolultsága vagy eleganciája is szerepet játszik. Ezért a modern tudományfilozófia végül is nem Occham borotvájára hivatkozik. Karl Popper például az elméletek empirikus tartalmát jelölte meg. A Logikai pozitivisták az empirikus verifikációs (igazolási) elvet. A felesleges létezőket végül is az empirikusan ellenőrizhetetlen elméleti állítások váltották fel.

Mindez a gazdaságossági elv pedig kapcsolhatóak olyan más elvekhez, mint például az adatok lehető leggazdaságosabb tömörítésének igénye. A világ megismerése felfogható a világ tömörítéseként is: szeretnénk egy olyan adathalmazt (elmélet), amelyből kibontható a világ, ugyanakkor a lehető legkisebb helyet foglal el agyunk memóriájában.

Ennek a felfogásnak az is az előnye, hogy a kódhossz, vagy a világ entrópiája végül is egy teljesen egzakt mérce, és akkor nem kell olyasmikre hivatkozni, mint például az elegáns elmélet. Minek. "Hány biten kódolható" Ez az egyetlen kérdés.

Ugye amikor például felfedezzük a "minden holló fekete" törvényét, akkor az nem csak azért jó, mert magyarázza a "ez a holló fekete" megfigyelését, de azért is, mert nem kell külön megjegyeznünk minden egyes holló színét.

És ilyen szempontból kerül más megvilágításba Occham borotvája. Hiszen a felesleges metafizikai elemek egy elméletben végül is azt jelentik, hogy mégiscsak teljesen feleslegesen jegyzünk meg dolgokat. Például mi a fenének akarnék megjegyezni istenről mindenféle dolgokat, ha végül is az életben az égadta világon semmi jelentősége nincsen, és nem sikerül sem megérteni különféle jelenségeket, sem pedig a dolgok lekódolásában nem segít?!

A hollós példával élve: mi a halálnak spekulálnék és akarnám megjegyezni, hogy a láthatatlan hollóknak milyen a színe?! És akkor a művel ateista tudja, hogy itt a Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvú híres példájához is kötöttem a mondandómat. 

A franciakertes kép saját, Villandry-ben készült.

Az utóbbi hetekben egymásra torlódott egy pár hír bizonyos hitek miatt bekövetkezett egyéni tragédiákról, konkrétan mindhárom hír, amelyre gondolok, gyerekek haláláról, megöléséről szól. Magyarországon természetesen a legnagyobb port házi eset verte fel, amikor egy fényevésben hívő házaspár agyonéheztette gyermekét.

Ennél az esetnél egészen világos az, hogy a fényevő hívőkön kívül mindenki teljesen bolondnak gondolja az illetőket, és tán még egyes fényevők is elgondolkodnak, bár én nehezen tudom megítélni, hogy olyan emberek, akik annyi értelmi képességgel rendelkeznek, hogy ilyenben tudnak hinni, azok ilyenkor min gondolkodnak, annak mi lesz az eredménye, és hogy reagálnak. Más vallások hívőiből kiindulva akár azzal is jöhetnek, hogy a házaspár valamit nem jól csinált, és ha jól csinálták volna, a fényevés igenis működne. Mert igenis Mekka felé fordulva, és a nagyszombat utáni harmadik szökőévben megáldott fény az, amely táplál. Tudjátok, mi jut eszembe erről?

"Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat."  Mt 6:26

Nincs is olyan távol a fényevéstől, nem? Könnyedén születhetnek ilyenből is őrült ötletek.

De nem ez a fő kérdés, amelyet részletezni szeretnék. Az emberek többsége ugyanis a fényevést hülyeségnek, és bolond szektának tartja, és elintézettnek véli a dolgot azzal, hogy ennek nem sok köze van a "normális vallásokhoz", amelyek ilyen butaságokat nem tesznek. Tehát akkor úgy állunk, hogy vannak ezek az őrült szekták és vannak az értelmes vallások?! Tényleg, komolyan?! És hol is van a határvonal?! Miért pont ott?! Hogyan állapítható meg egy hitről, hogy melyik oldalhoz tartozik?

Egyszerűnek tűnő megoldás lehetne az, hogy a történelmi vallások normálisak, azon belül is leginkább a mindenkori hívő saját kis történelmi vallása a legnormálisabb, és az újabb, vagy kisebb kis szekták, azok a bolondok. Egy ilyen felosztásnak ugyan nem volna semmi racionalitása, hiszen a hívők számára hivatkozni is hiba, és a vallás történelmiségére is. Ugyanis mindkettő ismert érvelési hiba, a hívők száma a többségi vélekedésre való hivatkozás egy gyengébb formája, a történelmiség pedig a hagyományra való hivatkozás érvelési hibája.

De szerencsére - vagyis inkább sajnos - a két másik hír még nyomatékosabban mutat rá, hogy ez a felosztás nem működik, hiszen az Egyesült Államokban a hitgyógyítás miatt immár második gyerekét elvesztett házaspár keresztény, a Chilében a saját csecsemőjét élve elégető szekta pedig szintén keresztény, hiszen antikrisztusnak hitték a babát.Valami ilyesmi alapján könnyen el lehet képzelni:

"és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét." Jel 16:2

Az utána leírt sok természeti csapásról nem beszélve.

Szóval ezt nem lehet úgy beskatulyázni, hogy a keresztény vallás az normális, a többi meg tévedés, őrültség.

Valahogy ezek az őrültséget csináló hülyék mindegyik szektában feltűnnek. Tehát ha valaki el akarja választani a normálist az abnormálistól, akkor valami vallástól független kritériumot kell felállítania. Nyilván valami olyasmi lenne ez a kritérium, hogy a fényevés, a hitgyógyítás és a saját csecsemő antikrisztusnak hívése ellent mond ismereteinknek, a józan észnek, a tudománynak. Például ugye minden tudományos tudásunk szerint az emberek nem tudnak fotoszintetizálni, és hát  ha más nem, akkor pont a haláleset is igazolja, hogy nem működik a dolog. A hittel, azaz sok imádkozással és orvosi jellegű beavatkozás vagy kezelés nélküli gyógyítás is ellent mond a tudományos ismereteinknek, illetve csak a placebo hatás működik, amely sok esetben kevés lehet a gyermek megmentéséhez. Különösen csecsemőknél, akiknél ez a placebo hatás se működik. Aki meg antikrisztusnak hiszi a gyermekét, az hát azért őrült, mert egyrészt ez is tudománytalan, másrészt ugyan már, mi igazolja?!

No de itt már kezdünk a hívő számára ingoványos talajra érni, hiszen a szekta bizonyára bizonyos az evangéliumokban leírt jelek alapján hitte antikrisztusnak a gyermekét, és azt lehet csak ellen vetni, hogy azért józan, racionális ésszel az mégsem lehetséges, hogy a csecsemő antikrisztus, de a jeleket félreértelmezni viszont annál inkább.

Igen ám, de az antikrisztus olyan valami, amiben a "normális" keresztény vallás is hisz, és azt mondják eljön. Pont ugyanazon evangéliumi jóslatok alapján. Miért is őrült akkor ehhez képest az, aki a konkrét eljövetelben hisz?! Nincs itt egy oltári képmutatásról szó? Hogy a keresztények hisznek a végítéletben, csak azért konkrétan mégse jó, ha valaki a végítélettel jön?! Hiszik, csak komolyan nem veszik?!

És ha eljön az antikrisztus tán nem kell ellene küzdeni?! 

"a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének" Jel 19:20.

"És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké." Jel 20:10

Innen tehát a megégetés. A Bibliából magából. Szóval eme őrülteknek az egyetlen hibájuk az volt, hogy komolyan vették az evangéliumi jóslatot. Empirikus igazolásuk pedig kb. annyira kérdéses, mint az evangéliumok és a keresztény hit empirikus igazolása maga.

Hasonlóan, a keresztény hit tulajdonképpen hisz az ima erejében. Az imagyógyítók hibája csak az, hogy ezt komolyan vették. Illetve, hogy középkori szokásoknál maradtak, és nem léptek előre a technika és társadalmi haladásban. A középkorban ugyanis tök normális volt, hogy sokszor nem tehettek semmit egy betegért, és hát imádkoztak, mert hittek benne. Ez azt jelentené, hogy aki ma azt teszi, amit a középkorban tettek, és ami totálisan megfelel a keresztény vallásnak, az mégsem normális?! Ez azt jelenti, hogy igenis a tudomány a normalitás kulcsa? Nem látom, hol lehetne itt máshol a határvonalat megvonni. Van-e a kereszténységben bármi normalitás?! Nem arról van-e szó csupán, hogy az emberek már megszokták, hogy egy kínzóeszközt raknak a templom tetejére, egy embert szegeznek fel az oltárra, egy gyermeket nemző szűzhöz imádkoznak, és védőszentekhez, de ez nem politeizmus?!

Azzal sem lehet jönni, hogy az a normális vallás, amely a szeretetet hirdeti. Mindegyik normálisnak mondott vallásnak töménytelen bűne volt a történelem folyamán. A három hír közül kettő keresztény emberölésről szól. Még azt is kétséges rásütni, hogy ezek az emberek nem szerették a gyerekeiket. Lehet, hogy szerették, csak meg voltak őrülve. Ahogy a mondás tartja: a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Az sem lehet megoldás, hogy azt mondjuk, nincs is őrült vallás, csak őrült emberek. Mert az őrültségnek milyen mércéjét vesszük?! Az őrültség bármilyen használható mércéje mellett a vallások maguk is őrültségek.

És az sem megoldás, hogy azt mondjuk, akkor őrült az az ember, ha vér folyik. Mert akkor lemondunk arról, hogy előre lássunk valamit, hogy elkerüljük a tragédiákat. Nem tudjuk megmondani, melyik szekta melyik őrültsége mikor vezet valami tragédiához. Egyet tudunk tenni: az őrültséget, a vallás magát redukálni.

Mindegyik határvonal vonás, amely az őrült szektát körül akarja határolni, végül is a racionalitást, logikát hívja segítségül, illetve az empirikus igazolás valamilyen formáját. Vagy akár explicit módon a tudományt. A nagy bökkenő azonban az, hogy ha ezt következetesen végigvisszük, akkor minden vallás kihullana a rostán. Egyik sem tud tudományos vagy empirikus és logikus igazolást adni az igazára. Ha tehát az őrültséget redukálni akarjuk, akkor ahhoz a régi, ismert banalitáshoz jutunk, hogy hát bizony józan ésszel kell ezt tenni, a józan ész ennek a mércéje. És ahhoz, hogy a vallás úgy ahogy van, őrültség.

A vallások, fényevőktől hitgyógyítóktól antikrisztus-űzőktől a megszokott, Vatikánban csücsülő bíborosig, az evangélikus lelkészig, az iszlám imámig, buddhista szerzetesig és így tovább vagy mind őrült szekták, vagy mind normálisak. Nincs köztes megoldást adó kritérium, amelyet következetesen végig lehetne vinni lenne.

Nincs olyan módszer, amely a vallások sokszínű, szerteágazó őröltségeit meg tudná metszeni, vagy össze tudná terelni egy normális, konszenzuális tudásanyaggá.

A napokban A The Big Bang Theory (az észkombájn magyar fordítók az"Agymenők" címetv bírták adni a sorozatnak)3. évadját fejeztem be. A 13. epizódjának fő témája, hogy Leonard és Penny összevitatkozik a médiumokon, olyan embereken, akik azt állítják, hogy távolba, illetve közeljövőbe látnak, esetleg oda-vissza tudnak kommunikálni. A pontos meghatározás most nem releváns.

Penny: Tudod, a szellemekben is hiszek.

Leonard: Nagyszerű.

Penny: És az asztrológiában.

Leonard: Tudom, és a piramisok erejében és gyógyító kristályokban.

Penny: Nem, nem, a kristályok nem működnek.

Leonard:Tényleg? Hát így állunk? A médiumok valódiak, de a kristályok vudu*?

Penny: Nem, a vudu valós, nagyon is veszélyes.

* Az angolban a "voodoo" szó a racionálisan gondolkodóknál az (ezoterikus) marhaság 
szinonimájává vált, persze emellett vannak vudu hívők.

Ezernyi ilyen párbeszédet lehetne hozni Woody Allen filmekből, internetes fórumokból, a valódi életből, amikor egy ezoteriában hívő és szkeptikus szenvedélyes, gyors, felszínes vitát folytat. Amit Leonard ironikusan fejez ki az komoly formában valahogy így hangozna:

i) Ha a kristályok gyógyító erejében nem hiszel, sőt azt mondod, hogy "nem működnek", az azt jelzi, hogy van kritikus gondolkodási képességed, sőt, valószínűleg az empirikus igazolás, illetve cáfolás miatt mondod ezt.

ii) De ugyanezen empirikus ellenőrzéseken a többi hited is megbukik.

iii) Tehát következetlenül, nem azonos mércével válogatsz az ezoterikus hitek között. Egy angol kifejezéssel élve ez a cherry picking.

A legfontosabb konzekvencia, amire ez rámutat az, hogy az ember következetesen vagy az empirikus igazolás elve, azaz a tudományosság mellett áll ki, vagy kritikus, azaz egészséges mértékben szkeptikus, vagy hisz. De ha hisz, akkor eldobta az empirikus igazolás szükségességének elvét, és akkor minden hülyeséget el kéne fogadnia. Tovább menve a párbeszéden, nem csak asztrológiát, piramiserőt, gyógyító kristályokat, de tényleg ember által kitalált, és ki nem talált marhaságot el kéne hinnie, közöttük természetesen végtelen sok egymásnak ellent mondó marhaságot.

Egy elterjedt kérdés hívők részéről, de filozófusoktól is, hogy mi alapozza meg a tudományos módszert. Egy elterjedt vád szerint a tudósok abban hisznek, hogy a világ tudományosan megismerhető, ami a priori nézve egy hit. Egyébként a posteriori akár ezt is mondhatjuk igazoltnak, hiszen a tudományos módszer nagyon is szépen működik. De van egy másik érvelési lehetőség is.

A The Big Bang Theory kis odamondásokkal teli vitája ugyanis magjában magában foglalja azt az indokot, amiért a tudományos módszer szükséges. A tudományos módszer szűrője nélkül ugyanis olyan zagyvaságot kapunk, amely nem nevezhető ismeretnek, megismerésnek. Praktikusan értéktelen, mert akkora nagy szemétdombot eredményez, amelyben benne lenne minden kitalált és ki nem talált marhaság. Nincs más értelmes módszer, amellyel szűrni lehetne ezeket, és amelynek fogalmilag köze lenne bármiféle igazsághoz. A tudományos módszer indoklása az, hogy ez az egyetlen módszer, amelyik működik.

Mert milyen más szempontok jöhetnek még szóba?

A) Érzelmi szempontok. De annak, hogy ki melyik hipotézist szereti, melyik tetszik neki, annak semmi fogalmi köze sincs annak igazságához. Ez a szűrő tehát elvi alapon elvethető.

B) Hagyomány szempontja: bizonyos ezoterikus nézetek régiek, mások újak. Bizonyosakat az emberiség kitalált, másokat nem. De ennek sincs köze az igazsághoz. Egy még ki nem talált hipotézis lehet igaz, és egy sok ezer éve kitalált és hitt hipotézis lehet hamis. A hagyománnyal való érvelés explicit érvelési hiba: argumentum ad antiquitatem.

Egy kapcsolódó téma a tudomány konvergenciája és a hit divergenciája. A tudomány történetében volt sok tudományos forradalom, és sokszor voltak vetekedő elméletek. De hosszú távon a forradalmak elég egyértelműen dőltek el, a viták eldőltek. Hosszú távon az elméleti kérdések nagy részében egyetértés alakul ki. A tudományos konszenzus a legtöbb kérdésben annyira egyértelmű, hogy ki se kellett nevezni egy Vatikánt, mint legfelsőbb döntéshozó szervet. Az empirikus-logikai módszer a legtöbb kérdésben idővel konszenzust eredményez. Tudományfilozófusoknak ki kell emelnem, hogy a konvergencia nem jelent monotonitást, nem jelent állandó aggregációt. És olyan metafizikai állításokat sem kell tennünk, hogy a tudomány AZ IGAZSÁGOZ konvergál. Teljesen szükségtelen ilyet állítanunk, bőven elég nekünk az, hogy konvergál.

Mert ezzel szemben az empirikus-logikai módszer elvetése, azaz a hit, azaz a hit módszertelensége szembetűnően divergens: míg a tudomány az egész világon nagyjából egységes: azaz nincsenek különféle tudományok, csak téma szerint leosztott tudományágak, addig a vallások szerteágazása egészen világos kontraszt. Vallásokból kismillió van, egyházakból is, és ezek egymásnak ellent mondanak, mindig is ellent mondottak. Térben és időben is iszonyatos divergencia figyelhető meg. azt se látjuk, hogy egy-egy vallás bárhova is tartana (leginkább nem is változnak), és azt se, hogy vallások konszenzusra jutnának.

De hogy is várhatnánk konszenzust a vallásoktól, ha egyszer nincs erre módszerük?! Egy imám és egy pap nem oldhatja fel vitás kérdéseit logikával, mert mindkettő vallása tele van logikai önellentmondásokkal. És empirikus igazolással sem, mert mindkettő vallása ennek elvetésén alapul. Mi marad hát? Marad az A) szempont, amelyben mindkét vallás magát gondolja nyertesnek, tehát konszenzusra ez sem jó. És marad a B) szempont, de ezt persze az idősebb vallás mindig favorizálja, a fiatalabb meg mindig elveti. És ahogy már mondtam A-nak és B-nek eleve semmi köze az igazsághoz.

Ennek megfelelően, ha egy módszer, vagy módszertelenségen azt látjuk, hogy divergál, akkor ez annak a markáns jele, hogy a diszciplína módszere vagy módszertelensége katasztrofális, egész biztosan nem alkalmas a megismerésre, és semmi köze semmiféle igazsághoz.

Amit itt el szoktam még mondani: ha egy diszciplínának nincs empirikus és logikai módszere, és más módszer nincs, csak olyan konszenzust nem eredményező szempontok, mint A és B, akkor innen ne csodálkozzunk azon, hogy agresszióba fordul! Ha egyszer az imám és a pap civilizált empirikus-logikai úton nem tudja eldönteni, kinek van igaza, akkor óhatatlanul is előjön az, hogy kardhoz, bombához, inkvizícióhoz fordulnak. A hit tehát mindeme bűnök melegágya. Nem a rossz emberekkel van a baj, mert a rossz ember tudósok nem szokták egymást kiirtani, hanem a hit maga a hibás.

Az empirikus igazolással szembeni következetlenség egyik nagyon eklatáns példája az, amikor tradicionális vallások kezdik el ekézni az ezotériát. Egyik példa erre az, amikor Kiss Urlich jezsuita szerzetes borult össze a Szkeptikus Társasággal egy kis ezotériaekézésre. De sok vatikáni megnyilatkozásban és más egyházi nyilatkozatokban, teológiai értekezésben is visszaköszönnek ilyen gondolatok.

Pedig bármelyik történelmi vallás csak abban különbözik bármelyik ezoterikus szektától, hogy a B) szempont alapján válogat önkényesen: a "mi szektánk csak annyiban különb, hogy ezer éves". Valójában azokon az empirikus igazolási kritériumokon, amelyen mondjuk a médiumok, szellemek, gyógyító kristályok, fülöp-szigeteki gyógyítók, kanálhajlítók, vízzel hajtott autók, vuduk, gyógyító piramisok és más ezoterikus marhaságok megbuknak, azon a gyógyító, vízen járó, vizet borrá változtató Jézus is megbukik.

A keresztény és más világvallások is ugyanolyan ezoterikus szekták, mint a new age vallásai, csupán kicsit ósdibbak.