ateista

1. ábra: Végtelen hosszú idejű Univerzum

Egy klisészámba menő klasszikus szerint "az élet olyan, mint a motor: ha nem megy, be kell rúgni". Ez a cikk arról szól, hogy az Univerzum nem ilyen és nem feltétlenül kell berúgni.

Az egyik legnépszerűbb érv isten mellett az ú.n. kozmológiai istenérv, amely szerint ha mindennek kell, hogy legyen oka, akkor okok egy potenciálisan végtelen láncolatát lehet felállítani, és hacsak nem képzeljük az Univerzumot okok ilyen végtelen regresszusának, akkor az Univerzumnak is kell, hogy legyen oka, ezt az okot nevezzük istennek. Ő lenne az ok nélküli ok, Aristotelész mozdulatlan mozgatója.

Ez az istenérv azért nem helyes, mert mint ahogy sokan megjegyezték J.S. Milltől, Bertrand Russellen (ld. Russell: "God and Religion", 1986, p. 41.) át Dawkinsig (ld. Dawkins: "Isteni téveszme", a "A bayesi érv" c. fejezet végén):
A) Vagy tényleg mindennek kell, hogy legyen oka, tényleg nincsenek kontingens dolgok, akkor mi isten oka.
B) Ha lehet olyan, aminek nincs oka, akkor az lehet az Univerzum is. Az Univerzum maga lehet casua sui.

Avagy: ha a végtelen regresszust elvágjuk, akkor elvághatjuk már isten előtt is. És ha ehhez hozzá vesszük Occam borotvájának elvét, akkor ott is kell elvágni.

Az érv további gyengéje, hogy a mozdulatlan mozgatónak nem kell egyedül lennie, és nem kell, hogy bármelyik vallás istenével, hogy egyenlő legyen.

Az első feloldás a kozmológia istenérvre az, hogy az Univerzum mindig is létezett (1. Ábra), és ez a 20. századig egészen bevett nézet volt, így a kozmológiai istenérv nem is volt olyan erős. Azelőtt is megkérdezték mi volt az Univerzum oka, mert hát ezt a mindig is létező Univerzumot és a végtelen regressust valamiért nem tekintették elégséges magyarázatnak. Mint ahogy F. C. Copleston a híres vitájában Russellel. A vita meghallgatása után sem értem, miért nem lenne elég jó, megfelelő magyarázat ("sufficient explanation") Coplestonnak a végtelen regresszus.

A kozmológiai istenérv a 20. században a Big Bang elmélet elfogadásával kezdődött, olyannyira, hogy a kezdeti lépéseket ehhez egy belga katolikus pap tette meg, pontosan azért, hogy ezzel istent "bizonyítsa". A Big Bang elmélet valóban kapóra jött neki, hiszen úgy gondolták, hogy ha az Univerzum ideje véges hosszúságú, akkor a végtelen regresszust valahol el kell vágni. Ez nem igaz.

Az egyik legkézenfekvőbb feloldás arra, hogy az Univerzumunknak úgy tűnik, van kezdete, és még se legyen kezdete, egy ciklikus modell (2. Ábra), ahol egy nagy összeroppanás megy át egy nagy felfúvódásba, amely aztán valahol megáll, és újra zsugorodásnak indul, és ez így megy az idők végezetéig. Ez főleg keleti vallásokkal vágna egybe, de ez sem jelentené, hogy a keleti vallások istenei léteznek, mert nem sok köze van hozzá. Lehetne egyébként az idő maga is ciklikus, ez esetben maga az idő is ismétlődik, és a sok Univerzum ugyanaz az Univerzum. Ez azonban tiszta metafizika, hiszen hogyan lenne ellenőrizhető. A lineáris idejű, de ciklikus Univerzumban esetleg feltételezni lehet valami igazolást, az előző univerzumnak lehetne valami maradványa a miénkben. De ilyenről a tudomány nem tud, és ha jól tudom, akkor a nagy reccs sem tűnik ma valószínűnek.

2. ábra: A ciklikus Univerzum

Van azonban a véges hosszú idejű Univerzumnál az érvelésben egy kis logikai, illetve matematikai baki. Ha feltesszük, hogy az Univerzum ideje véges hosszú, ebből nem következik, hogy van eleje és vége. Az egyik ilyen ellenpélda a kör, és ez tulajdonképpen a ciklikus idejű Univerzumot jelenti. ld. 3. Ábra.

3. ábra: Ha valaminek véges a mérete, attól még nem biztos, hogy van eleje és vége. Ciklikus idejű Univerzum.

A 4. ábra pedig azt mutatja, és ezt középiskolában matekból tanultuk, hogy a nyílt intervallum is ilyen (egyébként még sok nyílt halmaz van, de a laikus ezt ismeri).

4. ábra: Ha valaminek véges a mérete, nem biztos, hogy van eleje és vége. Nyílt intervallum.

Ennek megfelelően az 7. ábra az Univerzumot, mint nyílt idejű univerzumot mutatja. Ez tulajdonképpen a Big Bang modell, csak hangsúlyozom, hogy a kezdeti szingularitás nem egy létező dolog, az csak határérték, az az időtengely nyílt (torlódási) pontja. Mivel a szingularitásban a sűrűség végtelen, és még sok nullával való osztás van, értelmes fizikus nem is gondolhatja, hogy a szingularitás valóban az Univerzum létező része. Ez a modell tehát nem más, mint a Big Bang helyes értelmezése. Ha viszont nincs szingularitás, akkor az Univerzumnak nincs olyan időpontja, amelynél ne volna megelőző időpont, mindennek van oka. Becsomagoltuk a végtelen regresszust véges méretű tartományba. ld. 6. ábra

6. ábra: a végtelen oksági lánc becsomagolva véges tartományba

Azt jegyezzük meg, hogy ha a végtelen oksági láncot fenn akarjuk tartani, azaz minden időpont előtt szeretnénk, ha lenne megelőző időpont, amely oka tud lenni, akkor az intervallum szükségképpen nyílt. Hogy a mérete véges vagy végtelen, az már a végtelen regresszus szempontjából mindegy. A 7. ábra ezt a nyílt, de véges korú Univerzumot mutatja.

7. Ábra: nyílt intervallum modell

A 20. században később aztán a multiverzum modellt is megalkották. Itt a ciklikus modellhez hasonlóan univerzumok fejlődnek ki egymásból. A baj ugyanaz, mint a ciklikus modellnél: hogy lehet ez több, mint értelmetlen metafizika? A modell megalkotói azonban adtak némi fizikai indoklást is erre, mégpedig a kvantummechanika bizonyos interpretációját. Ezzel ez a modell jobb magyarázat a kozmológiai istenérvre is, és a finomhangoltságra is, mint holmi isten, de azért szerintem kicsit nehézkes modell, sok univerzumot feltételez fel. Kicsit drága magyarázat. Ismétlem, istennél még mindig jobb. Ezt ki is fejtettem a Magyar Tudományban egy cikkben. De ez a modell is gyenge lábakon áll az igazolást illetően.

A komplex idejű Univerzum modellje Stephen Hawking elmélete volt, bár most már a multiverzumot is propagálta. A komplex idejű modell is a kvantummechanikára támaszkodik, állítólag van némi elméleti háttere. Itt a valós idő fokozatosan fordul ki a komplex időből. Ez meg tulajdonképpen a végtelen hosszú idő becsomagolása, levetítése egy véges, nyílt intervallumra. Tehát ez a nyílt intervallum egy speciális megvalósítása, amely persze okoz változást az Univerzum dinamikájában. Ebben már a kozmológusok tudnak dönteni, én ehhez nem értek.

8. ábra: Az Univerzum komplex idejű modellje, amelyben az időnek azért nincs kezdete, mert "fokozatosan kezdődik el". Emiatt nincs kezdeti probléma. a gyengéje ennek is, hogy tudtommal független igazolása nincs.

Minden esetre azt láttuk, hogy arra a problémára, amelyre isten nem megoldás, a tudománynak számos megoldási javaslata van. A gond csak az, hogy a Big Bang elméleten kívül egyik sincs függetlenül igazolva, ezért én például továbbra is a Big Bang nyílt intervallumos értelmezését fogadom el. És istenhez menekülni azzal, hogy itt nincs megoldás, az butaság. Nem nincs, inkább túl sok is van.

Ismét cikkem jelent meg a Magyar Tudományban, ismét könyvismertetés, és ismét nagyon is kapcsolódik az ateizmushoz. Az istenérvek közül a legutolsó, ma még sokra tartott istenérvről, a finomhangoltságról van benne szó, és Paul Davies könyvéről. Véleményem szerint az Univerzum finomhangoltságának kérdése egy tudománytalan felvetés, mert abból indul ki, hogy a homo sapiens, mint olyan valami kitüntetett dolog az Univerzumban, aminek létezhetősége (és nem létezése!) külön magyarázatot igényel. Néhány highlight a cikkből:

"Ahogy a geocentrikus világkép hívei hajdan úgy vélték, hogy az ember bolygója, a Föld a világ középpontja, ahogy az élővilág teremtettségének hívei általában azt gondolták, hogy a teremtés koronája az ember, Davies azt gondolja, hogy az Univerzum vagy Multiverzum koronája az ember."

"Természetesen az élet kialakulásának meg kell keresni a magyarázatát, ha tudjuk. De nem jobban, mint az élettelen sziklák, a különféle tengerek, síkságok kialakulásának magyarázatát. Nem jobban, mint a kvazárok, pulzárok, csillagok, szupernóvák és mindenféle más élettelen dolgok kialakulásának okát."

"De ha istent például a lehetséges istenek végtelen teréből egyenletes eloszlással húzták volna, akkor P(I) például nulla volna, és akkor a finomhangoltságos érv ezen semmit nem változtatna."

"Aki a finomhangoltságot istenérvnek komolyan veszi, annak az érvét a gonosz létezése igencsak lenullázza. Miért pont olyan az Univerzum, mintha gonoszságra is lenne hangolva?"

"Davies rámutat, hogy az, hogy pont én vagyok most itt, és nem egy genetikusan különböző egyén, egy irdatlan kis valószínűségű esemény, amelynek van ugyan némi magyarázata, de nem feltétlenül tartjuk szükségesnek külön megmagyarázni. "

"Ugyanis a pi számjegyei nem véletlenek, rögzítettek. Tehát nem lehet külön magyarázata annak, hogy miért pont annyik, amennyik. Nem lehet hozzá pi-teremtő istent feltételezni. Egyébként pedig 1 valószínűséggel előbukkan a pi számjegyei között bármilyen véges alakzat, köztük olyan is, amelyik nagyon hasonlít egy archoz."

"Az Univerzum paraméterei pedig hasonlóak: hát valamennyinek kell lennie azoknak a paramétereknek, és az éppen valós értékük is csak egy érték a sok közül. Ha más lenne az értékük, az semennyivel sem lenne valószínűbb. És ezen semmit nem változtat az, hogy szubjektíve nekünk ez az érték kedvező. "

"Ez olyan, mintha Marcsi néni külön magyarázatot kérne arra, hogy az ő nyerőszámát húzták ki a lottón, azon az alapon, hogy számára ez a szám szubjektíven kitüntetett, mert éppen nagyon kedvező."

"végtelen regresszusnál mindig lehet azt mondani, hogy „most itt vagyunk a láncban, idáig látunk, tovább nem, nem spekulálunk”. Ha egy dolog visszavezethető tudományos elmélettel valami másra, ami egyszerűbb, kevesebb paramétere van, és emellett empirikusan ellenőrizhető, akkor jó, ha nem, akkor feleslegesen nem spekulálunk."

"Davies azt kérdezi, „miért éppen matematikai természetű az univerzum” .Valójában nem lehet olyan univerzum, amelynek leírására a matematika ne volna alkalmazható. Ez a kérdés olyan, mintha valaki azt kérdezné, miért olyan az Univerzum, hogy magyarul lehet beszélni róla. Nem az Univerzum olyan, hanem mi vagyunk magyarok."

A teljes cikk elérhető online a Magyar Tudomány Archívumában.

Láng Benedek egy korábbi, két másik szerzővel írt könyvét korábban már megkritizáltam a Magyar Tudományban abból a szempontból, hogy relativisztikus, langyos nézeteket képviselnek a tudomány és áltudomány elválasztásának (demarkációjának) kérdésében. Lángnak nemrég jelent meg egy újabb cikke a Magyar Filozófiai Szemlében a fenti címmel, ami a new age, ezotéria korában bizonyára érdekes, de azt gondolom, azt mutatja, hogy hogyan lehet a filozófiát rosszul használni, illetve, hogy a rossz filozófia az áltudományhoz, mágiához vezet, illetve ezeknek explicit vagy hallgatólagos támogatásához. A legkisebb rossz, ami Láng Benedek könyvéről és cikkéről elmondható, hogy az áltudomány hívei biztosan felhasználják. Ezt ellensúlyozandó egy kicsit, nagyon fontos, hogy az ilyen nézeteket helyére tegyük, ehhez persze megfelelő filozófiai tudás kell.

(Közbevetőlegesen, nagyon megörültem annak, amikor felfedeztem, hogy a Magyar Filozófiai Szemle pár megújult, rendszeresen megjelenik, és viszonylag jól szerkesztett, illetve interneten is elérhetővé váltak a számok. Ajánlom minden kedves olvasónak, akármennyire is nem értek egyet egyes cikkekkel, az egész szemle olvasgatása mindenképpen az olvasó javára szolgál.)

Visszatérve Láng cikkére: a falszifikáció kérdését nem meglepő módon Karl Poppernél kezdi, ezzel nincs is semmi gond, ez a bevett eljárás a témában. Az első logikai bakugrás, amikor a falszifikáció kérdését összekeveri az elméletválasztás, vagy programkövetés, programválasztás kérdésével.

A) A falszifikáció kérdése az, hogy van-e olyan empirikus megfigyelés, amely cáfolni tudja az elméletet.

B) Ha egy elmélet cáfolódott, akkor az, hogy elvetjük-e, vagy módosítjuk-e, és ha módosítjuk, akkor mit, és hogyan, hogy a módosítás ad hoc jellegű lesz, vagy elfogadható, illetve hogy a tudományos kutatási program összességében progresszív marad vagy degresszívvé válik, az egy másik kérdés. Ez a tudományos kutatási programkövetés kérdése.

A hivatkozott Duhem-Quine aluldetermináltsági tézis szintén csak B-re vonatkozik. Tulajdonképpen az következik belőle, hogy ha egy elméletet egy kísérlet cáfol, akkor sok módon járhatunk el, sokféleképpen megmenthetjük az elméletet. Ez nem triviális, érdemes tudni róla, de nem is olyan meglepő dolog.

Láng Benedek nagyon helyesen bemutatja, hogy a B kérdés is igen fontos a tudományosság szempontjából. Bemutatja, hogy lehetséges, de nem tudományosan elfogadható technika az, ha ad hoc hipotézisekkel próbálják megmenteni az elméletet. Lakatosra hivatkozik, de itt érdemes tovább menni. Láng azt már nem mondja el, hogy Lakatos megfogalmazta azt is, hogy ha egy tudományos kutatási programban egy elméletet úgy mentenek ki az állandó cáfolási kísérletek alól, hogy a program egyre inkább degenerálódik, akkor az nem tudományos. Persze, minden elméletet a végtelenségig lehet védeni hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb hipotézisekkel, de a tudomány pontosan nem ezt teszi. Az áltudománynak meg pontosan ez az egyik technikája.

A tudomány például próbálkozott a Merkúr perihéliumának megmagyarázására a newtoni fizika keretein belül, mindenféle érdekes segédhipotézissel. Itt is igaz a Duhem-Quine tézis: az anomália aluldeterminálta, nem mondta meg, pontosan, mi a hiba, csak azt, hogy van hiba. Tehát lehetett játszani a hipotézisekkel. De a tudomány egy idő után már nem bohóckodott, egy idő után a relativitáselméletet fogadták el. Az áltudomány pedig attól áltudomány, hogy bohóckodik, illetve általában nem maga teszteli a saját ad hoc hipotéziseit. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a tudomány általában akkor adja fel a degenerált kutatási programot, amikor van egy jobb alternatíva, az is hozzátartozik, hogy a döntő kísérlet, vagy döntő cáfolatnak tekintett dolog általában csak utólag minősül döntőnek. Erre Láng helyesen mutat rá (Lakatos cikkében is megtalálható ez a gondolat). De a tudományossághoz az is hozzá tartozik, hogy van tudós, aki ellenőrzi az újabb és újabb segédhipotéziseket, és van tudós, aki keres alternatív elméleteket.

Láng Benedek bemutatja az ú.n. whig történelemírást, amely a győztes, illetve a jelen szempontjából írja le a múltat, és megítéli azt. Itt Láng Benedek megint kever pár kérdést. Mert kérdés, hogy mit szeretnénk:

I) A múltat empatikus módon, a  lehető legnagyobb beleéléssel leírni. Azaz nem megítélni a múltat, csak feltárni a belső működési mechanizmusait. Még azt sem mondanám, hogy ez önmagában a megértést jelenti. Ez esetben természetesen az anti-whig módszer nagyon is hasznos.

II) A múltat teljesen megérteni. Ez esetben szerintem nem elég az anti-whig módszer, hanem egy vegyes módszer a jó. Láng bemutatja az anti-anti-whig módszert, amely megpróbál a jelen szempontjából kérdezni, de a jelen szempontjaival nem eltorzítani a választ. Ez egy jó ötlet, de ennél szerintem még komplexebb módszer kell.

III) Értékelni a múltat. Ez esetben csak a whig megközelítés a helyes. A múltat nem értékelhetjük úgy, hogy belehelyezkedünk a múltba. Mert akkor meglehet, minden úgy lesz helyes, ahogy csinálták, és semmit soha nem kritizálhatnánk. Megítélni természetesen csakis jelenlegi tudásunk szerint érdemes valamit.

Hadd mondjam el ezt a kérdést az inkvizíció példájával, amely ezen a blogon egyébként is állandóan felmerülő kérdés:

I) Ha az Inkvizíció működését szeretnénk szűken leírni, ha arra, és csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy az embereket akkor mi mozgatta, mit miért csináltak, akkor az anti-whig megközelítés jó lehet. Akkor persze kiindulhatunk abból, hogy ezek az emberek csak a vallásukat védték, és a koruk bevett technikáit alkalmazták, és ezek egy kicsit nagyon elfajultak.

II) Ha egy mai gyereknek szeretnénk leírni az Inkvizíciót, akkor kénytelenek vagyunk mai kérdéseket és fogalmakat is használni. Tehát az anti-anti-whig megközelítés lesz jobb.

III) De ha csak a II) szerint járunk el, akkor a gyereknek semmit nem tanítunk arról, hogy az Inkvizíció milyen helytelen dolog volt. Márpedig hát azért valakinek ezt is el kéne mondani. És ez azért whig nézőpontból lesz az igazi. Muszáj a mai, emberjogi kérdéseket felvetni, és rámutatni, hogy az Inkvizíció valami szörnyűség volt. Ha ez elmarad, akkor olyan gyerekeket nevelünk, akik adott esetben az Inkvizícióhoz hasonló dolgot hoznak majd létre.

Hasonlóan, a középkori mágiát le lehet írni semleges szempontból is, de a végén nem hagyható el az ítélet, hogy mai tudásunk szerint már hülyeség. Ha elmarad az ítélet, akkor a gyerekek persze nagyrészt ezotéria-hívőkké válnak. Lásd jelen korunk agyatlan ezotéria hívőinek tömegeit. Ezt segíti elő Láng Benedek a filozófiájával.

Végül is miféle mentségeket és mentő hipotéziseket hoz fel Láng az ezotéria nevében?

1) A cáfolatok mellett konfirmációk is vannak.

2) A dolog működhet, attól függ, hogy mit használunk alapon.

3) A dolog működhet a megfelelő helyen, a megfelelő időben a beavatottaknak.

Láng Benedek ezt persze az adott kor embereinek szájába adja. És nem egészen biztos benne, hogy jöttek-e ilyen kifogásokkal, mert ennek nincs nyoma a fennmaradt iratokban. Láng nem mondja, hogy maga is ezt képviseli, de azt se teszi egyértelművé, hogy nem ért ezzel egyet, és ha nem, miért nem.

Aztán kiemelném, hogy ma az ezotériával ugyanitt tartunk, még mindig ugyanezekkel a kifogásokkal jönnek, amelyek nevetségesek, buták, vagy pedig tudományos igényességű utánjárást igényelnének. Nézzük részletesen, és nézzük az amulett példáján keresztül ezeket a pontokat!

1) A konfirmációk: szigorúan véve, ha a hipotézis deteminisztikus, akkor egy cáfolat is cáfolat. Mindegy, hogy mennyi konfirmáció van. Ha a hipotézis statisztikai jellegű, tehát, hogy "az amulett nem mindig, de szignifikánsan segíti a hordozóját a csatában", akkor viszont szignifikáns korrelációt kell kimutatni. Nincs itt mese. A modern tudomány azért érzékelte, hogy van itt egy kis gond, hogy lehet egy összefüggés nem determinisztikus, és statisztikus módszereket dolgozott ki. Nézzük csak meg a gyógyszerkutatás rendkívül szofisztikált ellenőrzési módszereit! Képzeljük el, hogy ma már egy gyógyszert nem engedélyeznek, ha nem ment át kettős vak kísérletek tömegein! És az emberek még így is bizalmatlanok a gyógyszerekkel szemben, de ugyanezek az emberek megveszik a semmiféle teszten át nem esett amulettet. 

A statisztikai módszer részben a 2. és 3. ellenvetést is kezeli. Van, amikor egy-egy ismeretlen faktort egyszerűen a statisztikus modellel kezelünk le. Ha az ember a statisztikus módszerhez ma, a modern világban nem ragaszkodik, ha nem látja a jelentőségét, ha megelégszik a "valamikor igen, valamikor nem" lózunggal, akkor a modern tudomány a középkori áltudománnyal teszi egyenlővé. Ez pedig nem csak nem igaz, nem csak igazságtalan, de sértő is, tehát fel fogjuk emelni a szavunkat ellene.

2) Ha a magyarázkodás olyan hipotézist használ, hogy például az amulett csak megfelelő anyagból készülve működik, vagy csak megfelelően hordva, akkor egyrészt elvárható az, hogy a mágia híve megmondja, milyen a helyes anyag, mi a helyes viselet. Ha a mágia híve ezt nem tudja meghatározni, akkor az amulett, melyet árul azzal a tudással, amelyet mellékelni tud hozzá, végül is használhatatlan. Lehet, hogy van olyan amulett, amely valahogy működne, de ezt a mágia híve nem ezt az amulettet árulja a kliensének, legalábbis erre nincs semmiféle igazolás. Az amulettárus ebben az esetben tudja, hogy nem minden amulett működik, és fogalma nincs, hogy az árult amulett milyen amulett. Tehát még amuletthiten belül is szélhámos. Ilyenkor egyébként a tudomány különféle anyagokat, és viselési módokat tesztelve szokta kezelni a kérdést. A modern tudomány igen hatásosan működik, az áltudósok ezt állandóan elfelejtik. Láng Benedekek is.

3) Hasonló a megoldás. Ha az amulettet hatásosan csak bizonyos beavatottak készíthetnek, használhatnak, akkor a mezei embernek árult mezei amulett nem is használ. Szélhámosság. Továbbá, akkor a tudomány letesztelné a különféle amulett márkákat, és különféle személyeket tesztelne, és megint ki tudná mutatni melyik működik. A tudomány többet tud, mint amit a mágusok és rossz filozófusok elképzelni tudnak.

A tudomány azért is tudomány, mert ha egy elmélet cáfolódik, és ki kell javítani, akkor a módosított változatnak is utána jár, a segédhipotézist is teszteli. Az áltudomány meg azért áltudomány, mert csak bemondja, de le nem tesztelné, mert sejti, hogy nem állja meg a helyét. A középkori mágia képviselői ha elő is hozakodtak ilyen segédhipotézisekkel a cáfolatok lekezelésére, nem vitték végig azokat a vizsgálatokat, amelyek ilyen hipotézisek felmerülése esetén kötelezőek lennének. És az áltudomány ezért áltudomány. Miért fontos ez?

A) A mai modern tudomány módszereinek számon kérése a középkori mágián nem azért fontos, mert el tudnánk érni visszamenőlegesen, hogy ezeket a módszereket betartsák. Hanem azért, hogy kimondjuk: a középkori mágia bizony áltudomány.

B) Azért is fontos, mert a mágia mai képviselői, az ezoterikusok a hosszú évszázadok során egy büdös kukkot nem tanultak, nem haladtak előre, és MA sem végzik el ezeket a vizsgálatokat, hanem a segédhipotéziseket csak kimagyarázkodásra használják. Ugyanott tartanak, mint a középkorban. Talleyrand bonmot-jával: a mágusok semmit sem felejtenek, és semmit nem tanultak.

Vegyük észre azt is, hogy a mágus Láng Benedek által, vagy általam leírt mentőhipotézisei pont olyanok, mint amilyet Popper leírt: ad hoc jellegűek. És ha a mágia utána menne ezeknek a hipotéziseknek, és rendesen, mindent letesztelne, akkor valahol vagy el kell vetnie az elméletet, vagy egy olyan hipotézisekbe kellene menekülniük, amelyek már nevetségesek, és olyan kutatási programot kapnának, amely - ahogy Lakatos nevezte - degeneratívak, és ezért áltudományosak.

Láng Benedek egyik példájában leír egy boros-vízes kísérletet, amelyet Galilei is leírt, és felmerül, hogy elvégezte-e. Először is, a tudomány tudományossága nem dől meg amiatt, mert Galilei esetleg egyszer lusta volt, és helytelenül járt el. Ha az volt, akkor annak csak egy tanulsága van: nem szabad annak lenni.

Láng Benedek végül arra lyukad ki, hogy a boros-vízes kísérlet esetleg aszerint működik, hogy mik a körülmények, nagyon érzékeny a dolog a víz és bor sűrűségére és egyéb tulajdonságaira. Nos, ha ez így van, ez a 2-es helyzet, tudjuk, mit kell ilyenkor tenni. Én például nem mondanék semmit a boros-vízes példáról, amíg nem végeztek el egy széleskörű kísérlet-sorozatot, mert tényleg látható, hogy egy kis sűrűség-különbség megváltoztathatja a helyzetet.

Mindezt azért ne állítsuk már párhuzamba az amulettes példával, amelynél nem látom, hogy hogy lenne érzékeny a különféle feltételekre! Egy kicsit más összetételű amulett hatásos lenne?!

Láng egyébként úgy állítja be, mintha a tudomány soha nem végzett volna el imakísérleteket:

"Meglehetősen abszurdnak hangozna, hogy tudományos kísérleteket végezzünk annak érdekében, hogy az imák hatékonyságát leteszteljük, és megállapítsuk, hogy az imák hány százaléka bizonyul sikeresnek. "

és utána végigveszi, hogy terveztek, de nem végezték el, illetve végeztek el hasonlót, de imát azt végül is nem.

Nos nem értem, hogy ennyire tájékozatlanul miért ír valaki referált folyóiratba cikket, és hogy tudott átmenni. Ugyanis jónéhány ilyen kísérletet végeztek. Ez a téma is a bloghoz tartozik, és azt kell, hogy mondjam, a kísérletek eredménye, hogy az imának a placebo hatáson kívül nem nagyon látszik eredménye, illetve precizitással eltűnő effektus lép fel.

A tudomány a filozófusokkal és az ezoterikusokkal szemben bizony-bizony irdatlan sok kísérletet végez el. És ez így helyes.

Míg Láng Benedek kutatását az adófizetők pénzéből támogatták, addig ezt a blogot nem a ti pénzetekből írom.

Mérő Lászlóról nekem korábban sem volt túl jó véleményem. Munkásságában egy pár helyen találtam egy-két egészen jó gondolatot, amelyet nagyon sok csapodár ismeretterjesztés ront le, és legfőképpen az a gondom vele, hogy sokszor nem látni, hova is akar kilyukadni, mi a véleménye. Mérő szeret érdekes dolgokat elővenni, olyan ismereteket, amelyeket mások fedeztek fel, mint például a kevert stratégia a játékelméletben. Mérő azt gondolja, hogy kritikus gondolkodást, tudást, ismeretet terjeszt, de a felszínességével és zavarosságával maga is inkább rombolja a racionalitást, mások által pedig könyvei kifejezetten felhasználhatóak racionalitás-ellenes kritikára. Kicsit olyan ő mint Thomas Kuhn azzal a  különbséggel, hogy Kuhn a tudományfilozófiában valamennyire új, de szintén felszínes, zavaros, könnyen visszaélhető elgondolásokat alkotott.

Mérőnek Dawkins könyvéről van egy régi, 2008-as recenziója, melyre most bukkantam rá. Régi írás, időben kellett volna kritizálni, de hát a hibái időtlenek, tehát most sem haszontalan végigmenni rajta.

Először is is vegyük észre, Mérő Dawkins könyvével gyakorlatilag nem foglalkozik! Sehol nem idézi, sehol nem hivatkozik rá, sehol nem kritizálja konkrét tartalmát. Ad abszurdum simán lehet, hogy Mérő nem olvasta Dawkins könyvét. Talán emiatt foglalkozik minden mással a könyv helyett. És emiatt is teljesen időszerű ma is Mérő cikkét kritizálni, mert Mérő sem Dawkins könyvéről írt, hanem az ateizmusról általában.

Ez annál is sajnálatosabb, mert Dawkins könyvét éppenséggel lehet kritizálni. Nem az ateista filozófiatörténet legragyogóbb összeállítása. Csak éppen Mérő sehol nincs ahhoz, hogy egy ilyen kritikát meg tudjon írni. Ahhoz mélyebb filozófiai tudás, gyakorlat kellene. Ez Mérőnek nincs, emiatt mozog általános téren, emiatt próbál valamibe az ateizmus és Dawkins kapcsán általában belekötni. Ebben a postban én sem fogom Dawkinst kritizálni, mert én már megtettem korábban. Én tényleg a könyvről írtam recenziómat, nem pedig másról fecsegtem, mint Mérő.

Az első bekezdésben még van egy pár mondat Dawkins könyvéről:

"Dawkins prófétai hevülettel áll ki az ateizmus eszméje mellett, és abból indul ki, hogy a tudomány teljes mértékben képes helyettesíteni a vallást."

Először is, és erre Dawkins már maga is reagált, a hevület maga nem hiba. A prófétákkal sem az a baj, hogy hevületesek voltak. Nem a stílusukkal volt a gond, hanem a tartalommal. Ha Mérő Dawkins stílusát kritizálja, az nem érv, érvek helyett szoktak emberek felszínesen a stílussal foglalkozni. Bárkire, aki kiáll valami mellett, rásüthető ez a "prófétei hevület". Ez semmi.

Így sok év után nem emlékszem, hogy Dawkins írta volna, hogy a tudomány helyettesítheti a vallást. Ha mégis leírta ezt, akkor Mérőtől (vagy az olvasótól) egy idézetet és hivatkozást várnék. Ha leírta, akkor ez hülyeség lenne. A vallást a tudomány önmagában nyilván nem tudja teljes egészében helyettesíteni. Már csak azért sem, mert ami a vallásban hülyeség, azt nem is kell másik hülyeséggel helyettesíteni. Másrészt a tudomány illetékessége a megismerés, és ekként a vallásból csakis az ott egyáltalán nem működő megismerést tudja "helyettesíteni" (eufemizmus itt helyettesítésről beszélni, amikor a tudomány par excellence a megismerés eszköze, és nem valami helyettesítő módszer). Ami a vallásban további jogos emberi szükségletre épülő funkció, azt már nem a tudomány helyettesíti. Ilyen az önkifejezés, és kommunikáció másokkal, amire a művészet szolgál. Ilyen az etikai rendszer kidolgozása, amire a törvénykezés, a filozófia, művészet, a nevelés, és az ember magánéleti döntései szolgálnak. Ilyenek a különféle szokások kialakításai az emberi élet strukturálására, amire szintén a nevelés, művészet és az ember maga szolgál. Ilyen a közösségformálás, és a közösségi élet, amire különféle klubok szolgálnak. Sok kisebb funkciója lehet még a vallásnak, amelyet mindet ki lehet váltani valamivel. A tudomány maga nem tudja kiváltani a vallást, de a vallásnak nincs semmiféle szükséges funkciója, amelyet ne tudna valami kiváltani. És nem is látom, hogy miért ne váltanánk ki, amikor a vallás káros, a helyettesítő dolgok pedig nem különösebben károsak.

"Csakhogy a tudomány nagy részét mélyen istenhívő emberek alkották meg."

A "csakhogy" itt valami logikai kapcsolatra utal. Tehát ha a tudományt nagyrészt istenhívők alkották meg, akkor a tudomány nem válthatja ki a vallást. De hát ez logikailag totál zizi "érv". Logikailag ez sehogy sem következik. A tudományt nagyrészt férfiak alkották meg. Akkor ebből következik, hogy a nők nem lehetnek tudósok?! Ráadásul ugye láttuk, hogy Mérő árnyékra vetődik, a tudomány nem akarja önmagában kiváltani a vallást. De időzzünk még el egy kicsit a premisszánál! Valóban, a tudomány kialakításakor a tudósok nagyrészt istenhívők voltak. Akár az ókori görögökre gondolunk, akár mondjuk a 17-18. században a modern tudomány kialakítására. No de mi következik ebből? Szerintem semmi. A tudomány kialakítói az antik görögöknél egy rabszolgatartó társadalomban éltek. Akár helyeselték is azt. És akkor mi van?! Ebből következik, hogy a rabszolgatartás helyes?! Vagy az, hogy a tudomány szükségessé teszi a rabszolgatartást?! Hogya  rabszolgatartás nem kiváltható?! Nem. Attól, hogy anno a tudósok nagy része hívő volt, nem következik, hogy ma is ez a helyes álláspont. Ma a tudósok jóval kisebb része hívő, és az összlakossághoz képest is jóval kisebb része az. Ez azért erősebben nyom a latba, mint az, hogy régen azok voltak. Ma miért nem azok?! Nem azért, mert a tudomány fejlődött, és mai tudásunkkal a hit már nem tartható?! Cáfolja-e ezt az, hogy mondjuk a 18. században a hit még "tartható" volt, és a tudósok nagy része hívő volt?! Az evolúció felfedezése előtt a tudósoknak még egy nyomós okuk is volt az istenhitre. Akármilyen butaság is az istenhit, az evolúciós elmélet megjelenése előtt elég nehéz volt egy igazán kerek alternatívát adni helyette. De ma ez már nem áll fenn, ma a hit butaság, és van is alternatívája.

"A modern tudomány csakis olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekben az istenhit nem játszik szerepet."

Tévedés. A modern tudományban semmiféle istenhitet tiltó különrendelkezés nincs. A modern tudomány foglalkozik olyan kérdésekkel, amely kapcsolatos az istenhithez. Most a neuroteológián, valláspszichológián, vallásszociológián kívül (ezek ugye a hívő emberekkel foglalkoznak, nem istennel) például ott vannak az imakísérletek, vagy a halálközeli élmények kutatása. A modern tudomány ugyan sehol nem talált igazolást isten létére, de ez már csak "isten hibája". Ha isten létezne, akkor a modern tudománynak illetékessége lenne ezt is vizsgálni, és lenne is rá módszere. Nem arról van szó, hogy a tudomány és a vallás úgy van szétválasztva, hogy a tudomány gyáván kivonult az istenkérdésből, inkább arról, hogy a vallásos gondolkodás alapjában tudománytalan, és a vallásos istenhipotézisek alkalmatlanok arra, hogy tudományos igazolást nyerjenek, meg hát végül is arról, hogy a tudomány talán azért nem tudja igazolni istent, mert nincs.

"Egy mai tudósnak is kötelessége a hitét különválasztani a tudománytól"

Egy mai tudósnak minimálisan az tényleg kötelessége, hogy a vallásos baromságot ne vigye be a tudományos kutatásába. Azért, mert tudománytalan. Való igaz, hogy tudományos szempontból nevetséges volna bármi mellett is vallásosan érvelni. A hívő "gondolkodás" alapvetően tudománytalan. A különválasztás tehát nem csupán afféle dresscode jellegű előírás, hanem racionálisan szükséges dolog. Az igaz, hogy gyakorlatilag az a tudós, aki mellesleg hisz, de nem kavarja össze a kettőt a munkájában, ma is eléldegélhet, de ahogy jeleztem, egyre kevesebb ilyen tudós van. Azért, mert itt egy kognitív disszonancia eltakarásáról van szó. Valójában a tudósnak nem volna szabad hívőnek lennie, mert a hit ellent mond a tudományossággal. A két elv ellent mond. A vallás áltudomány. És bár a tudós praktikusan ugyan lehet hétvégén, otthon áltudós, de elvben azért ez egy komoly disszonancia. Ez bizony olyan, mint amikor a kutató orvos hétvégén auragyógyászati termékeket reklámoz, vagy a fizikus hétvégén Egely-kereket. 

"akkor is, ha az ő hite történetesen ateista hit."

A gyenge ateizmus, vagy az agnosztikus ateizmus (eléggé hasonló nézetek) azaz az istenbe vetett hit hiánya nem lehet hit. Per definicionem, per se nem hit. Ugyanis nem állít semmit, hanem tartózkodik valamitől. A gyenge ateizmus az a dolog, ami pont nem a hit. Kár erőltetni, hogy az, fogalomzavar. Nem tudom, hogy Mérő hogy lehet ilyen tájékozatlan, ha tájékozatlan, miért ír cikket, ha cikket ír, akkor miért nem tájékozódott legalább az írásakor.

"A tudománynak ezekről a kérdésekről "hivatalból" nincsen mondanivalója."

A tudománynak istenről mai tudásunk szerint valóban nincs mondanivalója, mivel a tudomány számára isten jelenleg nem igazolt, nem létezik. Ahogy a tudománynak nincs mondandója a pegazusok nemi életéről, az unikornisok vándorlási szokásairól, és a télapó logisztikai problémáiról. A tudomány gyenge ateista. Nem a priori az, hanem a posteriori: jelenlegi tudásunk szerint a tudománynak gyenge ateistának kell lennie, ez a helyes álláspont. 

"És ezért bizonyult a tudomány, ellentétben az egyéb okos megismerési módokkal, például a misztikával, a művészettel vagy a teológiával, kiemelkedően sikeresnek a technika vívmányainak megalapozásában."

A tudomány azért bizonyult sikeresnek a technika vívmányainak megalapozásában, mert okos megismerési mód. A többi pont azért nem, mert nem okos, és nem működő megismerési módok. Tulajdonképpen módnak se nagyon nevezhetőek, nincs módszerük.

Egy autó vagy egy számítógép ugyanúgy működik egy istenhívő, mint egy ateista számára.

Így van. Ezzel szemben a keresztény vallás nem működik ugyanúgy keresztény és ateista számára. Mérő beletenyerelt egy fontos érvbe.

Kétségtelen, hogy a tudomány eredményeinek elfogadása sokszor nehezen megy az egyházaknak, például Galilei egyházi rehabilitálása csak halála után három és fél évszázaddal történt meg. A fejlődést mutatja azonban, hogy Darwin elméletét a katolikus egyház már szűk másfél évszázaddal A fajok eredete megjelenése után összeegyeztethetőnek találta a vallás dogmáival.

"Nagy eredmény" kérem, hogy a vallás csökkentette a lemaradását. Bár szerintem nem a vallás csökkentette ezt, hanem a gyorsuló világ kényszerítette ezt rá a vallásra. Darwin elmélete hamarabb elterjedt, Darwin elmélete mögött a praktikus kutatás sokkal gyorsabban, robbanásszerűen indult be. Illetve a 20. századra az egyházat szerencsére sarokba szorították a szekuláris erők, tehát nem inkvizíciózhatott egy kicsit sem Darwin követőivel. Végül, mint látni fogjuk, a Vatikán nem egészen fogadta el Darwin elméletét.

"Manapság a kreacionista tanok legkeményebb kritikusai éppen a Vatikáni Tudományos Akadémia tudósai - és ez az ő szájukból sokkal hitelesebben hangzik, mint Dawkinséból, aki az érvelésbe állandóan belekeveri ateista hitét is."

Igen, hol is vannak a Vatikán népszerű kreacionizmust kritizáló könyvei?! Nem nagyon ismertek ilyenek. Bizonyára vannak ilyen könyvek, de olyan nagyon nem lehetnek hitelesek, a sikertelenségüket elnézve. És hogy a Vatikán ne keverné bele a hitet a könyveibe?! Sírjak, vagy nevessek?!

"Ha a kreacionisták ebben a tudományos kérdésben tévednek, az nem jelenti, hogy vallási hátterük eleve tévedés."

A helyzet az, hogy de igenis, a kreacionizmus az pont a vallási hátterük, ugyanis az egyik legfőbb istenérv. Olyannyira, hogy míg a Vatikán elfogadja az evolúciót, azért nem egészen veszi át az anyagot, hanem az ember kialakulásakor nem találja a kiutat, botladozik és hadovál. Én nem olvastam ugyanis eddig világos állásfoglalást arról, hogy a Vatikán a homo sapiens eredeténél is elfogadná Darwin álláspontját, azaz, hogy állati ősökből, evolúcióval fejlődtünk ki, és nem kellett semmiféle isteni lehelet, se így, se úgy, se amúgy.

"Ha az istenhit, illetve az ateizmus egyaránt valamiféle hit, akkor egyfajta szimmetriának kellene lennie közöttük."

De nincs szimmetria, és a gyenge ateizmus éppen ezért nem lehet hit. A "hiszek istenben" és a "nem hiszek istenben" nem szimmetrikus (ellentétes) állítások, hanem logikai komplementerek. A "hiszek istenben" ellentéte a "hiszem, hogy nincs isten", ami viszont erősebb annál, hogy "nem hiszek istenben". A gyenge ateizmus csak a hit elvetése, és emiatt nem hit. A szimmetria ott is borul, hogy a "hiszek istenben" állítás igazolást kíván, a "nem hiszek istenben"-t az igazolás hiányában alapértelmezésként kell elfogadni.

"Az ateizmusra elvileg ugyanúgy lehetne valamiféle vallást alapítani, mint az istenhitre, függetlenül attól, hogy a tudomány éppen hol tart a világ megismerésében."

Pont azért nehéz, mert nem hit. És nem is alakult ilyen ki. Mérő nem tudom, miért erőlteti a logikailag és empirikusan is megbukott rögeszméjét. Az ateizmus nem hit, ezért nehéz rá vallást alapítani. Mit ad isten, a valóságban tényleg nem nagyon van. Józan paraszti ésszel tehát a logikailag megjósolt jelenség visszaigazolódott a valóságban. De Mérő nem józanul áll neki a kérdéshez, hiába az empirikus valóság, ő ragaszkodik, hogy az ateizmus hit, és hiába, hogy nem nagyon van hozzá vallás, ezen meglepődik, de eszébe nem jut, hogy talán azért, mert tévedett, az ateizmus nem hit. Itt van előtte az empirikus cáfolat, de nem fogja fel.

"Ahogy Noah Wunsch, a német festő mondta: "Nem igazán látom, hogyan működhetne egy ateista egyház. Leülünk, és a semmiről beszélgetünk?""

Ez teljesen igaz. Az ateista egyház azért nem működne, mert semmiben nem hisz, a semmiről nem lehet beszélni. De ha semmiben nem hisz, akkor nem hit, vegyük már észre, "az istenit!"

"Elvileg létezhetnének ateista vallások is. Azoknak azonban nem pusztán Isten létezésének tagadására kell épülniük, hanem arra, hogy mitől tud szép, jó és harmonikus lenni egy olyan világ, amelyben nemcsak Yossarian buta és gonosz istene nem létezik, hanem szeretője jóságos, igazságos és kegyelmes istene sem."

Nem, ezt nem az ateizmusnak, és nem valami egyháznak kell megoldani, hanem ezt az embereknek, a társadalomnak kell. Hogy miért, azt Mérőnek kéne tudnie, hiszen ő maga fogalmazta meg a boldogságportfólió pluralista képét ekképpen:

„Alap- és kognitív érzelmeinknek önmagukban éppúgy nincs semmi értelmük, mint ahogy magának az életnek sincs azon kívül, hogy ha jól működik, akkor jelen lesz a következő generációban is. (…) Így nem csak az érzelmeinknek adhatunk értelmet, hanem az életünknek is. Mindenki a saját szelfje alapján, amit hite, érdeklődése, habitusa, családja, nemzetisége és még sok minden más határoz meg. Mindenki összeállíthatja a neki leginkább megfelelő bolgogságportfoliót.” Mérő: Az érzelmek logikája, Tercium, 2010. 302.o.

Hát ha egyszer mindenki magának ad értelmet és boldogságot az életben, akkor egy vallás, amely ezt a szabadságot akarja elvenni az emberektől kifejezetten ez ellen dolgozik. Talán inkább a 2010-es Mérőnek van igaza, mint a 2008-asnak.

A cikk gyengéje az is, hogy ahogy már erre utaltam, igazán világosan Mérő itt sem írja le a konklúziókat. Nincs ehhez bátorsága. A cikk inkább valamifajta hatásvadászat, fesztiválkeltés, amelyből sok olvasó bizonyára kiolvas bizonyos elvakult konklúziókat, de Mérő maga nem írja le explicit az ítéletet az ateizmusról.