ateista

Vegyes a hozzáállásom a Femen akcióját illetően, amelyet a múlt hónapban vittek véghez a Notre Dame-ban. Nulladikra azt gondoltam, milyen kár, hogy már nem lakok ott, bár semmi esélyem nem lett volna pont akkor lenni a Notre Dame-nál, nem volt szokásom oda járni. Elsőre meg arra gondoltam, hogy "ejha, a Notre Dame-ban ilyet megtenni, az nem semmi!" Mindenképpen nagy figyelmet keltettek fel, és igen bátor akció volt. Nyilván azzal sincs semmi bajom, sőt, támogatom, hogy a protest Ratzinger, illetve a Vatikán ellen szólt.

Az akció aktualitása nyilvánvalóan az volt, hogy Ratzinger lemondott, ami ezért egy kicsit furcsán jött ki. Ki látott már olyat, hogy lemondás után tüntetni valaki ellen?! Fel lehetne úgy is fogni, hogy ünnepeltek, és ezzel teljesen egyet is értenék, de ahhoz meg túl agresszív volt a stílus. Egy a Notre Dame-ban vígan ünnepelő lánycsapat, az szerintem mutatott volnai.

Lehet azt mondani, hogy a vallás megszűnése mellett tüntettek ("crise de foi").  De ez így furcsa, ilyen általános folyamatok ügyében nincs értelme tüntetni. Ahogy többször érveltem már emellett, vége lesz a vallásnak magától is, viszont nem a Femen ilyen akciója miatt fog összeroppanni. Igazából nem látom, hogy ez a tüntetés így hozzájárult volna ehhez a célhoz. Valami olyasmit tudok elképzelni, hogy régóta tervezték az akciót, mert sok szempontból profin meg volt szervezve, ám Ratzinger lemondásakor hirtelen, ad hoc indították be. Emiatt lett ilyen vegyes.

Az akció kézenfekvő célja lehetett volna a feminizmus. Persze, a Vatikán erősen bigott az abortusz és a fogamzásgátlás ügyében, amit feminista - és persze normális emberi szempontból is - csak ellenezni lehet. Egy feminista akciónak a Vatikán ellen tehát általában van értelme. Még az is adekvát, hogy egy erotikus provokáció formáját választják ehhez a témához. De ezen a tüntetésen ez a feminizmus annyira hangsúlyosan nem volt jelen. Magában a Notre Dame-ban nem jelentek meg ilyen ilyen jelszavak a testeken, csak a "Pope no more". A film többi részében ugyan többet mondanak el, de félek, hogy arra kevesebb figyelem vetült. Továbbá az biztosan nem került be a hírekbe.

Emiatt pedig nagyon is kérdéses, hogy az ilyen megoldásoknak van-e értelmük? Hoznak-e a konyhára bármit is azon kívül, hogy a Femen női híresek lesznek és ebből üzletet csinálnak?! A Femen hivatalos oldalán találhatunk internetes áruházat, de nem találhatunk írásokat, gondolatokat, elméletet, jó értelemben vett ideológiát.  Nem egy manipulatív média-vállalkozásról van itt szó?! De, nagyon úgy tűnik. Ha nem is ez volt a céljuk, ide fajult a dolog. Bizonyos értelemben azért ők pontosan, hogy prostituálódnak, pedig pont ez ellen is tüntetnek. Meztelen testüket eladják az ismertségért, és nem holmi elvekért, mert pont az elvek azok, amelyek kevésbé jutnak el az egyszerű nézők agyába, akiknek figyelme csak odáig terjed, hogy a ciciket látják.

Azt gondolom, hogy amikor ennek apropója van, akkor egy ilyen akciónak volna értelme, de én nagyon ügyelnék rá, hogy szellemi értelemben is erős dolgok kapcsolódjanak hozzá. Erős feminista gondolkodókat kellene összekötni a  mozgalom akcióival, és feminista esszéket, gondolatokat is el kellene juttatni az embereknek. Megint hangsúlyoznám, hogy a Femen oldalán  nem találni ilyeneket. Én még olyan riportot sem láttam, ahol az elvi mondandójukat valamilyen szóvivőjük jól elmondta volna.Figyelemfelhívásban profik ezek a lányok, csak amikor rájuk irányul a figyelem, akkor végül is nem tudnak semmi érdekeset mondani. Az "előjáték" után elnarad az igazán jó befejezés. Ehhez kellene egy szellemileg kikupált szóvivő, akinek nem kell feltétlenül meztelenkednie, viszont a riportereknek ő válaszolna, a tévéműsorokban ő vinné a szót. És végül, szerintem az agresszív stílus sem nyerő. A filmben láthatjuk, ahogy erre tudatosan edzenek a lányok. De mégiscsak jobb volna egy kevésbé katonás lánycsapat, amely nem nuncsakuként használja a testét.

A másik érdekes kérdés, amelyik jelenleg még mindenképpen nyitott, hogy a lányokat beperelték, bíróság elé fogják vinni, és vajon mi lesz az ítélet? Ha arra gondolunk, hogy a Pussy Riot aktivistáit két év munkatáborra ítélték, és hozzátesszük, hogy a Femen azért egyértelműen botrányosabbat vitt véghez, legalábbis a bigottak szemében, akkor több büntetésre számíthatunk. De ha azt nézzük, hogy végül is nem csináltak semmi olyat, ami kárt okozna embereknek, ami egy szekuláris államban bűn volna, és hogy Franciaország az alkotmányának első cikkelye szerint szekuláris állam, akkor semmiféle büntetést nem tarthatunk jogosnak. Az ítélet pont azt fogja megmutatni, hogy Franciaország mennyivel van előrébb a putyini Oroszországhoz képest. Azért remélhetően sokkal.

Egyébként nem tudom, hogy van ez a törvényben, pláne, hogy a francia törvényben hogy van, de érdekelne, hogy hogy szabályozzák ezt a meztelenkedéses dolgot. Elvégre az közismert, hogy ugyanez a topless megjelenés a Cote d'Azure-on semmi gondot nem okoz. Márpedig az ugyanolyan nyilvános terület, mint az utca. No, de ezzel várjuk meg az ítéletet!

Arra emlékeztet minket ez a történet, hogy a katolicizmus is csak egy szekta.

***

Az összehasonlító valláskritikát persze nem én találtam fel, abszolút klasszikus téma. Ahogy viszont egyre kisebb a világ, és egyre fejlettebb a technika, a mindennapok embere is nagyon könnyen képet kaphat különféle vallásokról, és teheti ezt egyre élvezetesebb formában, például dokumentumfilmek segítségével. Sőt, ugyanezen folyamat miatt egyre újabb, egzotikusabb vallások és szekták (btw. minden vallás szekta) kerülnek képbe. A cikkemnek egy ilyen szektáról szóló dokumentumfilm lesz a fő vezérfonala, amely a keresztényekkel körbevett ateistáknak különösen érdekes lehet.

Az ARTE műsorában ismét egy érdekes filmre bukkantam. Először, amikor megláttam a szent képeket, azt gondoltam, hogy nem érdekel. De aztán a francia nyelv miatt csak nem kapcsoltam el, később az érdekes táj és kultúra miatt, végül rendesen leültem a tévé mellé, mert roppant érdekesnek de tanulságosnak is bizonyult.

A filmet egyébként a CNRS pár kutatója forgatta, akik Etiópiában kutatják a korai keresztény kolostorokat. A CNRS-ben én is dolgoztam, igaz, nem ebben a témában. (A CNRS az olyasmi, mint az MTA, bár nem pontos az átfedés, mert a franciáknak még külön van egy pár akadémiájuk.)

Mivel az ARTE műsora, a film "Äthiopien und die ersten Christen" címmel megvan németül

és "En Éthiopie, sur les traces des premiers chrétiens" címmel franciául is.

Miért olyan roppant érdekes ez nekünk, keresztényekkel körbevett ateistáknak? A keresztény vallások Európa országaiban a felvilágosodás után, az államok szekuláris jogrendjének megerősödésével, az egyre több ateista, agnosztikus, bizonytalan, maga módján vallásos, valamint egyházhoz ugyan lazán tartozó, de templomba nem járó, a tanokat szigorúan nem követő emberrel megszelídültek, és különféle botrányokon kívül sok modern országban gyakorlatilag a megtűrt hóbort, vagy a furcsa hobbi szintjére süllyedt. Magyarországon részben éppen fordítva vannak a folyamatok: a különféle egyházak legalábbis nyomulnak, miközben az emberek vallásossága legfeljebb kicsit, átmenetileg és felszínes mértékben erősödött. De pont azért, mert a különféle egyházak szelíd, ártatlan, civilizált kluboknak tűnnek, és közben meg egyre nagyobb hatalmakat szereznek, emiatt fontos megfelelő képet kapni róluk.

Arról, hogy milyen lehet egy szabadjára engedett, ketrecéből kiszabadult vallás, jelenleg az iszlám adhat nekünk nagyon jó képet. Ami ma Afganisztánba, Iránban, Egyiptomban, Maliban történik, az nagyon jól illusztrálja, hogy milyenek voltak a keresztény egyházak a középkorban. De mégis, sok embernek lehet a tudatalattijában az, hogy a kereszténység az más. Szerencsére olyan helyet nem tudunk mutatni, ahol a keresztény egyházállam még mindig úgy igazán tombolna.

De olyan példát tudunk mutatni, ahol a kereszténység valami egészen más, egzotikus formában jelenik meg. Ráadásul ezek a keresztény kolostorok eddig még soha nem voltak filmezve, annyira ismeretlenek voltak.

Miért fontos ez?! Azért, mert ha a megszokott, kulturálisan bevett hülyeségeit említjük fel a kereszténységnek, akkor azt sok ember nem találja annyira butaságnak, nevetségesnek, pontosan azért, mert már megszokta, bevette. Hogy Mária szűzen szülte Jézust? Egy idegen kulturában nevelkedett, mosolyog rajta. Egy keresztény hívőnek szentség, és még egy ateistának is botrányos lehet, ha másik ateista megkritizálja, vagy kineveti. A mi vallásunk az sok ateistának akkor is szent tehén, ha ateista. Ebben a filmben viszont sokkal felszabadultabban nevetheti ki a különféle buta meséket.

Ilyen például, ahogy buzgó kézcsókokkal és ruhapuszikkal köszöntik a teljesen idegen szerzeteseket. Vagy a mese a szamárról, amely nem csak, hogy el tudta mondani a szerzetesnek, hogy az oroszlán ette meg, de ekkor egyébként már döglött volt. Vagy az oroszlán, aki ezután szolgálatot teljesített a szerzetesnél. És amelynek bőrét a 14. század óta megőrizték, és tök újnak néz ki. Persze lehet vadállatokkal együtt élni, és bizonyára ennyi is a valóságalapja a meséknek, de hogy az oroszlán munkaállatként szolgáljon, az nevetséges. És persze lehet, hogy az az oroszlánbőr régi, majd megvizsgálják.

"A hívőknek az ilyen csodák valóságosak" mondja maga a szerzetes. Ő is érzékeli, hogy kicsit nevetséges, amit mond.

Vagy például a Jézus imposztor, aki közvetlenül alagutat nyitott Jeruzsálembe. Az elképzelés bugyutaság, hiszen egy föld alatti alagút, amely kicsit levág a Föld kanyarulatából sem sokkal rövidebb Etiópia és Izrael között.

Vagy a "szent", aki egy nap alatt írta meg állítólag a filmben szereplő evangéliumot, de mivel egy kicsit kifutott az időből, megállította a napot. Beszélt a Nappal, azon kívül ugye elköveti ugyanazt az ismert hibát, amely a Bibliában is van. Ha itt valami hatalmas tudású emberről lenne szó, tudhatná, hogy a Földet kell megállítania, nem a napot, és ezt meg is fogalmazhatta volna. Akkoriban esetleg furcsán hangzott volna, de utólag pont ez igazolta volna. Furcsa dolgokkal meg úgyis tele volt a vallás.

Egzotikus számunkra az is, ahogy ezek az etiópiai keresztények persze nem latinul énekelnek, és ez persze kevésbé tűnik szentnek, és többször nevetségesnek. Mellesleg a liturgikus nyelv ott is egy ősi, kihalt nyelv. A vallás általában konzervatív, nem a progresszió élharcosa, ezt jelzi az is, ahogy halott nyelvhez is képesek ragaszkodni.

Furcsa, megmosolyogtató az is, amilyen ruhákban vannak, ahogy a sivatag közepén, éjjel, esernyőkkel körmenetelnek. Persze mindez olyan, hogy ha csak kulturális alapon nézzük, akkor a multikultihoz hozzá tartozik, és teljesen elfogadható. Csak éppen az olyan elképzeléseket teljesen tönkre vágja, hogy ezek a liturgiák tutira az egyetlen, igaz szokások. Nem, minden ilyen szokás, a vallásosakat is beleértve legtöbbször csupán esetleges. Ritkán van valami tényleges értelme. Szóval persze, ha akarják, éljenek így, de mivel láttunk már százféle hasonlót, mi ezt csak úgy tekintjük, hogy nekik éppen ez a hóbortjuk, nem több.

Nevetséges az is, ahogy a szent vízhez, amely egy otromba vasszerkezetből folyik, műanyag kannával jönnek. Valahogy ez az egyszerű népeknél visszatérő minta, az egyszerű buddhizmusban, hindu vallásban is furcsán tobzódik a műanyag.

Számunkra, nyugatiaknak a műanyag lehet hasznos, ritkán lehet designos is, de akkor annak olyannak kell lennie. Mi egy üdítőitalos palackot lehet, hogy rutinszerűen használunk és eldobunk, de milyen otrombaság lenne egy templomban egy műanyag, szenteltvíztartó lavor?! Komolytalanná teszi az egészet.

Sokszor ezek a szerzetesek naplopóknak, hippiknek tűnnek. Például az az ember, aki állítólag 60 éve egy lakásban él, amelyből ki se mozdult. Különösebb bölcsességeket nem mond, nem is tud mondani, nyugaton ritkán tisztelnénk az ilyen embert. Ha nem mozdult még ki a lakásból, inkább neurotikusnak gondolnánk, mint szentnek. De az összes szerzetes olyannak tűnik, aki a mi társadalmunkban már nem az intellektuális réteget jelentené.

Ezt illusztrálja, ahogy például a szerzetesek úgy kuncsorognak egy szemüvegért, mint egy kéregető az aluljáróban. Mellesleg persze a tudomány és technika eredményeit kéregetik, valahogy a rövidlátást a vallás nem oldotta meg.

Ezek az etiópiai keresztények azért is érdekesek, mert egy egzotikus szektát képviselnek. Európában azt gondoljuk, hogy a kereszténység meglehetősen egységes. Jó, vannak katolikusok, kálvinisták, lutheránusok, de pitiáner dolgokon különböztek össze, mint nyelv, hatalom, cölibátus. Meg persze vannak még furcsaságok is, de ez az etióp szekta, ez nagyon régen vált el a kereszténység fő ágaitól.

Azok a szerzetesek, akik a második vonalban jöttek, és a hittérítést igazán véghez vitték, menekültek voltak. Eretnekek, a Kalcedoniai Zsinat által „kiközösített” monofiziták, saját maguk szerint miafiziták (komplex egység), akik azt hiszik, Jézus egy lényegben volt isteni és emberi, nem pedig két lényegben.

Arra emlékeztet ez minket, hogy a korai kereszténységben miféle vallásháborúk zajlottak elméleti téren, milyen sok szekta volt, és hogy a győzedelmes szekta győzelme teljesen esetleges volt. Az arianizmus vita is ide kapcsolódik és ha jól sejtem, az Ember Tragédiájában megjelenített homoousious-homoiousios vita is. És akkor a végén, a szentháromsággal egy másik szinten valami hasonló furcsa dolgot fogadtak el dogmának.

Nem szabad tehát bevennünk, hogy a katolicizmus és a protestáns vallások majdnem egységet alkotnak, illetve történelmi vallások, és akkor itt vannak ezek a kicsi vagy új szekták. Arra emlékeztet minket ez a történet, hogy a katolicizmus is csak egy szekta. Igaz, a győztes szekta. A többi keresztény egyház, amelyet ma történelmi, nagy egyháznak mondanak, csak annyiban szerencsés, hogy fennmaradt, elterjed szekták. Nem feltétlenül érdemük, hanem politikai okok miatt.

Az összehasonlító valláskritika számomra ezen a napon eléggé összesűrűsödött, mert a Phoenix TV műsorában "Schätze der Welt - Erbe der Menschheit" címmel van egy óriási sorozat, amely tényleg egy csomó érdekes, egzotikus kulturális kincset mutat be a világból, és egy csomó vallást. Buddhista, iszlám városokat, országokat. Ma például Kaya - Die heiligen Wälder der Mijikenda/Kenia címmel egy kenyai egyáltalán nem keresztény vallásról láttam filmet. És a különbségek mellett meglepően hasonlóan néztek ki sok szempontból. Kontrasztnak ott volt a "Der Jakobsweg nach Santiago de Compostela" címmel a katolikus zarándoklatról szóló film, amely kereszténységről szólt, és mégis, mennyire más kereszténységről, mint az etiópiai szekták. Az etiópiai szekták bizonyos szempontból a görög Meteorákhoz hasonló, de értelemszerűen a hasonló geográfiai viszonyok miatt.

És ez az egész összehasonlító valláskritikában a nagy tanulság: annyi különféle vallás van, hogy egyszerűen nevetséges azt hinni, hogy az egyik közülük az pont igaz. Az is nagy túlzás, hogy ezeknek a vallásoknak volna egy közös vallási magja. Ami közös, az inkább természeti, inkább emberi. Ami különbözik, na az szokott az önkényes dogma lenni.

Ha például Santiago de Compostella és a Meteorák szóba került, a vallás két olyan jelenségét említettem, amely tényleg elterjedt. Az is, hogy zarándokolni kell. Nem csak Compostellába, de Mekkába is szokás. Az, hogy kolostorok vannak: nem csak Etiópiában, nem csak a Meteorákon, hanem Tibetben is. És nem csak itt vonulnak el a világ elérhetetlen, távoli szegleteibe.

De pont a mai napon egy másik dokumentumfilmet is láttam a Phoenixen, amely fényesen igazolja, hogy ez meg inkább emberi. "Mitten ins Herz Südamerikas" címmel két férfi végigjárja Dél-Amerikát, és nem sok vallásos motívum látszik a dolog mögött. Ez lenne egyfajta nem vallásos zarándoklat. Ha belegondolunk, nem a vallás privilégiuma az, hogy az ember szeret egzotikus tájakra menni, nagy utakra vállalkozni. Valahogy bizonyos emberekben benne van a kalandvágy, és szeretnek kitűzni egy célt, ahova el kell jutniuk. És ahogy a közhely tartja, ahogy sok regényben le van írva, sokszor nem is a cél a lényeg, hanem az út maga. Magam is így vagyok vele, nagy utazgató vagyok Európán belül.

Ez a mi két dél-amerikai vándorunk a Tűzföldön találkozik két "szerzetessel", akik ott élnek kint, egyedül, ahol nincs közmű, nincs út, ellenben van nagyon mostoha de szép természet, nehéz megélhetés, óriási magány. És ezek az emberek pont ezt szeretik, mert ilyen emberek is vannak. És bennük sem látszódott semmi vallásosság. Nem csak a szerzetesek kiváltsága, hogy szeretnek a világtól elvonulni, és attól elszigetelve élni.

Megjegyzem, miközben persze tökéletesen joguk van ezt szeretni, a világtörténetben soha nem ezek az elszigetelt emberek hozták létre a kultúránk, a filozófiánk, a tudás legnagyobb eredményeit. azért kérem elszigetelve, mások segítsége nélkül, egyedül senki sem ér el sokat. Ahhoz ugyebár, ahogy Newton mondta, óriások vállára kell állni. Éppen ezért ezektől a szerzetesektől ne várjunk sokat! Még, ha a vallás nem volna is hülyeség, akkor sem ők mondanák meg a tutit.

Ezt a cikket beküldtem az Élet és Irodalomba, elutasították. Beküldtem a Népszavába, választ se kaptam. A Népszabadságba és HVG-be már meg se próbálok cikket küldeni, annyit utasítottak vissza. Pedig valamikor, sok éve még meg tudtam jelentetni pár cikket. És biztos nem én hülyültem el azóta. Holott most még a honoráriumról is lemondtam. Én nem megélhetési újságíró vagyok. Konklúzióm: Ma, Magyarországon negatív szelekció, uram-bátyám reflexek uralkodnak nem csak a kormány-oldalon, de az ellenzéki újságokban is.

***

Kik akarnak gyerekeinknek etikát tanítani?!

Ők, akik egy avítt, 2-3000 éves könyvet tekintenek meghatározó mintának a modern élethez?! Akik azt gondolják, hogy ókori pásztorok és asztalosok adhatnak jó tanácsokat egy olyan élethez, amely repülők, számítógépek, mobiltelfonok között zajlik?! Akik más könyveket, ha egyáltalán olvastak, másodrendűnek tekintenek. Akik falansztereikben nem ismerik, vagy tagadják az olyan etikai rendszereket, melyeket például Arisztotelész, Spinoza, Kant dolgoztak ki?! Akitől aligha fogunk érdemben hallani Epikurosz, Diderot, Nietzsche, Schlick és Dennett gondolatairól?!

Azok, akik sok száz év után kértek bocsánatot Galileitől?! Azok, akik csak sok emberöltő  múlva, kelletlenül ismerték el Darwin eredményeit?! Vagy még akkor sem. Akik századokkal kullognak a tudomány és a felvilágosodás mögött kolostoraik kerengőiben. Akik nem az életre tanítanak, hanem a halálra.

És kikre akarják ráerőltetni a dohos, korlátolt nézeteiket?! Azokra a gyerekekre, akik nem feltétlenül olyan családokban nőttek fel, mint amilyet erőltetnének, de köszönik, azért még teljes értékű emberek?! Akiknek anyjuk vagy apjuk inkább egyedül neveli őket, semmint egy mérgezett családi környezetben?! Mert nincs alku, ő hadd legyen boldog! Akármennyire is erőltetik ezek...

Olyan gyerekeknek, akiknek esetleg azt kell lerendezniük magukban, hogy két apukájuk vagy anyukájuk van?! Hol adhat erre mintát a Biblia?! Nem inkább modern filmekben és regényekben találnak ezekre megoldást? Olyan életet fognak élni, amilyet ki tudnak hozni abból, amijük van, amilyet a szerencse vagy szerencsétlenség hoz számukra. És nem olyat, amilyet ezek erőltettek rájuk.

Olyan gyerekekre, akik nem lógnak mesék tején, saját életet szeretnének élni, arról álmodoznak, amit fantasztikus könyvben olvastak, vagy filmben láttak. Olyan gyerekekre akarják ráerőltetni az erkölcseiket, akik már egy egészen más világban fognak élni, amilyen világot ezek el sem tudnak képzelni?! Hörpintettek valódi világot, jártak már a falu végén túl, és keresztül-kasul bejárják Európát bejárták egyetemi éveik alatt, esetleg élni is fognak majd külföldön. S nem jönnek majd haza szolgálni aljas, nyomorult hatalmakat.

Idegen nyelveket beszélnek, nekik nem lehet beadni a sok butaságot, mert nem fogják be pörös szájukat, s a tudásnak tesznek panaszt, ha kell, majd nem az édes magyar anyanyelven.

Külföldi barátaik vannak. A social network site-okon naponta chatelnek velük. Látni fognak afrikaiakat, ázsiaiakat, mindenféle vallású és vallástalan emberekkel fogja őket összehozni a sors, a facebook az Erasmus vagy a monster.hu. Le fog nekik esni, hogy az ateisták nem mind gonoszak, és hogy van élet a kereszténységen túl.

Ezek akarják gyerekeinket hazahívni más országokból a maguk kis rezervátumaiba?! Hogy ott majd pár év múlva jobb lesz, mert ha minden jól megy, akkor már a háromnyomásos földművelésre fognak áttérni?! Olyanokat, akik látni fogják országokat, ahol az egyházi adó fakultatív, ahol valódi vallásszabadság van, ahol az egyház nem lóg az állam csecsén.

Olyan gyerekeknek, akiknek ha nem tetszik a tévében lévő sorozat, akkor Internetről néznek másikat. Akik egy fokkal szabadabbak szüleiknél, van, amikor már teljesen maguk emelnek fel egy-egy sztárt maguk közül a teljes ismeretlenségből. Nem csak azt nézik meg, amit eléjük tesznek, hanem amit a barátjuk küld nekik.  Flashmobolnak, mémeket gyártanak. Akiknek ha nem tetszik egy sorozat szinkronja, csinálnak, keresnek, letöltenek másikat, vagy eredetiben nézik meg azt. Akik blogolnak, képregényt rajzolnak, és fiatalon elkezdenek együtteseket alapítani.

Olyan gyerekeknek, akik koncertre, fesztiválokra, tengerpartra és síelni járnak. Kajakoznak, bungee jumpingolnak. És ezekről semmit nem tudnak olvasni a Bibliában. És nem is a papoktól várják a legújabb trükköket.

Olyanok akarnak a gyerekeinknek erkölcsről tanítani, akik még nem voltak nővel, nem voltak szerelmesek?! Olyanok akarnak segíteni nekik, akik egy szakítás fájdalmát még soha nem élték át?! Olyanok akarnak abortuszról papolni, akik még soha nem szültek?!

Olyanok akarják erkölcsre tanítani a gyermekeinket, akik saját tanításaikat sem tudják betartani?! Templomaik aranyozottak, piszkos üzletekben ügyeskednek, és elnyomókat szentelnek fel.

És végül olyanok akarják erkölcsre tanítani a gyermekeinket, akiknek paedophiliája túlságosan sokszor is volt azoknak legnagyobb megnyomorítója?!

Egy nagyon érdekes riportot láttam a minap az ARTE tévében (franciául és németül nézhető meg az adott linken, át kell kapcsolni), amely a Mali északi részén történt fundamentalista, iszlamista rombolásról szólt. A riport mellbevágó. De nem azért, mert vért, erőszakot, fegyveres harcot és halált mutatnának. Nem is azért, mert mondjuk éhezést és nyomort ábrázolnának. Pedig a történések mögött van vér, erőszak, fegyverropogás és halál is. Csak ezt nem tudják felvételekkel bemutatni, és nem is ez a céljuk. A riport célja annak bemutatása, hogy milyen rombolást vittek véghez az iszlamista erők az ottani emberek mindennapi életében. Annak a bemutatása, hogy az iszlamista fundamentalistákkal mit vesztettek, milyen alapvető lehetőségek, remények, jogok vesztek el az emberek mindennapi életében.

A riport nagy része 2005-ben készült Maliban, egy Goundam nevű városban, amely az északi, iszlamisták által elfoglalt területen fekszik. 2005-ben az ARTE itt azért forgatott, mert Oumou Sall Seck, egy a fővárosban, Bamakoban élő nő nyerte meg a helyi, teljesen demokratikus választásokat, és ő lett a polgármester. Akkor még az iszlamistáknak híre-hamva nem volt, bár a filmbeli férfi elég erős iszlám konzervativizmusról beszélt, de hangsúlyozta, hogy nem terrorista fundamentalizmusról van szó. Akkor még, 9/11 után, az afganisztáni háború után, a tálib-rezsim bukása után, de Osama bin Laden megölése előtt ez jogosnak, fontosnak látszódott. Azt sem lehetett tudni, hogy Maliban ez lesz belőle.

Az, hogy a képanyag nagy része, és a helyszíni anyag nagy része 2005-ből való (itt a teljes anyag), hitelesíti a filmet. Senki nem gondolhatja, hogy 2005-ben szántszándékkal olyan filmet forgattak volna, amely majd 2012-ben lejáratja az iszlamistákat. Sajnos ezt nem lehetett előre látni. Bár a film nyilván szép0t dolgokat, de egészen sok kézzelfogható dolgot bemutat.

2005-ben a szenzáció nyilván az volt, hogy egy nő nyert polgármesteri pozíciót egy ilyen helyen, ami tényleg meglepő. A filmben megszólal egy idős férfi, aki hangsúlyozza is, hogy ettől még a nők nem egyenjogúak. Azt mondja, hogy igen,  polgármester az most egy nő, de a többi nőnek ettől még másodrendű a szerepe. Láthatjuk, hogy azért mit jelent az az iszlám konzervativizmus, amelyről a másik férfi beszélt. Az is igaz, és hangsúlyozzák, hogy Oumou Sall Seck nem is a feminizmusért száll síkra, hanem csupa olyan dologért, amely ellen nem nagyon lehet kifogása senkinek, mert csak jobb állapotokat teremt. Okos nő, mert nyilván látja, hogy ha egyenesen támadna, akkor nem sikerülne neki semmi. És nagyon diplomatikusan manőverez.

Persze a fundamentalistáknak lett ellene szava, és kicsit azért a konzervatív bácsika előtt is bizonyára felrémlett, hogy ennek a sok haladásnak azért mi lehet a vége. Oumou Sall Seck célzott később arra is, hogy a fundamentalisták (tehát a fegyveres csoportok) később helyi támogatást is nyertek. Könnyen el lehet képzelni, hogy olyan konzervatív, iszlám férfiak, akiknek nem tetszett az, hogy a haladással a szociális modernizáció is óhatatlanul meg fog jelenni. De térjünk vissza a 2005-ös helyzetre!

Oumou Sall Seck választások útján nyert az akkor még igencsak demokratikus országban. Utána rendezte a város anyagi helyzetét, sikerült jobb adózási morált elérnie, iskolát nyitott, sikerült elérnie, hogy a gyerekek szeressenek tanulni. A gyerekek olvasni, írni tanultak, majd franciául. Egy orvosi állomást nyitott (valószínűleg a rendelő, kis kórház és gyógyszertár ötvözete). Valahol egy könyvtár képe is felbukkan.

Nagy fokú korrupció ellen kellett küzdenie, és az európai politikából kiindulva, ezt biztos nem tudta legyőzni, közel sem biztos, hogy maga galamb lelkű, tiszta és szent - tudjuk, hogy a politikai ügyek mindig komplikáltak - de az biztos, hogy egy normális európai szemlélettel nézve a nő polgármesterkedése nagy fokú haladást jelentett a városnak.

Oumou Sall Seck Párizst és Strassbourgot említi mintaképnek, azt mondja, minden intézkedését külföldi minták alapján vezette be, és ez igaz is. Mikrohitelezésről is beszélt, és arról, hogy korábbi üzleti tapasztalatait, tudását kamatoztatta.

Aztán jöttek az iszlamisták. A filmben sok csoport neve elhangzik, ami nekünk mindegy, egyébként Oumou is azt mondta, neki egyformán rosszak, tehát erre én ki se térnék. Azok a fundamentalisták jöttek, akikről a hírekben azt láttuk, hogy Timbuktuban ősi, egyébként iszlám templomokat rombolnak.

Goundamban is bevezették a shariát, és annyit látunk a képi anyagban is, hogy feldúlták az orvosi rendelőt, az iskolát. Oumou-nak menekülnie kellett Bamakóba, majd a riport idei részét Párizsban a Pont des Arts-on forgatták.

Valószínűleg azért jött Párizsba, mert menekülnie kellett, de azért is, mert innen remél segítséget. ENSZ beavatkozást szerveznek, amely a teret nyert, immár elég erős, és minden bizonnyal erős Al-Quaida támogatást élvező fundamentalisták kiűzését veszi célba az egyébként is megosztott, immár nem demokratikus országból. Oumou Sall Seck jelzi, hogy mennyire nehéz a dolog, még nyugati országok katonai támogatása esetében is. Eléggé reményt vesztetten beszélt.

Ami a filmben szerintem legfontosabb az az, amikor arról beszél, hogy mit vettek el tőlük a fundamentalisták. Mi az, ami egész biztosan durva, hosszú távú, ami nem csak valami véletlen, elmúló, háborús veszteség, nem kontrollálatlan csapatok visszaélése, hanem a fundamentalisták alap ideológiája, ami a sharia törvényhez hozzá tartozik. Oumou is a legsúlyosabbnak azt ítéli meg, amikor a szabadságukat veszik el. Amikor tiltanak, és előírnak. Nem gyülekezhetnek, nem szórakozhatnak (a zene betiltásáról magyar nyelven is jelent meg hír), nem ülhetnek össze az ajtó előtt beszélgetni, nem dohányozhatnak, be kell bugyolálni magukat tetőtől talpig.

Látszólag a kapu előtt beszélgetés kis dolog, de minden normális faluban tudják, látjuk, ismerik, és fontos dolog az, hogy az emberek kiülhetnek a padokra, beszélgethetnek egymással dolgokról. Nem tűnik iszonyatosan nagy dolognak, ha ettől fosztják meg az embert az iszlamisták, pedig de, ilyen egyszerű dolgok is szörnyűek. Nekünk ez természetes. Mi erre nem is gondolunk, amikor vallási fanatizmusról van szó.

Ahogy azt jeleztem, itt nem arról van szó, hogy Oumou Sall Seck ateista. Bár, ahogy elnézzük, kisminkelve, mindenféle szép ruhában, ékszerekben egészen szabad, nyugatias nő benyomását kelti. Fejkendőben járkál, de ez tulajdonképpen szabadon választott divatnak tűnik. Párizsban az RER-en és a metrón nagyon sok ilyen nagyon színes afrikai nőt láttam.

Tehát Oumou nem tűnik nagyon vallásosnak, de ateistának sem. A történetet hívők egész biztosan odáig gondolják csak végig, hogy a tanulság az, hogy a fundamentalizmus rossz, a mérsékelt vallás meg jó. De ott van az a pár kis momentum: az iszlamisták azért tudtak ennyire tért nyerni, mert a környék nagyon konzervatív, vallásos. Nem véletlenül választották ki a helyet. Ott van a bácsika, akinek a beszédéből lehet érteni, neki tüske a női polgármester személye. A tiszta sor tehát mégiscsak az ateizmus lenne.

Hívők között mindig lesznek fundamentalisták. Mindig lesznek konzervatív vallásosak, akik hallgatólagosan, elnézően vagy jobban is támogatják őket. A vallás mindig alkalmas lesz megkülönböztetések alátámasztására, és mindig lesz is aki erre használja majd. Ott lesznek a konzervatív férfiak, akik például a nők elnyomását fogják ezzel ideologizálni, és ha a modernséggel együtt női egyenjogúság jön, akkor inkább a fundamentalizmust választják. Mert férfiak, hívők és buták.

Elhangzott a riportban egy kulcsszó, és nem véletlen, hogy ez egy francia riport, és egy francophone országban játszódik. Oumou Sall Seck maga hozta fel az állam és egyház szétválasztását, mint ami fontos elv volna. Franciául a "laicisme" szót használta. A német verzióban fordították ezt az állam és egyház szétválasztására.

Ez volna az az elvi és gyakorlati minimum, amelyből nem engedhetünk. Ez az, ami Magyarországon is aktuális, ez az, aminél még Magyarországon is van miért küzdeni. Mert lehet, hogy itt még nem futkároznak vallási fanatikusok fegyverrel a kezükben az utcán, még nem indították újra az inkvizíciót és az eretnek égetést, de a szekuláris állam már Magyarországon sem létezik. Mivel pedig ez elbukott, ezért a következmények is hamarosan eljöhetnek.

És akik azt gondolják, hogy vallás nélkül nem volna jobb a világ, akik azt gondolják, hogy más módon is lehet önkényuralmat bevezetni, azok gondolják már meg ezt az esetet! Ott van Mali, és az ország déli részéni s puccs zajlott, az északiban is. Az északiban volt vallási az ideológia, itt volt műemlék-rombolás az eredménye, ott a vallási ideológia alapján durva törvényeket vezettek be, és csak vallási alapon lehetett ezeket bevezetni.Más alapon ez nem ment volna ilyen könnyen, és nem lett volna ilyen szélsőséges. És ezekről szólnak a nagy, mellbevágó hírek, nem a déli országrészről. Bizonyára ott sem rózsás a helyzet, de Mali igenis jobb volna, ha legalább északon nem lennének ott az iszlamisták, igenis jobb lenne vallás nélkül.

Egyik olvasóm jegyezte meg találóan, hogy ha összerakjuk Török Csaba és Szentpétery Péter a Magyar Tudományban nekem írt válaszainak a címét, akkor ketten együtt azt állítják, hogy a trón üres, és, hogy én, illetve az ateisták behunyt szemmel állunk a trón előtt. Mit ne mondjak, nincs is ennél nagyobb bűn.:) És egészen nyilvánvaló, hogy azoknak van igazuk, ők a szellemóriások,akik tágra zárt szemekkel bámulják az üres trónt.:) Emlékeztetnék, hogy nem én mondtam, hogy üres. Az is érdekes, hogy mindez a király nélküli királyság országában írta le két teológus. A fenti képen természetesen egy másik, kissé önkényesen elfoglalt trón szerepel.

No de azt ígértem, hogy Szentpétery Péter írását fogom benchmarkolni. Szentpétery azzal kezdi cikkét, hogy "Isten nem egy a létezők közül". Ez kész, itt hasunkat fogva, harsányan röhögve le is lehet fordulni a székről, az evangélikus lelkész nem is annyira latens, hanem nyílt módon erős ateista. Ország-világnak kiabálja, hogy isten nem létezik. Szalagcímre való mondat, kár, hogy Szentpétery személye igazán a kutyát nem érdekli.

Ha ennyit írt volna, csak ennyit írt volna, bölcs maradt volna. Meg persze ha nem hinne az ellenkezőjében. ha nem beszélne össze-vissza. Hogy van isten, hogy isten van, hogy isten létezik, hogy isten létező. "Credo quia absurdum".

Sajnos ehhez még hozzá tett egy csomó ezzel ellent mondó dolgot és kavarást is. Azt, hogy mennyire zavaros a cikke, nem is kell ezek után magyaráznom, de azért fogom, mert hát sok hülyeség is tanulságos lehet.

Szentpétery Péter a cikk megjelölése szerint az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető docense. Ilyenek tanítják gyermekeinket a mi saját pénzünkből, és ilyenekre. ilyenekért jár doktori ebben a világban. Schmidt Pál után már nem meglepő. Csak valahogy úgy gondolom, az én doktorimat fokozza le, nekem megalázó, hogy miközben én mondjuk a mindenséggel mérném magam, mások ezzel fognak. Nem jó kénytelen-kelletlen egy ilyen halmazba kerülni valakivel.

Nos, miket ír még Szentpétery? "Inkább azt mondhatjuk, hogy az ateista olyan istenben hisz, aki nincs. Vagyis az általa elképzelt istenről megállapítja, hogy nem létezhet." Sok tudós, filozófus vet fel hipotéziseket, aztán kritizálja őket. Ennek sokszor van értelme, mert a hipotézis elterjedt, közkeletű, csábító. Néha nem sok haszna van, mert senkinek nem jutna eszébe. De az ateisták aztán tényleg az utolsók, akik kitalálnak isteneket, és ilyennel vádolhatóak lennének, hiszen igazán nem a mi ingerenciák istent definiálni, meghatározni, nem is mi dumálunk arról, hogy milyen. Nagyon ritkán, és tényleg roppant ritkán esik ateista itt szalmabáb érvelésbe, azaz, hogy olyan elképzeléseket kritizál,amelyek nem is léteznek. Nagyon sok hülyeséghez van jelentkező, aki képes hinni benne.

De azért az ateisták általában még csak nem is valami egzotikus, egy ember által hitt hülyeséget kritizálnak. Általában a különféle elképzelések istenről ugyan sokfélék, de az emberek csoportos neurózisban is szenvednek, van mintázata.

Bizony, a hit sokféle, a hülyeségnek sok változata van, szinte fel sem lehet mérni, hogy mennyi. Szentpétery valószínűleg nem képes. Nagyképű és aligha megalapozott azt állítani, hogy ha bármelyik ateista jön valamiféle kritikával, akkor tutira nincs olyan hívő, aki ezt hiszi. Szinte mindig van.

Aztán még inkább jogtalan a kritika azért, mert isten definiálatlansága, homályossága nem az ateista hibája, hanem maga is egyik fő komponense a hit hibáinak. Jellemzően nem definiálják istent. Ha írnak róla valamit, az homályos, hiányos, ellentmondásos. Maguknak és egymással is ellent mondanak. A legjobb demonstrációja ennek az, ha összevetjük a cikkemre adott katolikus és evangélikus válasz egymásnak való ellentmondásait, azaz összetesszük Szentpétery és Török cikkét. Igazán nem én tehettem erről, hogy egymásnak ellent mondva válaszoltak. Nem az ateizmus tehet erről. Hát ezek úgy ugrálnak, mint a bakkecskék, naná, hogy a vadász kicsit zavarban van, hova lőjön. No meg aztán az egyik bakkecske azt mondja "ne ide lőj, hanem oda!" a másik meg azt, hogy ne oda, hanem mégis ide. Hát mit tehet ezután a vadász? lepuffantja mindkettőt. Ennyi.

"Az Isten, teremtő, felsőbb értelem stb. tagadása eleve nem lehet érték-semleges, objektív tudományos kutatás eredménye."

Közkeletű téves mém a tudományról. Figyeljük meg Laplace válaszát Napoleon kérdésére:

„És hol van Isten ebben a rendszerben?"

Laplace válasza: „Fenség, nem volt szükségem erre a hipotézisre."

A tudomány nem tagadja istent, hanem nincs rá szüksége, nem foglalkozik vele, nem hisz benne. A tudomány agnosztikus, gyenge ateista. Ahogy ebből kiderül, a másik nagy tévedés az, hogy az ateista szükségképpen tagadja istent. Még ez sem igaz. A gyenge ateista nem tagadja istent. Ha valaki szalmabáb érvel, akkor Szentpétery ennek a mestere.

"miért biztos, hogy az akár egy, akár sok világ önmagából megmagyarázható"

Tessék elolvasni Hawkingot! Az értetlenkedés nem érv!

"és csak az Istennel való magyarázat az odébbtolás?"

Tessék megfigyelni a kérdéseket, amelyek felmerülnek:  "ki teremtette istent, hogyan keletkezett, és miből?" Még csak a választ sem kell megvárni, a kérdés értelmes feltehetősége jelzi, hogy isten csak odébb tolás. Ha a hívő azzal jön, hogy egy ilyen kérdés értelmetlen, akkor viszont tökön szúrta magát, mert abból indult ki, hogy ezek a kérdések értelmesek, és választ kívánnak. Az a válasz, hogy ezek a kérdések a Világegyetemre értelmesek, de istenre nem szabad feltenni, meg buta önkényeskedés.

"csak ő döntheti el, hogy mit közöl magáról. Nem feltétlenül azt, hogy önközlését (kinyilatkoztatását) csak a természettudomány művelői hitelesíthetnék koruk szintjén."

1) Azt, hogy isten eldönti, mit nem közöl magáról, elfogadom.

2) De azt meg én döntöm el, mit hiszek el, és mik a feltételeim.

3) Tehát azt, hogy a természettudomány művelői hitelesítenek, ők az illetékesek, azt bizony isten még akkor sem dönthetné el, ha létezne. Akkor se volna beleszólása. Ebbe csak az az embereknek, és a logikának "van beleszólása".

4) Lehet extrém bújócskát játszani, csak a játék végén ne tessék reklamálni, hogy úgy el tetszettek bújni, hogy a hunyó rég elment, és ott maradt isten egyedül! Ez gyerekes.

5) Mert nem csak logikai szinten vannak szükséges feltételek, hanem emberi, kapcsolati, szociális szinten is. Adok-kapok. Ha bizalmat akar kapni, akkor mutatni kéne valamit. Nem az ateisták tehetnek róla, ha isten antiszociális, értetlen kisgyerek.

És persze ahogy itt most istent ábrázolom, az nem azért van, mert tudat alatt hiszek benne, ez azzal a feltevéssel van, hogy ha létezne, akkor ilyen lenne. Mert ez látszik róla. Illetve ez az, ami pont bizonyos nem látszásból látszik róla.

"csak azt, ha tagadja, mint Hawking, Richard Dawkins és velük együtt Brendel…"

Szentpétery megint eltévesztette. Nem tagadtam isten létezését. Sehol, egyetlen mondatban nem szerepel ez az állítás. Megint Szentpétery az, aki szalmabáb érvel.

"Igazi kérdésünk nem az, hogy elvileg mi lehetséges egy adott kor tudományos ismereteinek szintjén"

A valóság az, Szentpétery, hogy bármely adott korban csak és kizárólag az adott kor legjobb tudása alapján vagyunk képesek, és vagyunk kötelesek megválaszolni a kérdéseket. Fiktív tudásra nem lehet alapozni válaszokat. Nekünk nem a válasz ígérete kell. Nekünk a válasz kell, ha van, ha nincs, akkro meg nem kell semmi.

"Az ilyen kijelentések, hogy „mi is csak”, „nem más, mint”, „nem több mint” nem objektív tudományos, hanem világnézeti megállapítások, amelyek értékítéletet fejeznek ki, nem minden érdek nélkül."

Ez hülyeség. Ha valaki azzal jön, hogy: "a CIA ellopta a zoknim párját", akkor a "nincs itt többről szó, minthogy eltökítetted" nem értékítélet, hanem a hipotézisek komplexitására utaló egyszerű, objektív állítás: "nem kell többet feltételezned, mint ezt és ezt..." Ez nem világnézeti kérdés, és nem értékítélet.

Szerintem az Univerzumunk éppen nem több vagy kevesebb attól, hogy ha nem isten teremtette.Ellenben az istenes elképzelés az bonyolultabb, több, az Occam borotvája elv szerint több. Többet tételez fel.

Pont én vagyok objektív, és Szentpétery forgatja ki a dolgot. Értékítélet viszont az, amikor a hívők mondjuk azzal jönnek, hogy "az nem lehet, hogy az ember csak anyag", "az nem lehet, hogy az ember csak az evolúció eredménye". Ilyeneket Szentpétery el fog követni, lásd lentebb. Ezek az értékítéletek, mert objektíven nincs abban semmi rossz, ha az ember csak anyag, és csak gondolkodó állat.

"Akik ilyeneket állítanak, eleve úgy gondolják, azzal tesznek jót, ha saját magukat és híveiket lebeszélik arról, hogy végtelenre nyitott lény voltukból bármilyen végtelen lényre, transzcendens létalapra merjenek következtetni."

Irányultságból soha nem következik valaminek a léte. Ha én nyitott vagyok Cindy Crawfordra (kicsit idejétmúlt példa) abból nem következtethető az, hogy Cindy Crawford szerelmes belém. Még az sem, hogy létezik, ld. képzeletbeli barát. Ez a következtetés azért nem ajánljuk, mert logikailag hibás - wishful thinkingnek nevezik -és nem azért, mert gonoszak, vagy korlátoltak vagyunk. Nem tudom, miért ajánlgat Szentpértery érvelési hibákat követésre.

"Az önmagát (meg)teremtő univerzum modellje, benne az élettel és az emberrel még egyáltalán nem biztos, hogy azonos az univerzummal, hiszen csak modell."

Hogy volt ez dolog a "nem több mint", "csak..."  érvelésekkel?! Szentpétery maga ítélte el az ilyen érveléseket, és van olyan amnéziás, hogy pár bekezdéssel lejjebb maga kövesse el őket. Ezúttal tényleg hibásan. Ugyanis egy a valóságról szóló ismeret nem lehet több annál, mint, hogy egy empitrikusan igazolt modell legyen. Tehát itt az "ez csak modell" tényleg hibás lekicsinylés, mert valójában nem lehet valami több. Dawkins mondta állítólag erre, hogy: "Az evolúció csak egy elmélet? Hát, a gravitáció is csak az, és nem látom, hogy kiugornál az épületekből." Ha nem mondta Dawkins, akkor is találó, mert így van. Mindegyik tudományos elmeélet csak elmélet, csak modell. Az evolúció, a relaitivtás elmélet, a kvantummechanika is "csak" modellek. Az igazoltság fokáról lehet vitázni, rivális elméletekről lehet vitázni. Lehet jobb elmélettel, jobb modellel jönni. Hawking elmélete egy bizonyos fokig igazolt, jó elmélet, amely megfelel más elméleteinknek, jól magyarázza a kérdést, és nem tételez fel túl sokat. Értelmes ember a legjobb modellt fogadja el. Hawking modellje jó jelölt.

Istennel kapcsolatban meg azt mondhatjuk, hogy az még csak nem is egy modell. Egész nyilvánvalóan sok szempontból és sok nagyságrenddel rosszabb elképzelés. Nincs is egy súlycsoportban egy tudományos elmélettel. Sem az elképzelés definiáltságában, sem a magyarázóképességében, sem más tudásunkkal való kompatibilitásában nem versenghet. Tulajdonképpen szóba se jön, startvonalhoz sem állhat, mert még annak a  feltételeit sem teljesíti. Az istenhit tényleg csak hit. Meg tudom mondani, miben kevesebb, és mi a több ennél.

"Vagyis nem akarja, hogy bárki, bármi komplexebb legyen az univerzumnál."

Nem, nem nem akarja, csak észreveszi, hogy ezzel nagyobb kérdést hozott létre az istenhit, mint amit feloldani próbált. Több a kára, mint a haszna. Nem visz előre.

"A Mona Lisa nem magyarázható meg Leonardo nélkül, de Leonardo minden komplexitásával egyetemben megmagyarázható azzal, hogy ő is csak „a természet alapvető részecskéinek az összessége" volt?"

Igen. És a hitetlenkedő kérdésben Szentpértery megint ellent mond magának. Hiszen ez megint egy "hát Leonardo csak részecskékből állt" érv, az ilyeneket Szentpétery elítélte.  Ezt jogosan el is ítélhetjük. Ez nem érv.

"Pedig még a madár is sokkal bonyolultabb, mint a fészke, a termesz is, mint a vára."

Igen, vannak ilyen példák, de ellenpélda is van bőven: a fraktál bonyolultabb, mint a fraktálegyenlet. A jégvirág bonyolultabb, mint a lecsapódást (és odafagyást) leíró törvények. A homokdűnék rajzolata bonyolultabb, mint a légköri és a homok viselkedését leíró törvények. És lehet, hogy először még valami komplexebb magyarázat van a dolgok mögött, de a végén az egyszerűkhöz kell eljutni, különben az egész magyarázat nem ér semmit.

Mert ha univerzális törvény volna, hogy a ok mindig bonyolultabb, mint az okozat, és mindennek van oka, akkor a hit nagy slamasztikában lenne, mert végtlen a regresszus. Akkor ki teremtette istent?! Ugye, hogy csak a probléma odébb tolásáról van szó?!

"Végül Isten mint a lét alapja és struktúrája per definitionem nem lehet a hézagok istene, mivel csak ő ismerheti az összes „hézagot”."

Ebben a mondatban sok logikai hiba van. Valaki lehet a hézagok bármije vagy bárkije attól, hogy ismeri a hézagokat, sőt. És nekem nem kell ismernem az összes hézagot, hogy valakit a hézagok valamijének vagy valakijének nevezzek. Egy párat kell ismernem. Végül körbenforgó az "érvelést", egyáltalán nem fogadom el a premisszát. Egyébként megdöbbentő, hogy valaki egy ilyen szörnyen rossz "érvelést" egyáltalán kiad a kezéből. Annyira bugyuta, hogy én szégyellném magam. Tényleg csak azért érdemes ezzel foglalkoznunk, hogy képet kapjunk arról, a hit részéről a "legkiválóbbak" milyen szellemi "színvonalon" vannak.

"Amíg nem jutunk el odáig, hogy mindazt tudjuk, ami a világ, az élet és különösen a végtelenre nyitott ember létrehozásához szükséges volt, addig kár trónfosztásról beszélnünk. Addig bizony a világ, az élet és a végtelenre nyitott ember a „hézag”. "

Akárhogy is, de itt Szentpétery mégis a hézagok istenét reklámozza. Én meg azt gondolom, a hézagokat el lehet ismerni, meg lehet próbálni hézagmentesebb elméleteket kitalálni. Egy dolog nem tisztességes, a hézagokba istent gyömöszölni.

"Addig pedig vigyázzunk, nehogy a be nem tömhető hézagokról is azt állítsuk – az ő helyébe képzelve magunkat –, hogy betömtük őket."

Arra végképp ügyeljünk, hogy hézagokat ab ovo betömhetetlenként higgyünk!

Nem, Szentpéter, nem jöhetsz te ki jól ebből a hézagtömködésből.:)